42 éve halt meg Rotschild Klára, a divat magyar nagyasszonya, a főváros legismertebb ruhaszalonjának a tulajdonosa, a Kádár-korszak első ruhabutikjának üzemeltetője.
A magyar politikai- és értelmiségi elit, a dívák, mind nála szerezték be ruhatáruk tartalmát. Váci utcai szalonjában csupa híresség adta egymásnak a kilincset: színésznők, politikusfeleségek, modellek, művészek igényeit tudta maximálisan kielégíteni Budapest legendás üzletasszonya – a legnehezebb időkben is. De ki volt ő, és miért nem hallunk, beszélünk, tudunk róla többet?
Az 1903-ban született magyar divatkirálynő csak névrokona volt az egész világon ismert Rotschildoknak; édesapja a divatszakmában dolgozott, volt tehát kitől örökölnie szépérzékét. Édesanyja szabász volt, férjének szalonjában dolgozott, válásuk után aztán saját üzletet nyitott. Az 1920-as évek közepén Klára férjhez ment a híres textil-kereskedő családból származó Glückstahl Pálhoz. Róla sokat nem írnak, de valószínű, hogy jól megvoltak, már csak közös érdeklődésük okán is.
Az átütő szakmai sikert Faruk egyiptomi király és Horthy István esküvője hozta meg a Rotschild lány számára: mindkét eseményre az ő szalonjában készült a menyasszonyi ruha és a násznép hölgytagjainak toalettje.
Egyesek szerint befolyásosságának, kiváló kapcsolatrendszerének köszönhető, hogy túlélte a II. világháborút, ennek ellenére férje 1944-ben munkatáborban, szülei pedig Auswitzban haltak meg. A háborút követően Klára nem sokat várt az újranyitással, de rövid idő után bezárt, majd később megújult erővel szolgálta ki a kommunista hatalom vezetőit és persze főleg azok feleségeit. Váci utcai szalonja a ’70-es évek elején a Clara nevet kapta. Itt egy ” átlagos” ruha minimum egy havi átlagfizetésbe került. Diplomaták, orvos- és bíró feleségek, a legünnepeltebb dívák tudták csak azt a luxust megengedni, hogy Rotschild ruhát hordjanak. Hiába volt hivatalosan a rendszer ellensége, egyszerűen nélkülözhetetlen volt személye, és amit tud.
A Life magazin 1967-ben azt írta róla, hogy Kelet-Európában egymaga testesíti meg azt, amit Párizsban Christian Dior és Yves Saint Laurent. Rotschild Klára az egyszínűségéről ismert korban próbált színeket vinni. Munkamániás volt, bohókás és örök tűz hajtotta, hogy a legjobbat adhassa – a körülmények ellenére.
Sokak szerint már az elejétől tudatosan építette imidzsét, ereje jó kapcsolatteremtő képességében, remek üzleti érzékében és nem utolsó sorban tehetségében volt. Ami a legérdekesebb, hogy bár anyatejjel szívta magába a divatot, soha nem tanult szabni vagy varrni, ő inkább megálmodta a darabokat – és persze folyamatosan figyelte a nemzetközi trendeket. Neve a hatvanas évek közepére már fogalommá vált. A legfelsőbb körökben otthonosan mozgott, és ami nagyon fontos: rendszeresen kijárhatott a világ nagyvárosaiba a nagy divatbemutatókra, kiállításokra, ahol a legapróbb részleteket is jól megfigyelte és memorizálni tudta.
Rotschild Klárának nem született gyermeke, de imádta őket, egyes, a szalonban dolgozók gyermekeinél keresztszülőséget vállalt. Nagyon hálás volt hűséges alkalmazottainak, akiknek egy-egy jól sikerült munkájuk után volt, hogy még kezet is csókolt – ha lehet hinni a forrásoknak.
Rotschild Klára 1976. november 13-án vetett véget az életének: hatodik emeleti konyhaablakából ugrott ki, az okozta halálát. A miértekről annyit lehet tudni, hogy nagy fájdalmai voltak a fogbeültetési kísérletek miatt, és a protézist szégyellte volna…
Sírja a Kerepesi temetőben található.