11 éve halt meg Bálint Ágnes József Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró, szerkesztő, dramaturg. Ő alkotta meg Mazsolát és Tádét, a Vízipókot, a Futrinka utca lakóit, Frakkot, és még rengeteg sok szerethető mesefigurát. Egyik legnépszerűbb munkájából, A szeleburdi családból mutatunk egy részletet, amit meg is filmesítettek. A film online is megtekinthető. A könyvrészlet után mutatjuk a hozzá vezető linket.
Szeptember 22.
Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta.
Ezt a szót, hogy derülünk, a Radótól gyűjtöttem.
Az ő papája nyelvész. A mamája meg színésznő, és otthon mindig szerepeket tanul. Ezért nálunk az osztályban Radónak van a leggazdagabb szókincse. De én már sokat loptam belőle.
Radó majdnem mindig hosszúnadrágban jár.
Anyu Jenőkének hívja, apu meg hámozott gilisztának.
Radóval hosszasan tárgyaltunk arról, hogyan írjuk a naplót. Csak arról írjunk-e bele, ami
igazából megtörtént, vagy olyat is írjunk bele – hogy érdekesebb legyen -, amiről csak olvastunk.
És hogy csak a vasár- meg ünnepnapokról írjunke, amikor kirándulni szokott az ember, meg moziba menni. Végül is a Radó azt mondta, hogy a hétköznapok érdekesek igazán, mert abból látszik, milyen egy család élete. És én elsősorban a családomról akarok naplót írni.
Én is egyik tagja vagyok a családomnak. Életben sokkal szebb vagyok, mint a rajzon, és életben nekem csupa piros csíkos ingem van, a Ferinek meg kék csíkos, hogy meg lehessen
különböztetni, de a bátyám, a Feri nem adta ide a négyszínű golyóstollát, pedig kértem tőle. Az én golyósommal meg csak fekete csíkos inget lehet rajzolni.
A Feri életben nagyobb, mint én. Mérgemben rajzoltam kisebbre, amiért olyan irigy.
A szüleim is szebbek, mint ahogyan lerajzoltam őket, de különben ilyenek, mikor sétálni mennek a húgunkkal.
Elölről egészen olyanok, mint más gyereknek a szülei. Oldalról már nem olyanok, mert oldalról látszik Barika is.
Barika a kis húgom játéka, anyu varrta neki, mikor én még másodikba jártam. Valami régi
báránybőr bundának a gallérjából varrta. Anyu nagyon szeret játékállatokat varrni, csak
sohasem sikerül neki. Barika sem sikerült, már új korában roggyant volt a lába, és nem látszott rajta, hogy bárány akar lenni. De a kis húgom, a Picurka nagyon szereti. Soha nem megy sétálni Barika nélkül. Pedig Barika már csak olyan, mint egy lábtörlő. Még olyanabb. Ahogy Picurka húzza maga után az utcán, a szőrébe beleakad minden villamosjegy meg almahéj. Apu már sokszor be akarta dobni a szemétbe, Picurka azonban nem engedi. Így hát csak kiporolják, és következő vasárnap megint mennek vele sétálni.
Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek.
Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai.
Radó azt mondja, hogy az ilyen szülők sokat érnek. Ő például vasárnap, ha sétálni mennek, nem hordhatja a megszokott sapkáját, amelyik már jól a fejéhez idomult, hanem egy kiállhatatlan, kemény sapkát kell hordania.
A bátyám, a Feri, az is olyan hiú, mint a Radó szülei. Jól tanul, folyton az eszét fitogtatja,
nehogy azt higgyék, hogy nincs neki.
Ferinek is van barátja, akivel egy padban ül, mint én a Radóval. Az ő barátja a Novák.
Novákék hatan vannak testvérek. Három nővére már dolgozik. Mind a Fonóba járnak, ahová a mamája. A legidősebb nővére már férjnél is van, és olyan házban lakik, ahol egyszer leugrott egy ember az emeletről.
A Novák tud drótból lámpaernyőt forrasztani.
A második emeleten lakik egy fiú, a Füzesi Andris, az is mindenfélét forraszt. Például
egyszer forrasztott drótból egy nagy pókhálót, és felerősítette a lépcsőházban a falra. Mikor Annus néni, a házfelügyelőnk le akarta söpörni, nem jött le.
A Füzesi Andris nővére, a Kati nem tud forrasztani, de a mamájának a régi
fürdőruhájából kiváló csúzligumit szokott nekünk kihúzogatni.
A második emeleten több gyerek van, mint a mi emeletünkön, de a Lehocki Jancsi is hozzánk jár fel játszani a húgával, a Verával, mert itt nálunk tovább süt a nap a folyosón.
Egyébként itt nálunk, a harmadikon majdnem csupa öregek laknak. A sarokban két idős néni lakik, a Hetti néni és az Olgi néni. A Hetti néni nagyon finom süteményeket tud sütni, mindig ad nekünk is belőle. De nem úgy, hogy behív bennünket a lakásba, hanem kihoz egy tányér süteményt a folyosóra, és megvárja, míg leesszük róla. Mert a sógornője, az
Olgi néni nem szereti, ha gyerek megy be hozzájuk. Olgi néni folyton takarít, reggeltől estig a parkettet fényesíti és a kilincseket.
Az első emeleten is lakik egy öreg néni, özvegy Serédinének hívják, az jóban van Hetti nénivel, de Olgi nénire nagyon haragszik. Csak olyankor látogatja meg Hetti nénit, ha a sógornője nincs otthon. És a kutyáját, a Fifit sem viszi magával, mióta egyszer Olgi néni az egész házat telekürtölte azzal, hogy másfél napig szedegette a Fifi szőrét a perzsaszőnyegről.
Régen, fiatalkorában Fifi díjat nyert egy kutyakiállításon. Láttuk az érmet is. Nem tudom,
hogy akkor milyen volt a Fifi, de biztos, hogy nem ilyen, mint most, mert akkor nem adtak
volna neki érmet.
Még nem írtam le, hogy kik laknak itt mellettünk, a másik oldalon. A Belvíziék. Sajnos. Mi a Ferivel meg a Picurkával meg a Radóval meg a Novákkal ki nem állhatjuk őket. Egy gyerek sem szereti őket a házból. Pedig nekik is van egy ötéves lányuk, az Andrea.
A mamája azt hiszi, hogy szép. Pedig csak olyan, mint az a porcelán egér, amit a Serédi
néninél láttam egyszer a vitrinben.
És borzalmasan kényes. Nem jár sehová játszani, hogy őhozzájuk se járjon senki játszani. Ugyanolyan kényesek a lakásra, mint Olgi néni. Meg is értik egymást nagyszerűen.
Radó egyszer együtt jött fel a liften Olgi nénivel meg a Belvízi nénivel, akik arról beszélgettek, hogy a parkettjük ma nincs jó színben, kicsit sápadt, talán az időjárás miatt. Különben Olgi néni mindenkinek meséli, milyen gyönyörű lakásuk van Belvíziéknek, tele modern kerámiával és mindenféle drága, külföldi holmival. Belvízi néninek indiai aranypapucsa van, Belvízi bácsi pedig amerikai pipadohányt szív. Azt is Olgi néni híresztelte el, hogy Andreának a szobájában látható minden játék, amit csak a boltokban kapni lehet, meg olyan is, amit nem lehet kapni, mert Belvízi bácsinak nagyon sok ismerőse van, és aki jár hozzájuk, az mind hoz külföldről valami drága játékot Andreának.
Mondta is a Novák, hogy jó volna egyszer a mi szobánkból alagutat fúrni Belvízi Andrea
szobájába, és mikor nincsenek otthon, akkor átmásznánk, és játszanánk a játékaival. Nálunk a Feri ágya alatt volna az alagút bejárata, odaát meg parkettszínűre festett lemezzel takarnánk el a kijáratát. Vagyis takarnók, ahogy a Radó szokta mondani. Azt is mondta a Radó, hogy inkább a szekrény alatt lyukadjunk ki, átvágva mindjárt a szekrény alját is. A szekrények aljában mindig szokott papír lenni, az takarná a lyukat. Mi pedig a szekrényajtón keresztül kibújhatnánk.
Ez jó ötlet, de a Ferinek nem tetszik, mert fél, hogy ha egyszer az Andrea valami nehezebb
dolgot dob le a szekrény aljára, mondjuk, egy kirándulócipőt vagy egy sporttáskát, azt a papír nem bírja meg, az Andrea holmija leesne a lyukba, és minden kiderülne.
Azt is el szoktuk képzelni, hogy bekormoznánk a cipőnk talpát, és jól összejárnánk a parkettjüket.
Nagyon haragszunk rájuk, mert borzalmas csúnyán tudnak nézni, ha ott játszunk a
folyosón. És mindig ránk szólnak, hogy miért nem a játszótérre megyünk játszani. Tegnap is, mikor egy percre kiderült, szaladtunk Picurkával a folyosóra fogócskázni, de a Belvízi bácsi, az a két lábon járó, csúnya krumpli mindjárt szólt, hogy ez nem játszótér, miért nem oda megyünk, ha ugrálhatnékunk van. Pedig mire lementünk volna, már újra esett az eső. De ő persze nem bánja, ha a más gyereke bőrig ázik, tüdőgyulladást kap és meghal.
Bezzeg az Andrea, annak szabad a folyosón tologatnia a babakocsiját! Mert a Belvízi néni
szerint az Andrea csak levegőzik egy kicsit. És nem rendetlenkedik úgy, mint mi.
Most már több lakót nem írok le, mert kezdek éhes lenni. Azt hiszem, szilvalekváros kenyeret eszem. A szilvalekvárt nagymamáéktól hoztuk, mikor hazajöttünk a nyaralásból. Radónak is nagyon ízlik.
Forrás: 18pedagogia.hu
https://www.youtube.com/watch?v=NRvbvzom6Ik