A Netflix Sandman sorozat bejelentése óta tűkön ülve várom a megjelenés dátumát, viszont egyelőre csak annyit tudunk, hogy idén fog megjelenni. Neil Gaiman képregénysorozata itthon ugyan nem annyira ismert, külföldön viszont hatalmas rajongói táborral rendelkezik, és gondolom a cikk felütéséből egyértelmű, hogy én is rajongok Gaiman stílusáért.
Amíg epekedve várjuk a sorozat megjelenését, addig bőven akad könyv, film, sőt, ha épp Angliába kirándulnánk, akkor színházi előadás is. Ha pedig valaki nem ismerné Gaiman munkásságát, ebben a cikksorozatban olyan alkotásokat fogok bemutatni, amik egy felejthetetlen kalandra invitálják sok remek világba.
A Coraline egy másik példa Gaiman olyan történeteire, ami első pillantásra egy kellemes meseként indul, utána viszont szép lassan átmegy nyomasztó horrorba. Külön érdekesség, hogy Gaiman egy interjúban azt mondta, amikor elkezdte írni a regényt, a lányának akart egy mesét írni. Kérdéses, hogy ez a könyv mennyire felel meg esti mesének, legalábbis a magyar közönség szerint, Angliában viszont ez eléggé elterjedt műfaj. Talán a legmegfelelőbb kategória a tini horror, viszont Gaiman úgy tudja megírni ezt a regényt is, hogy felnőttfejjel olvasva is jó kis szívdobogást, és nyomasztó utóérzést eredményez.
A regény főszereplője Coraline, aki családjával egy új házba költözik, ahol egy titokzatos ajtó található, ami elsőre úgy tűnik, sehova sem vezet.
A látszat persze csal, és a kislány hamarosan egy furán ijesztő kalandban találja magát, amely, bár részben egyik legtitkosabb kívánságának beteljesülése, ez a beteljesülés gyorsan rémálommá változik. Mert ugye ki ne szerette volna, ha a szüleiből, akik nem figyelnek rá, nem foglalkoznak vele, kapnának egy javított változatot, egy olyan párost, akik a kislány minden kívánságát teljesítik. Csakhogy mint mindennek ennek is ára van, mint Coraline is rájön, na meg arra is, hogy nem jó, ha mindent megkap, amit akar.
A kaland, mint minden mese, szépen indul, a másik anyu és apu kedves, az étel finomabb, a könyvek képei mozognak. Viszont, ahogy halad a cselekmény, Caroline-t ott akarják tartani, azt akarják, hogy az ő kislányuk legyen, és kiderül, hogy több gyerek is ennek a családnak a csapdájába esett, most pedig Coraline kell megmentsen mindenkit.
A regényből készült film egy stop motion animáció, ami, ha lehet, még nyomasztóbbá teszi a történetet. A bábuk, a gombszemek még ijesztőbbek, mint a könyv, amúgy kiváló illusztrációi.
“Coraline sóhajtott. – Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mit érne akkor?”