88 éves korában elhunyt minden idők egyik legnagyobb francia színésze, Jean-Paul Belmondo. Az értelmiségi művészcsaládból származó legenda számtalan mozisikerben és színházi előadásban játszott, amiben feltűnt, szinte biztosan hozta a nézőszámot.
A Párizs egyik külvárosában született színész a legnagyobb rendezőkkel és művészekkel dolgozott együtt, népszerűsége férfiak és nők körében egyaránt töretlen volt már pályája kezdete óta. Tehetségénél csak sármja volt nagyobb, és valami megfoghatatlan, belülről kifelé sugárzó szelíd vadság, amit kiapadhatatlan életvidámsága tett ellenállhatatlanul szerethetővé. Ő testesítette meg a becsületes csirkefogót, vagy a szeretőt, akinek mindenki megbocsájt, a zsigeri lázadót, és még sorolhatnánk a lényétől elválaszthatatlan karakterjegyeket.
A kilencedik x-et már nem várta meg, de amit életművével hátrahagyott, több generáció számára örök és értékálló. Vagánysága, vitalitása humorral társult, híres volt sportimádatáról (soha nem hagyta, hogy kaszkadőrök helyettesítsék a jelenetekben), a nők iránti rajongásáról, de a játék volt a mindene.
1960-ban mutatták be Godard rendezésében a francia újhullám első kiváló darabját, a Kifulladásig című filmet, ami Francois Truffaut írt. A szokatlan szerelmi történet, ami krimi és dráma keveréke, új korszak kezdetét jelentette. Öt évvel később készült el Godard másik alapműve, a Bolond Pierrot, Belmondo és Anna Karina főszereplésével (amit nem is olyan régen a köztévé is műsorára tűzött). Nem főszerepet játszott benne, de Vittorio de Sica Egy asszony meg a lánya című drámáját sem lehet kihagyni a felsorolásból, ha jelentősebb állomásokról van szó, amit 1961-ben vetítettek először. A Merle regényéből készült Két nap az élet című háborús drámában egy addig ismeretlen arcát engedte láttatni a francia ikon. Teljesen más műfaj a Cartouche, ami igazi filmcsemege a kosztümös kalandfilmek kedvelőinek. Először játszott rendőrt a Félelem a város felett című krimiben Belmondo, ami után a filmtörténeti szempontból is jelentős A profi című film követett, aminek zenéjét Ennio Morricone szerezte, 1981 óta a világ egyik leghíresebb dallama (az egyik legtöbbet letöltött zenemű) is ebben csendült fel.
Szintén a nyolcvanas évek elején mutatták be a Zsaru vagy Csirkefogó című bűnügyi vígjátékot, majd 1989-ben a Cézar-díjat az Egy elkényeztetett gyerek utazása című filmmel érdemelte ki. A kilencvenes években a Nyomorultakban tűnt fel Jean Valjeanként, ami még említésre méltó szerepe volt, hacsak nem vesszük ide az Egy ember és kutyája című drámát és az ezredforduló után készült dokumentumfilmeket, amelyekben közreműködött. Egy-két évtizede inkább színházi szerepeket vállalt és a családjának élt. 70 évesen lett utoljára édesapa, ami szintén nem kis teljesítmény…
Életéről film és könyv is született, utóbbit Gilles Durieux írta, és 2009-ben került kiadásra. Nekünk pedig maradt vele 100 film, a hozzájuk kapcsolódó sok filmes élmény és amit Belmondo alakja jelentett.