Ma hősökre emlékezünk, ünnepeljük a szabadságot, függetlenséget és a haladást. Tesszük mindezt felerősödött nemzeti tudattal. A kabátokon kokárda, a szívekben pedig a vágy, hogy bárcsak a jelenben is hasonló államférfiak akarnának tenni a nemzetért, mint azok, akik egykor – szóval vagy karddal – a szabadságharcot vívták. Bárcsak jelen lennének azok az eszmék, amelyek ma már csak üres frázisokként hatnak a hitelüket vesztett politikusok szájából! Azokéból, akik gyűlöletkeltésben sokkal tehetségesebbnek bizonyulnak, mint a parlamenti munkában. Pedig milyen fantasztikus érzés volna megtapasztalni az egy irányba haladást! Nem fröcskölni, nem gyűlölködni, hanem egységesen ugyanazt kívánni, ahogy 1848-ban a Landerer & Heckenast nyomdában kiadott kiáltvány szövegében is áll:
„Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
Most egy másik korban vagyunk és egy másik történelmi jelentőségű csata zajlik. Már teljesen más fegyvernemmel harcolunk. Ez kevesebb vért kíván, mégis több lelket öl meg. És a legriasztóbb, hogy ezúttal a magyar magyarral vívja a háborút.
Hogy miért? Tulajdonképpen mindenki a szabadságért küzdene. Csakhogy mindenkinek mást jelent a szabadság. Van, akinek azt, hogy Magyarországot ne lepjék be idegen vallású és kultúrájú idegenek. Ők félnek. Félnek attól, hogy akkor borzasztó dolgok fognak történni hazánkban. Márpedig a félelem nagy úr.
Másoknak viszont teljesen mást jelent a szabadság: rendeltetésszerű joggyakorlást, törvény előtti egyenlőséget, a vélemény és kifejezés mindenkori szabadságát, valamint azon lehetőségek megteremtésének a feltételét, amelyek méltó életkörülményeket teremthetne mindenki számára.
Nekem a szabadság azt jelenti, hogy
- mindig van választási lehetőségem,
- gyakorolhatom alapvető emberi jogaimat (tulajdonképpen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 30 pontjában minden benne van, ami lényeges, amiben hiszek),
- félelem nélkül élhetek a lakóhelyemen, járhatok az utcákon, és nem kell féltenem a családtagjaimat se attól, hogy szabadságukban korlátozzák őket,
- félelem nélkül gondolhatok, mondhatok, tehetek bármikor bármit (nyilván, amivel nem ártok embertársaimnak),
- őszinte lehetek: őszintén viselkedhetek, őszintén válaszolhatok, amikor kérdeznek,
- anélkül képviselhetem érdekeimet, hogy bármilyen jellegű és mértékű retorziótól kellene tartanom,
- lehetőségemben áll képességeimet, tudásomat a megfelelő helyen és módon kamatoztatni,
- szabadon dönthetek arról, hogyan, kikkel élek, dolgozom, vagy alkotok bármilyen közösséget,
- határon innen és túl oda utazhatok, ahova akarok – képzeletben és fizikailag, egyaránt,
- én magam szabhatom meg a határaimat.
Egy vers is ide kívánkozik, aminek minden egyes sorát külön kell ízlelgetni:
Heltai Jenő: Szabadság
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle….
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.