Álláskereső, vállalkozó kismamák helyzete ma Magyarországon
A kismamák több mint fele szívesen vállalna részmunkaidős állást vagy otthon végezhető munkát. Ezt több felmérés is igazolja, s bár a vállalatok támogatást is kaphatnának a GYES-en lévő anyukák foglalkoztatása után, mégis kiábrándító a helyzet a munkaerőpiac ezen szegletében – a nyugat-európai gyakorlathoz képest mindenképp. Hogy miért van ez így, illetve hogyan lehetne segíteni a dolgozni vágyó kismamákon, arról Nagyné Czuri Esztert, a Restart_Mom Project elindítóját kérdeztem. A korábban főleg toborzás és kiválasztás területén dolgozó szakember a munkába visszatérőket személyes tanácsadással segíti, a munkáltatók részére pedig a Working Moms Hungary Kft-vel együttműködve, munkaerő-közvetítési, valamint szervezetfejlesztési projektekben vesz részt, aminek része a munkáltatók érzékenyítése az atipikus foglalkoztatási formák iránt. Eszter szervezi a BENT (Balatoni Női Vállalkozói Egyesület) munkáját, de online is nagyon aktív: a népszerű Mompreneurs Facebook csoport balatoni közösségének elindítója, szervezője.
Egy rövid helyzetelemzést kaphatnék tőled a kismamákat érintő jelen munkaerőpiaci helyzetről?
Azt gondolom, hogy a munkába visszatérők olyan célcsoportot jelentenek, amivel korábban, mint potenciális toborzási csoport nem foglalkoztak. Azonban a munkaerőpiac változásával (kereslet-kínálat átalakulása, digitalizáció) rá kellett ébredni, hogy a pozíciók rugalmasabbá tételével őket is meg lehet szólítani. A munkába visszatérők többsége egyre öntudatosabb; ha össze tudják egyeztetni magánéletükkel, a gyermek születését követő 1-2 éven belül munkát vállalnának. Sok esetben azonban azt tapasztaljuk, hogy még nem eléggé nyitottak a vállalatok. Nem szívesen vállalják be a home office-, a részmunkaidő- és a rugalmas munkaidő bevezetésével kapcsolatos szervezeti átstrukturálást. A vállalatok többsége inkább tovább hirdeti az állást, elhúzódó köztes megoldásként a kollégákra osztja a feladatokat, pedig hosszú távon jobban megérné kipróbálni, hogyan reagál egy részmunkaidősre a szervezet, illetve hogyan, milyen feladatmennyiség végezhetők el napi hat vagy négy órában. Nagy eséllyel ugyanazt vagy többet is el tudnak látni hat órában, mint nyolcban korábban.
Milyen formában tudod segíteni a munka világába visszatérni vágyó kismamákat?
Tavaly indítottam el a Restart Mom Projectet. Elsősorban az álláskeresésre történő felkészítéssel segítem a munkába visszatérő szülőket; tanácsadás keretében, négyszemközt vagy kiscsoportban nézzük meg a lehetőségeiket. Egyéni tanácsadásnál feltérképezzük az anyuka addigi karrierútját, frissítjük önéletrajzát, valamint közösen felmérjük, hogy milyen opciók közül választhat. A találkozónk helyszíne lehet egy játszóház, ahol a baba totyog mellettünk, de lehet kávézó, ahol az anyuka nyugalomban meg tudja inni a tejeskávéját. Mindig igyekszem oldott hangulatot teremteni, nincs időkorlát, a tanácsadást kérő igényeihez igazodom. Általánosságban elmondható, hogy az 1-1,5 órás konzultáció csak róluk szól, a munka viszont közös. Ezt nagyon szokták szeretni. Nem írom meg helyettük a motivációs levelet, csak átbeszéljük, hogy milyen szempontok alapján érdemes elkészíteni. (A kész CV-t természetesen átnézem.) Fontos, hogy mindazt, amiről beszélünk, azt később egyedül is be tudja építeni az álláskeresésbe. Együtt elindulunk az úton, de utána már csak figyelek (ez az egyik mottóm).
Mit vettél észre, melyik korosztályra illetve csoport tagjaira jellemző magasabb arányban a szándék, hogy mielőbb visszatérjenek a munkába?
Nem feltétlenül korfüggő, hanem inkább egyéni igények szerint változó. A „mikor térjen vissza egy anyuka” kérdésre nem hiszem, hogy csak egy jó válasz van. Egy nő a saját élethelyzetét, karrierlehetőségeit és igényeit, belső motivációját is figyelembe veszi a döntés meghozatalakor.
Mindannyian másképpen éljük meg az anyaságot. Ahogy nincs két egyforma karrier, úgy nincs két egyforma gyermek sem. Van, aki már viszonylag korán feltalálja magát egy közösségben, de van, akinek ehhez több idő szükséges. Ezt is figyelembe veszik az anyukák, amikor visszatérésről van szó. Fontos szempont, hogy ameddig ők dolgoznak, tudják, jól van a baba. Természetesen meghatározó az anyagi háttér is. Második év után visszaesik a juttatás összege, a GYES mellett már a többség szívesen vállalna valamilyen keresetkiegészítő tevékenységet, vagy akár részmunkaidős állást.
Jellemzően mennyi idő után szeretnének a munkába visszatérni az anyukák? Milyen okok vezérlik őket, melyik erősebb: az anyagi vagy közösségi, esetleg karrier, önmegvalósítás?
A Working Moms Hungary 2018-ban csinált egy kutatást erre vonatkozóan. Akkor a kitöltők 40%-a az első gyermek 1-2 éves kora között ment vissza dolgozni. A második gyermek születésénél kicsit hosszabb idő után. A kitöltők nagyjából 40%-a ugyanahhoz a céghez ment vissza; közülük kb. harmada ugyanabba a pozícióba, harmada alacsonyabb vagy magasabb beosztásba, a fennmaradók pedig teljesen új munkakörbe. Az okok teljesen vegyesek, egyet sem lehetne kiemelkedőbbnek ítélni a többinél. Ez is összecseng az előbb említett állásponttal, hogy egyéni igények alapján hozzák meg a döntést.
Hogy látod, ma Magyarországon milyen helyzetben vannak az anyukák a többi európai országhoz képest, ami a munkaerőpiacon jellemző státuszukat/ lehetőségeiket illeti?
Messze el vagyunk maradva, de ez a történelmi, társadalmi hátterünkből is ered. Az UNICEF kutatásában 41 OECD és EU országot vizsgáltak, és az otthon töltött idő hosszában második helyen áll Magyarország. Adott egy olyan rendszer, amiben a gyermek három éves koráig otthon lehet az anyuka, viszont egy réteg már korábban visszamenne dolgozni, azonban nem adottak az ideális feltételek. Részmunkaidőre a legtöbb cég nem nyitott. Munkáltatói szemszögből nehéz megoldani azt a három-négy-hat évet, amit az anyukák otthon töltenek. Kénytelenek valakit felvenni a szülési szabadságon lévő helyére. Amikor a visszatérni készülő szülő jelentkezik, hogy újra munkába állna, elképzelhető, hogy az eredeti munkaköre már meg sincs. Azt gondolom, hogy ezt a fennálló rendszert feszegetjük jelenleg: mikor menjünk vissza dolgozni, mennyit és hogyan, a home office nem szabadnap, mennyi a havi bevétel stb. Szóval ez nem egy fekete/fehér helyzet Magyarországon. Mind a két félnek változnia kell, mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalon szemléletmód-váltás szükséges, ami nem egy gyors folyamat. Nyugat-Európában azért van hagyománya a rugalmas foglalkoztatási formáknak, mert ott fél-egy év után visszamennek dolgozni. Náluk ez a természetes.
Itthon mennyire nyitottak a cégek a részmunkaidős és más rugalmas foglalkoztatás irányába? Milyen munkafeltételek jellemzik azokat, akik abszolút együttműködőek?
Egyelőre talán két véglet van: aki még nem nyitott, és aki már felismerte a potenciált ebben a célcsoportban, és sok jó lehetőséget kínál. Látunk nagyon jó példákat a részmunkaidőre és a home office-ra is. Léteznek a munkavállalók gyerekei számára nyári táborok, felzárkóztató programok a munkába visszatérőknek, vagy nyári rövidített munkahetek. A tapasztalatunk az, hogy egy-egy kisebb lépéssel érdemes kezdeni a szervezetnek. Például először egy munkakörben kipróbálni a részmunkaidőt vagy a távmunkát.
Vállalkozó anyukák- otthonról végezhető munka kontra alkalmazotti jogviszony: hogyan bátorítanád azokat a kismamákat, akik valamiben ügyesek, és saját vállalkozás indításában gondolkodnak?
Én inkább azt ajánlanám, hogy alapos piackutatás, tervezés nélkül ne vágjanak bele. Az is fontos, hogy saját igényeiket vessék össze a lehetőségeikkel. Ahogy az otthoni munkavégzést sem mindenki tudja hosszútávon csinálni, ugyanúgy a vállalkozás sem biztos, hogy mindenkinek komfortos. Hasznos fórum lehet a Mompreneurs – vállalkozó anyukák csoportja, illetve a Mompreneurs regionális csoportok. Ezekben rengeteg információt, ötletet olvashat, kapcsolatokat építhet a tagokkal vagy tagok által. Ennek a közösségnek, de más alapítványnak, egyesületnek is létezik mentorprogramja, ezeket is érdemes keresni.
Korábban népszerű (és célszerű) volt képzésekre járni a gyes/gyed ideje alatt. Ez mennyire jellemző illetve támogatott napjainkban?
Ha az otthon töltött idő alatt tudunk tanulni, akkor azt mindenféleképpen használjuk ki. Egyrészt naprakész tudást szerezhetünk, másrészt az önéletrajzunkban feltüntethetjük a következő álláslehetőségnél. A „mit tanuljunk?” már nehezebb kérdés. A már meglévő tudásunkat bővíthetjük, átképezhetjük magunkat, nyelvet is tanulhatunk. Ha a gyermek/gyermekek felügyelete megoldott és nyugodtan, a tananyagra koncentrálva tudunk képzésre menni, akkor ez akár egy hasznos „én-idő” is lehet. Az OKJ képzések eddig elérhetőek voltak GYES/GYED alatt is. 2020-tól lesznek nagy változások, hosszabbak lesznek a képzési idők és kevesebb szakma fog az OKJ-ban maradni. Érdemes még most szétnézni, ha valaki abban gondolkodik. Átképzés esetén ajánlom, hogy alaposan nézzen körül az anyuka. Nagyon sok képzőhely van már, online is sok minden elérhető, azonban nem biztos, hogy a hőn áhított állás betöltéséhez valóban elég egy tanfolyam. Akár közvetlenül a kiszemelt vállalatot is meg lehet keresni, ott dolgozó ismerőseinket kifaggatni, hogy milyen képzést preferálnak.
De szerintem ami fontosabb (és az egyik vesszőparipám), hogy offline is építsünk kapcsolatokat. Járjunk el rendezvényekre (ingyenesek is vannak nagyon jó témákban), vagy szervezzünk mi magunk.
A borítóképen Nagyné Czuri Eszter, a Restart_Mom Project elindítója