Pablo Picasso 56 éves volt, amikor megszületett legfelkavaróbb alkotása, a Guernica. A freskó méretű festmény elkészítésével a spanyol republikánus párt bízta meg az akkor már Párizsban élő neves művészt, hogy emléket állítson a több mint 1600 ártatlan áldozatokat követelő, 1936-ban kitört spanyol polgárháborúhoz köthető borzalomhoz: a Baszkföldön található Guernica nevű települést német és olasz harci repülők bombázták Franco tábornok diktatúrája alatt – legalábbis ez az első, általánosan ismert verzió. Az viszont tény, hogy a 1937-es párizsi világkiállításon ez a mű képviselte Spanyolországot.
A 20. század leghíresebb festményeként számon tartott művet Picasso eredetileg egy torreádor siratójának kezdte el festeni a képet (ami szinte már félkész állapotban volt), amikor jött a kormánytól a visszautasíthatatlan, 300 ezer pezetás ajánlata. Ugyanis tényleg kellett egy festmény a párizsi világkiállításra. Ami pedig Guernicát illeti, aminek köszönhetően megszületett az emberi jogok és a diktatúra elleni tiltakozás szimbólumává vált híres alkotás, történészek rekonstruálták az észak-spanyolországi baszk kisvárosban történteket és megállapították, hogy „csupán” 120 ember halt meg a légi támadás alatt, egy részük katona. A városnak amúgy stratégiai jelentősége is volt, ugyanis két fegyverraktár működött benne és három zászlóalj tartózkodott ott éppen, 2000 katonával, amikor az eredetileg nem lakóházakat, hanem a hidat célba vevő bombázás történt.
A háborúellenesség szimbólumává vált mű 3,5 maga és 7,8 méter széles. Komor hatást kölcsönöz neki a fekete, sötétbarna, fehér, szürke árnyalatainak használata és a háború borzalmait bemutató témaválasztás. Az emberi szenvedés, az erőszak, a káosz köszön vissza a mesterműről, amit nem elég egyszer jól szemügyre venni. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Picasso Guernicájához kell egy kevés élettapasztalat. De az is teljesen rendben van, ha a nézelődő csak sokadik ránézésre kapja el hangulatát, érti meg üzenetét. A kép hosszabb ideig tartó, figyelmes nézése azonban mindig eredményt szül; a lerombolt épületek, a gyászoló édesanya, a pusztítás, a lángoló farkú bika, a haldokló ló, az ördögi szimbólumok és jelenetek nem hagyják érintetlenül a fogékony lelket. Hogy mit mondott a Mester a festményről?
„A bika nem a fasizmus, hanem a brutalitás és sötétség … a ló képviseli a népet …a Guernica festmény szimbolikus… allegorikus. Ezért használtam fel a bikát, a lovat és a többit. E festmény egy probléma határozott kifejezése és megoldása…”
A képet Picasso 25 nap alatt festette meg. Az első, ceruzával készített változat 1937. május 1-re lett kész, és a május 25-én megnyílt párizsi világkiállítás spanyol pavilonjában már láthatta a közönség. Érdekesség, hogy az egyesek szerint először „Háború” címet viselő festmény különösebben nem érintette meg a szervezői bizottságot, nem kapott semmilyen elismerést vagy díjat. Igazán a második világháború borzalmait követően értékelődött fel jelentősége.
„A mű önálló életre kelt, függetlenül attól, hogy valóban Guernicáról szól-e a panno vagy azon felülemelkedve az emberiség örök békevágyáról.”
A freskószerű olajfestmény Madridban, a Museo Reina Sofíaban látható.
Források: ITT, ITT, ITT, és ITT