A Dévai Szent Ferenc Alapítvány szeretetotthonában forgatott egy kisfilmet Farkas Marcell és Kovács Kamilla még húsvétkor, s bár nincs tavasz és nem is ünneplünk semmit, a két fiatalt és a vlog-szerű anyagot már régóta meg akartam mutatni a Füzetben.
Kamilláról azt kell tudni, hogy Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnáziumba jár fotográfia szakra, és van valami nagyon kellemes kisugárzása és intellektusa. A szegedi származású lány a nagypapája révén került kapcsolatba a dévaiakkal, akik áldásukat adták a lelkes fiatalok forgatási szándékára. Merthogy ez a kisfilm nem felkérésre készült, nem egy médium munkatársai mentek elkészíteni megszokott „panelekből” álló anyagukat, hanem szimplán szakmai szeretetből, kreatív megfontolásból, alkotási vágyuk kielégítése céljából kéretőztek be a fiatalok a katolikus egyház ikonikus alakjához, Böjte Csabához kapcsolódó intézmény falai közé.
Nálam ez alapból jó pont, pláne, ha hozzáveszem, hogy tehetségesek és még jófejek is.
Nagyon eredetinek és érdekesnek találtam a vlogos tálalást és azt a szabadságot, ahogy Marciék forgattak, a szerkesztést és vágást pedig különösen értékeltem. Nem vagyok mozgóképes vagy filmes tantárgyat oktató szakember, de némi múltam és közöm azért van a kamera-közeli intézményekhez, és én azt mondom, nagyon jó megoldások születtek. Jó volna tudni, hogy Marci a jövőben sok izgalmas és fontos projektben fogja bontogatni szárnyait.
Ő amúgy az Illyés Gyula Művészeti Akadémián tanul jelenleg animációt és mozgóképet. Amikor felhívtam a két fiatalt, hogy egy kicsit jobban megismerhessem a kisfilm készítőit, elmondta, hogy abszolút nem akartak professzionális, sémákra épülő anyagot, hanem az volt a koncepció, hogy vlogosra csinálják és annyi nyersanyagot vesznek fel, amennyit csak tudnak. Mint mondta, nagy nyitottsággal és alázattal közelítették meg a feladatot. Ez utóbbit már inkább én teszem hozzá annak alapján, amit hallottam tőlük. A gyerekek felé nagy szeretettel fordultak, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy egy személyesebb hangvételű film szülessen. Szerintem.
Kamilla Marci múzsája, Marci bizonyos tekintetben Kamilla instruktora, de az még a telefonon keresztül is átjött, hogy nagyon jól kiegészítik egymást. Ennél a projektnél Kamilla személye/személyisége teszi hitelessé és természetessé számomra az egész látogatást, viszont Marcira hárult a nagy feladat, hogy megszerkesszen és megvágjon sok órányi anyagot. Amit cserébe „kapott”, hogy megmutathatta, mit tud technikailag és mennyire tud átfogóan gondolkodni, szóval, mit tanult eddig a suliban – és mi van benne azon kívül.
Személy szerint nekem az tetszett a kisfilmben a legjobban, hogy rendhagyóra sikerült, hogy nem az alapítványról hallok rengeteg olyan „komoly” információt, amit amúgy bárhol máshol megtalálhatok, hanem pont annyit ad át, amit két nyitott, tiszta lélek láthat egy látogatás alkalmával. Az ő szemükkel tehetünk egy virtuális kirándulást Déván, ahol nem kell nagy mélységekbe leereszkednünk ahhoz, hogy a kamerán keresztül meglássuk a gyerekeket. A híres Böjte Csaba hangja és azok a bölcsességek, amiket elmond, szintén pont elég, nem is kell, hogy rá fókuszáljunk. Ez most nem róla szól, hanem a szellemével átitatott környezetről. És én ennek örülök.
Nézzétek meg ti is Kamilla és Marci kisfilmjét a dévai szeretetotthonról!
https://www.youtube.com/watch?v=aT7ku2j5Em4
Kamilla és Marci munkáit remélhetőleg a nem is olyan távoli jövőben a Füzetben még fogjátok látni…