Christina egy tizennyolc éves lány a svájci Toggenburgból. Erősen kibővült tudattal született, így azoknak a fiatal evolúciós gondolkodóknak az új nemzedékéhez tartozik, akik az emberi létet a kvantumfizika, a neuropszichológia és a spiritualizmus egységeként fogják fel, írják le és élik meg. Figyelemre méltó, ahogy kezdettől fogva átlátja a mai világ történéseit, elkápráztat magas erkölcsi érzékével, bölcsességével, valamint belső békéjével, melyek az emberi lét egy új dimenzióját vetítik előre.
Ez az első kötet – az édesanya, Bernadette szemszögéből – Christina rendkívüli születésének, gyermek- és ifjúkorának a történetét meséli el, egészen a tizenhatodik életévéig. Ezek a háromdimenzionalitáshoz való hozzászokás, az iskolába járás és a vizsgák évei, amelyek felkészítették Christinát életének a feladatára. Christina három kulcsszóval foglalja mindezt össze: szabadság, igazság és szeretet.
„Azért vagyok itt, hogy támogassam az embereket abban, hogy kibővítsék a tudatukat. A kiszélesedett látókörükkel azután maguk is megérthetnék azt, ami manapság nem helyes ezen a bolygón. Így az élet minden területére olyan új megoldásokat és perspektívákat fejleszthetnének ki, amelyek hosszú távon sikeresek lesznek. Hiszen az emberek szabad akarattal rendelkeznek. Minden csak az ő döntésükön múlik.” (Christina von Dreien)
BEVEZETÉS: Egy feltűnés nélküli lány
Az emberek nagy része szerencsés és szerencsétlen véletlenek többé-kevésbé önkényes sorozataként éli meg az életét. Én is közéjük tartoztam. Pozitív életszemlélettel, bölcs elmével és jó szándékkal próbáltam meg legjobb tudásom és a lelkiismeretem szerint járni az utamat. Ahogy másokét, az én magán- és szakmai életemet is meghatározta a nevelés és a társadalom, a kulturális és vallási normák, a dogmák és a szilárd alapzat.
Életem során sok mindenkivel találkoztam – különböző korosztályú, származású, gondolkodású és viselkedésű emberekkel. A különbözőség folyamatosan elragadtatással töltött el. Megkérdeztem magamtól, vajon miért válnak egyesek jóindulatúvá, békéssé, miközben mások számára – úgy tűnik – a gyűlölet és az erőszak a hétköznapok része. Miért keressük olyan sokféleképpen a boldogságot, és egyáltalán mi ez a vágyott „boldogság”?
Hamar rájöttem, hogy a boldogság receptje nem a tanulmányokban, a szakmai sikerekben vagy az anyagi jólétben keresendő. A belső elégedettség és beteljesülés, egyéni boldogságunk kulcsa sokkal inkább saját magunkban található. A boldogság akkor jön el, amikor sikerül megszabadítanunk magunkat a negatív gondolati sémáktól és magunk akadályozásától, és kibontakoztatjuk tényleges belső képességünket, valódi lényünket és rendeltetésünket. Azt azonban nem tanították meg nekünk, hogy befelé irányítsuk a figyelmünket, így az, aki benső énjét keresi, nemritkán először mély szakadékba, belső zűrzavarba tekint.
Kisbabaként teljesen természetesen hagyjuk belső vezérlésünk által irányítani magunkat, és összeköttetésben állunk más valóságszintekkel is. Később azonban egyre inkább kívülről formálódunk, alakulunk és edződünk, így felnőttkorunkban többnyire már más emberek és a társadalom által alkotott minták és elképzelések szerint élünk. Azt tanítják, hogy kifelé forduljunk, ne befelé.
Létrejön az egó, a mesterséges én, amely nem a valódi lényünk. Sokunknak nehezére esik felismerni, hogy nem azzal érjük el az igazi boldogságot és a mély beteljesülést, ha másokat próbálunk utánozni vagy anyagi javakat hajszolunk.
Úgy tűnik, egyesek elveszítették a test, a lélek és a szellem egyensúlyát, a belső hangokhoz való hozzáférés képességét, és összezavarodva, félve bolyonganak.
Apránként arra a felismerésre jutottam, hogy évszázadok óta nem haladunk előre sem az egyéni boldogság és beteljesülés, sem az átfogó igazságosság és a világbéke megtalálásának útján. Bár tudományos és technikai téren olyan jártasak vagyunk, mint még soha, úgy tűnik, hogy a valódi bölcsesség és a békére való képesség területén nem fejlődtünk. A gazdasági rendszer és a társadalomban jelen lévő gazdaságosságra törekvés megköveteli az egyoldalúan racionális, materialista gondolkodásmódot. Több mint kétszáz éve szinte teljes egészében ez határozza meg létünket, és ennek nemkívánatos
következménye bolygónk kizsákmányolása, meggyalázása – aminek végzetes hatásaival egyre jobban szembesülünk. Sok területen a saját magunk által alkotott romhalmaz előtt állunk.
De hol maradt az egyén belső szellemi és lelki fejlődése az évszázadok alatt? Miért áll hadilábon oly sok kortársunk a saját sorsával? Miért változott társadalmunk a hatalmi harcok, a kapzsiság, az irigység, a hatalomra és hírnévre való törekvés könyörtelen rendszerévé? Egy nem igazán kielégítő mesterséges valóságban élünk, amely isteníti az egót és akadályozza tudatunk bővítését, ezzel valódi képességeink kibontakoztatását. A többség a régi, közös gondolati és cselekvési sémákban ragadt, amely lehetetlenné teszi az egyéni fejlődést.
Nem csoda, hogy sokan érezzük magunkat túlterheltnek a munkahelyi nyomás miatt, és elégedetlenek vagyunk az életünkkel. Hogy is lehetnénk elégedettek, ha nem a saját személyes rendeltetésünk szerint élünk, hanem előre meghatározott idegen minták szerint? Erre születtünk? Nem hiszem. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a csúcsminőségű orvosi ellátás ellenére egyre nő a pszichés megbetegedések száma.
Még soha nem szembesültünk annyi egyetemes problémával és kihívással, mint napjainkban. Konfliktusok, háborúk; szegénység, ínség, nyomorúság, menekültáradat; ingadozó pénzügyi piac, monetáris válság, gazdasági recesszió; végzetes ökológiai zsákutcák; belső viszályok és bizonytalanság; a számtalan visszaélés az államigazgatásban – mindez vagy a közelgő pusztulás, vagy a nagy áttörés és változás jele.
Könyvünkben abból indulunk ki, hogy egy nagy változás előtt állunk, ráadásul mindannyian ennek az áttörésnek, evolúciós átalakulásnak a középpontjában vagyunk. Ez a változás az egyénekből fog kiindulni, azokkal kezdve, akik azért születtek a Földre, hogy elindítsák és támogassák ezt az folyamatot. Christina, akinek a történetét elmesélem, ezen úttörők közé tartozik.
Ami engem illet, hosszú ideig meg voltam győződve arról, hogy a bolygónkon uralkodó állapotokat a saját gondolkodásmódom és cselekedeteim csak korlátozottan képesek befolyásolni. Azt hittem, hogy az igazságosság és a béke irányába történő változást alapvetően a hatalomnak kell irányítania.
A legtöbb politikai, gazdasági és társadalmi rendszer, úgy tűnik, nem fejlődő- képes, és közeli összeomlással fenyeget. Túl sok minden vált irányíthatatlanná a világon, és túl sokan veszítették el már a lehetőségét is annak, hogy akár csak megértsék ezeket az igen bonyolult folyamatokat, nemhogy megakadályozzák a kibontakozó globális káoszt.
Ezt a széles körben elterjedt nézetet vallottam én is, egészen addig, amikor – 2015 elején – lányom, az akkor 14 éves Christina már addig sem hétköznapi élete váratlan, új fordulatot vett. Csodálatos, új megvilágításba helyezi korunk zavaros eseményeit azzal, hogy teljesen új megközelítéssel írja le a bolygónkon végbemenő folyamatokat. Ő tanított meg arra, hogy igenis minden egyes ember hatást gyakorol a világra. Látásmódjával és személyes energiaszintjével mindenki hozzájárul ahhoz, ahogyan a dolgok saját bensőjében, szűkebb környezetében, következésképpen világszinten alakulnak. Ez szemléletes példája annak, hogy a tudat, a belső éberség és világosság ereje sokkal felsőrendűbb az egyoldalúan racionális értelemnél.
A könyv megrendelhető: Bioenergetic Kiadó