Korunk egyik tragédiájának vélem az a fajta jelenséget, amit én csak dajka-szindrómának nevezek. Mire is gondolok pontosan? A párkapcsolatra képtelen, folyton szülőanyján csüggő, felnőtt férfi képében megbújó gyermekre, akinek rengeteg gondja van az életben. Legfőképp a társával.
Ennek fényében nincs egyszerű helyzetben egyetlen olyan nő sem, aki éppen társat keres magának. Különösen, ha már nem tartozik az ifjabb nemzedékhez, vagy már túl van egy váláson, esetleg egy nehéz szakításon, és végre felvértezte magát lelkileg, hogy újból helyzetbe hozza magát a társat keresők népes táborában.
A sztori szinte mindig ugyanaz:
Az első sikeres randit követően elindul valami nagyon kellemes és szép, boldog befejezést ígérő románc, aztán amikor komolyabbra fordulnának a dolgok, váratlan fordulat következik be. Persze, már korábban is voltak jelek, csak valahogy egy szerelmes nő figyelmen kívül hagyja kitűnő megérzéseit, és annak tudja be a dolgot, hogy a vészcsengő azért szólalt meg odabent, mert a múlt katasztrofális emlékei kísértik. Elhessegeti a viharfelhőket és továbbra is esélyt adva a csodálatos végkifejletnek, bizalmat szavaz álmai lovagjának.
Aztán egyre gyakoribbakká válnak a fura kifogások, váratlan lemondások, a halaszthatatlan találkozások a haverokkal, míg ki nem bújik a szög a zsákból. Mindezek mögött a Nagyasszony áll, megkövesedett glóriával a fején, ellentmondást nem tűrő akaratával, mint kiterjesztett szárnyú sas, áldozatra várva köröz a viszony felett. És a férfinek hitt kisfiú, mint egy megszeppent napközis húzódik vissza minden olyan helyzetből, ahol dönteni kellene. Ne adj isten szembeszállni a kapcsolatért, a szeretett nőért határozattan, mint egy igazi férfi.
Hogy miről ismered fel ezt a típusú férfit?
Makacsul ragaszkodik véleményéhez, szilárd meggyőződése van az élet dolgairól. A nőket nem sokra tartja. Bókolni soha nem tud, ám a párja hibáit gyakran emlegeti. Imádja és elvárja, hogy kiszolgálják és csak márkás holmit hajlandó viselni. Egyedi ízlése van zene, filmek és könyvek terén. Nehezen fogadja el párja barátnőit és minden közös programból kivonja magát. Nem szívesen mutatkozik nyilvánosan kedvesével és eszébe sincs bemutatni őt anyjának. Miért is tenné, hiszen tudja, neki úgy sem felelne meg. Soha sem hozná magát ilyen kellemetlen helyzetbe. Az összeköltözésről hallani sem akar, hiszen all inclusive ellátásban részesül a mamánál.
Mit él át mindeközben a nő?
Vérmérsékletétől függően, az első adandó alkalommal visszaküldi anyja szoknyája mellé párját és konstatálja, hogy egyre kevesebb remény marad az igazi megtalálására. A másik türelmesen bízik abban, hogy megtörténik a varázslat, a gyerek hirtelen felnő, és végre kiáll mindkettőjükért. A naiva minden ígérgetést készségesen a változás jelének tud be és szüntelen újabb és újabb lehetőséget ad lovagjának. És végül, ott a gondoskodó kedves, aki felmenti szerelmét minden felelősség alól és kemény anyját, gyenge vagy már gyerekkorában lelépett apját okolja a helyzetért.
Végül pár (keresetlen) szó a probléma gyökeréről, az anyáról, aki sakkban tartja fiát pusztán azért, mert képtelen önálló életet élni. Többségük korán magára marad a gyereknevelés gondjával és hamar megtanulja, hogy a világ egy olyan hely, ahol a szenvedés és küszködés a mindennapok velejárója. Bosszút esküszik minden olyan ember ellen, akiben felfedezni véli az önfeledtség, a boldogság apró kis csíráját. Közben maga mellé láncolja saját fiát, és minden lehetséges módon arra kárhoztatja, hogy osztozzon a sorsában. Mihelyst a gyermek szabadulni akar tőle, rosszullétet produkál vagy halaszthatatlan teendőkre hivatkozva követeli meg maga számára a figyelmet.
Esélye sincs egyetlen nőnek sem, aki kicsi fia szerelmére és gondoskodására áhítozik. A legszörnyűbb ebben az, hogy képtelen felismerni, hogyan teszi tönkre saját szülöttje életét.
Persze, mindez nem mentesíti a férfit, még akkor sem, ha irtózatosan nehéz dolog megszabadulni anyja húsába vájó karmaitól. Csak egy felnőtt ember képes átlátni ezeken a játszmákon és tud nemet mondani a pusztításra annak, akitől az életet kapta. Ám, ha megteszi, nem csak egy boldog nőt kap jutalmul maga mellé, de egy béklyóktól mentes, szabad életet is.
Fontos, hogy a nő időben felismerje, hogy társa képes az -e egy egyenrangú kapcsolatra, vagy marionett bábuként anyja kezébe hagyja az irányítás fonalát.
Kedves édesanyák! Kérlek, fontoljátok meg, hogy milyen életet szántok fiaitoknak. Ők soha nem lesznek a társaitok, viszont ha elengeditek őket a szoknyátok mellől, büszke és erős férfiként fognak visszatérni hozzátok.