Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
Dunavirágzás és más csodák - Interjú Potyó Imre természetfotóssal - aFüzet

Dunavirágzás és más csodák – Interjú Potyó Imre természetfotóssal

Ha szerencsés az, akinek a munkája a hobbija, hogy nevezzük azt, aki hivatásból is ezer szállal kapcsolódik a természethez és úgy képes látni a benne rejlő sokszor láthatatlan csodákat, mint ahogy csak nagyon kevesen? Potyó Imre környezetkutató, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, természetfotósként számos hazai és nemzetközi díj birtokosa. Magyarországon 2018-ban és 2020-ban ő volt az Év Természetfotósa. Szívügye a tudatformálás; képeivel, előadásaival, ismeretterjesztő cikkeivel és túráival sokakat hozott közelebb már a természethez. Elképesztő fotóit először a Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválon, a Gödöllői Királyi Kastélyban rendezett önálló kiállításán vettem közelebbről is szemügyre, majd a kezembe került A dunavirág fénybörtöne című album, amit párjával, Dr. Farkas Alexandrával hoztak létre. A kapott vizuális élmények után fordultam kérdéseimmel a természetvédelemhez és fotózáshoz is egyfajta tudományos attitűddel viszonyuló szakemberhez.

Egy külön rejtett világ tárul fel a fotóidon, a sokszor beazonosíthatatlan élőlények tánca, a térben pompázó színek és formák legalább annyira rejtélyesek, mint amennyire bámulatba ejtik a közönséget. Miért választottad a makrofotózást közlésül, ami egy külön nyelvezet a természetfotózáson belül?

Számomra az a legfontosabb, hogy képeimmel, előadásaimmal és írásaimmal bemutassam a körülöttünk élő, de sokszor mégis rejtőzködő élővilágot, annak bámulatos sokszínűségét és izgalmait. Ez lehet a makrotartomány vagy például a kevésbé ismert éjszakai erdő állatvilága, emellett természetesen a tájak és a növények, valamint a gombák is sok látványos témát adnak. Sokszor szeretem széleslátószögben, de mégis közeli perspektívában, a tájjal együtt és érdekes nézőpontokban bemutatni ezeket az élőlényeket. Gyakran hosszan kísérletezek egy-egy izgalmasabb téma kidolgozásán, a hangsúly az elvont és szokatlan vizuális hatáson van. A lábunk alatt bámulatos univerzum terül el a milliméteres mérettartományban: mákszemnyi és formabontó, lebontó szervezetek, ízeltlábúak hada tevékenykedik az avarban és az erdei talajon. Ez a világ – speciális, nagyító objektíveket használva – még megszámlálhatatlan lehetőséget rejt magában. A kreatív és álmodozó fotós folyamatosan változik, fejlődik, agyal az újat és szokatlant keresve. A cél olyat láttatni és úgy, amit kevesen.

 

Rangos nemzetközi megmérettetésen is elismeréseket gyűjtenek be a fotóid. Idén a Wildlife Photographer of the Year fotópályázatának díjazottja lettél. Mesélsz ezekről a kihívásokról? Mi alapján döntesz, hogy mire nevezel?

A világ legrangosabb természetfotós pályázata a londoni székhelyű Wildlife Photographer of the Year. Ide évente több mint 50 ezer képpel neveznek, és közülük a neves zsűri csak a legjobb 100-at választja ki. Ezek az alkotások albumba kerülnek, és emellett hatalmas méretben kiállítják őket a Londoni Természettudományi Múzeumban, majd világkörüli útra indulnak.

Fotó: © Potyó Imre

Összesen 60 világvárosba jutnak el, akár 50 millió embert is elérve. Micsoda szemléletformálás, a természeti értékek széleskörű bemutatása, hirdetése ez a fórum! Ezen kívül körülbelül még 10 igazán komoly, rangos nemzetközi pályázat létezik, és természetesen a hazai Év Természetfotósa és a Varázslatos Magyarország pályázata is nagyon fontos. A cél, hogy minél több emberrel megismertessük a körülöttünk lévő világ sok-sok természeti entitását. A nagy pályázatok ebben segítenek, meg persze a fotós fejlődésében is.

Fotó: © Potyó Imre

A dunavirágzás téma hogy jött és mikor? Mit kell tudni a jelenségről?

A szélesebb körben ismert tiszavirágzás mellett ezek a három centiméteres védett vízirovarok is egyre inkább reflektorfénybe kerültek. A faj népszerűsége 2012 óta nő, amikor is több évtizednyi szünet után újra megfigyelhettük akár milliós tömegeit, és mára – köszönhetően a szennyvíztisztító üzemek modernizálásának és újabbak kiépítésének – a teljes Dunán és sok mellékfolyóján ismét repülhetnek. 2013-ban fotóztam őket először, akkor még a Duna-kutató Intézet munkatársa voltam. Víz feletti repülésük azonban korántsem zavartalan.

Fotó: © Potyó Imre

A Duna-kutató Intézet és az ELTE Környezetoptika Laboratórium tudósai, dr. Kriska György és dr. Horváth Gábor vezetésével kimutatták, hogy a sötétedés utáni tömegrajzást megzavarja a közvilágításból eredő fényszennyezés. Ilyenkor a lámpák fényei porszívóként szívják be a csóvákat, végül pedig – speciálisan felépített szemük miatt – a számukra vizet utánzó aszfaltra petéznek és elpusztulnak. Az így összegyűlt bűzös tetemszőnyeg csúszóssá teszi az autók, kerékpárosok és gyalogosok által használt felületeket. Ha figyelembe vesszük, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló dunavirág petecsomója több ezer petét is tartalmazhat, akkor már egyetlen híd esetében is óriási természetvédelmi kárról beszélhetünk.

Ha jól olvastam a fénysorompók kiépítése, a kérészek megmentésére irányuló akciókhoz is közötök van Dr. Farkas Alexandrával, a pároddal, akivel egy elképesztően gyönyörű albumot is létrehoztatok a jelenségről. Hogy kell elképzelni a mentőakciót?

A rovarok közvilágítás okozta pusztulásának megakadályozására a hidak pillérére szerelhető védő fénysorompó beüzemelésében találták meg a kutatók a megoldást, amit Alexa pályázata révén nyertek meg. A világ első ilyen innovatív védőeszközét 2019 áprilisában építették ki a tahitótfalui Tildy Zoltán-hídon, ami a víz felett tartja a rajzó kérészek zömét, ezáltal petéik a folyóvízbe süllyedhetnek. Az alámerülő petékből a lárvák áprilisban kelnek ki, majd a meder járataiban táplálkoznak és fejlődnek egészen az augusztusban esedékes kirepülésükig. Az elmúlt tíz évben szinte egy nyáreste sem múlhatott el a dunavirág kérészek rajzásai nélkül, ahogyan arról nemrég megjelent „A dunavirág fénybörtöne” című albumunkban Alexandrával is beszámoltunk.

Mennyit, mivel és hogyan készültél a dunai kérészek táncának megörökítésére?

A dunavirágok fotózása az egyik legizgalmasabb téma, amivel egy természetfotós találkozhat: hihetetlen dinamikus, és mindent magunknak kell kitalálni a sötétben, a langyos hullámok között állva. Rendszerint ellenfényként használt vakukkal és makrooptikával vagy egy kiváló közelpontú, széleslátószögű halszemoptikával fotózom őket, immáron kilenc éve. Az arcomra, hajamra, az optikára, a pólóm alá, a zsebeimbe, de még a számba is kérészek és ragadós petecsomóik kerülnek egy-egy ilyen alkalom után.

Sötétben is látni és hallani szárnyuk zizegését, az ember testét simogatva érintik a nedves testű vízirovarok. A piciny dunavirágok apró angyalkáknak tűnnek a fotókon vagy a fél másodperces felvételeknek és a vakuvillanásoknak köszönhetően repülésük irányvonalai és szárnycsapásuk frekvenciái egyaránt láthatóvá válik a képeken. Szezononként 15-18 alkalommal járok le nyári estéken a vízpartra, a Dunára, Ipolyra, korábban a Rábára is. Legtöbbször egyedül, vagy Alexával figyelem a kérészfelhőket, illetve sokszor a kutatók is jelen vannak és végzik a vizsgálataikat.

Fotó: © Potyó Imre

Hogyan állt össze az album képi anyaga?

Habár egy-egy estén csak néhány órát élnek a kifejlett rovarok, az album nyolc év augusztusi és szeptemberi rajzások anyagát öleli fel. A könyvben igyekeztem a rajzások összes fontos mozzanatát bemutatni. Az egyik legnagyobb látványosság az, amikor a nőstény dunavirágok párzás után akár milliós rajokba rendeződve kezdik meg folyásiránnyal szemben haladó úgynevezett kompenzációs repülésüket. Kiválogatni a legerősebb képeket nem könnyű feladat, viszont Alexa mellett a nemzetközi és hazai díjak is segítettek ebben.

További albumokat is tervezel, illetve terveztek, vagy egészen másfajta céljaid és motivációd van természetfotósként?

A jövőben egy hangulatcsokrot szeretnék bemutatni a természetben megélt kalandjaimból és a sok mélázásból. A beszédes fotók mellett lírai hangvételű leírásokkal repíteném az érdeklődőt a ködös völgyekbe, sötét erdőkbe, a hegy gyomrába és a sűrű árterekre egy új könyvben. Fotóimmal továbbra is az életünket körülvevő, de sokszor mégis „láthatatlan” csodákat szeretném láttatni.

 

Fotó: © Potyó Imre

 

Potyó Imre és Farkas Alexandra A dunavirág fénybörtöne című könyve a nagyobb városok Libri könyvesboltjaiban személyesen, vagy pedig online megvásárolható.

Ha valaki poszterben gondolkodna Pótyó Imre fotói kapcsán, a poimre@gmai.com címen e-mailben vagy Facebook-üzenetbe veheti fel vele a kapcsolatot.