„
„Ahogy egyre közelebb jutottam a kép befejezéséhez, az avatás napjához, annál erősebbek lettek bennem a fájások. Azt éreztem, amit egy szülő asszony: fájdalmat és örömet. Azt éreztem, amit az az asszony, aki megszülte gyerekét, és el kell hogy hagyja” (Péli Tamás)
Amikor az ember beül egy előadásra vagy vetítésre, elmegy egy koncertre vagy egy kiállításmegnyitóra, valahol mindig abban reménykedik, hogy olyat fog látni, hallani, amire hosszú évek után is emlékezni fog. Ilyen élményt képes adni – csupán látványában – Péli Tamás remekműve, a Születés, melyet a BTM Vármúzeum és az OFF-Biennálé Budapest KÖZÖSEN KIHORDANI című kiállításán van lehetőség megtekinteni.
A páratlan jelentőségű, de ez idáig a közönség számára nem látható roma kortárs művészeti alkotás a BTM Vármúzeum Barokk Csarnokában lett felállítva Kaszás Tamás képzőművész installációján. A monumentális fára festett táblakép (megközelítőleg 41 négyzetméter) a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács megrendelésére készült 1983-ban, és az egykori tiszadobi Andrássy-kastélyban működő Gyermekváros néven ismert gyermekotthon ebédlőjének falát díszítette. Miután az épület gazdát cserélt, a pannót eltávolították, majd négy darabra bontva a nyíregyházi Jósa András Múzeumba szállították, ahol 10 éven keresztül állt lefedve, mielőtt a Vármúzeumba került volna.
Méltatlan, évtizedes elfeledettségét nehéz lesz helyrehozni, és józan ésszel megérteni sem lehet, hogy egy ilyen jelentős mű eddig rejtve volt, s hogy még mindig nem találta meg méltó helyét. Az első, világszinten jegyzett roma festő tanítványai közreműködésével (köztük Szentandrássy Istvánnal) olyat hozott létre, ami túlmutat a képzőművészeti alkotás kategórián. Az ember lába a földbe gyökerezik, ahogy a csarnokba belépve megpillantja a Születést, akkora és olyan energiákkal és történettel bír. Az eleven színekkel és formákkal mesélő jelenetek, a gyönyörű roma teremtésmítosz, a magyar-roma történelem képsorai, ás ahogy létrejött, amit a roma értelmiség közösség életében jelentett, Péli Tamás személyisége, tudása, akarata, ez mind benne van.
Németh Gábor író, forgatókönyvíró, az SZFE korábbi oktatója a héten tartott megnyitó tárlatvezetésen sokkal többet „belerakott”. És milyen jól tette. Az eseményre írt beszéde (esszéje) plusz programmal ajándékozta meg a résztvevőket. A mintegy félórás, személyes hangvételű, kép-ihlette irodalmi alkotás felolvasása közben Péli Tamás csodáját lehetett tanulmányozni.
A kurátori felvezetésből kiderült, azt kérték a meghívott vendégektől, akiket felkértek a Születés tárlatvezetésére, hogy inspirálja őket a kép látványa. Az eredmény: Németh Gábor szavakkal festett egy másik művet.
A felolvasás különös hangulattal ajándékozta meg a hallgatóságot. Szép volt, mert őszinte volt.
Persze, éle is volt, ahogy a valós roma-magyar viszonyrendszerre rámutatott. Nem kozmetikázta ki a valóságot, mindenki számára ismert látleletet kaptunk, csak azt nem szoktuk meg, hogy ilyen őszintén beszélnek róla. Például arról, hogy nagyon nem jó ma (sem) cigánynak lenni; hogy az integráció, az elfogadás, a segítségnyújtás nem igazán történik meg; hogy a magyar ember max úgy fogadja el/be őket, hogy támogatja az őket felkaroló alapítványokat; ad, csak ne kelljen együtt élni velük.
Érdekes hangulatú felolvasás volt. Nem ítélt el, nem bocsájtott meg, nem drámázott. Az nem az ő műfaja. Németh Gábor realista. Ha színt kellene adni annak, amit hallottam, az egészen biztos, hogy nem volt benne rózsaszín árnyalat, de az együttérzés türkizes, a szomorú kék, a tehetetlenség szürke színe igen, amibe azért sokszor kevert egy kis keserűen vidám sárgás árnyalatot.
Rés – ezt a szót találta meg, amire fel tudta fűzni a lényegi mondanivalót. Rés – nem csupán az egész képet alkotó négy fatábla közti pár centis hézag, hanem az, ami elválasztja a romákat és a magyarokat. Rés – ami miatt 10 évig letakarva állt a kép, ami miatt nincs valódi elfogadás. Rés – a szimbólum, ami az összes hiányzó elemet takarja, amelyek mind kellenének ahhoz, hogy Péli Tamás megálmodott egyesülése, harmonikus együttélése megvalósuljon.
A KÉPRŐL – A Születés
A festmény műfaját tekintve történelmi allegória, ábrázolásában történeti és mitikus elemek ötvöződnek. Központi motívuma a roma nép képzelt-megálmodott eredetmítosza. Káli istenasszony, a roma ősanya felmutatja elsőszülött gyermekét, az újonnan született első cigányt: Manust a lovon ülő istenségnek.
A több nagy, összefonódó elbeszélés alakjait összekapcsoló kompozícióban a mitologikus jelenet mellett a romák magyar történelemben játszott szerepére való utalások tűnnek fel a Rákóczi-szabadságharctól egészen a közelmúlt auschwitzi tragédiájáig, valamint megjelennek a romák jellegzetes foglalkozásainak megszemélyesítői, és a formálódó magyar-roma értelmiség szereplői is.
A gigantikus alkotás tehát egy nép, egy történelmi elbeszélés és egy kultúra formálódását jeleníti meg, ennek a háromszoros teremtésnek a manifesztációja. S mivel a roma és magyar elbeszélések értelemszerűen egymásba fonódnak, s egymást feltételezik, a művet annak szerteágazó rétegeivel és tanulságaival együtt közösen „hordjuk ki”.
AZ ALKOTÓRÓL – Péli Tamás élete röviden
Péli Tamás festőművész, politikus 1948. augusztus 7-én született Budapesten, a 8. kerületben. Édesanyja felmenői között voltak muzsikuscigányok, édesapja nem roma származású ötvös volt. Már egészen kisgyermekkorában szeretetett rajzolni, minden felületen – falra, fára, földre. Bár jó eredménnyel érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, a Magyar Képzőművészeti Főiskolára nem vették fel. Helyette Hollandiába nyert ösztöndíjat a Királyi Képzőművészeti Akadémiára egy a házukban lakó holland házaspár jóindulatának köszönhetően. Amikor a hetvenes években hazaköltözött, képesítés nélküli rajztanárként vállalt állást egy újpalotai iskolában. Műterme a roma értelmiség fontos találkozási színhelye volt. 1982-ben a FSZEK Dagály utca 9. szám alatt található fiókkönyvtárának megfestette Triptichon című művét, 1983-ban pedig a tiszadobi Születés pannót. A festészet mellett MSZP-s országgyűlési képviselőként is aktív szerepet vállalt a közéletben. Péli Tamás 1994-ben fiatalon, 46 évesen halt meg.
Kultúrtörténeti kontextus: az 1970-es, ‘80-as évek szerveződő roma értelmisége
A magyarországi és a nemzetközi roma polgárjogi mozgalom gyökerei az 1970-es évekig nyúlnak vissza. A nemzetközi roma önszerveződés első és egyik legfontosabb állomása az 1971-es londoni Roma Világkongresszus volt, itt született döntés a zászlóról, a himnuszról, a roma elnevezés használatáról. Az 1970-es évek elején Magyarországon a művészet területén különböző műfajokban jelentkeztek romák: roma és nem roma értelmiségiek együtt szervezték meg az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállítását, 1984-ben Zsigó Jenő megalapította az Ando Drom Együttest. Péli Születés-pannója ebbe a folyamatba illeszkedett. A kezdet, az eredet kérdése, annak az önmeghatározásban játszott szerepe a hetvenes évektől szerveződő magyar és nemzetközi roma közösséget egyaránt foglalkoztatta.
Jelen kiállítás egyik nem titkolt célja, hogy általa elkezdődjön egy dialógus a 2011 óta elraktározott pannó végleges elhelyezéséről – egy olyan térben, ahol nemcsak a festmény nyerheti vissza művészettörténeti értékéhez méltó módon a láthatóságát és látogathatóságát, hanem az a történelmi és polgárjogi narratíva is, amelyet megtestesít, s amelynek egyben egyik alapító alkotása.
Addig is adott a lehetőség a megtekintésére. Most hétvégén ingyenesen nézhetitek meg a BTM Vármúzeum összes kiállítását, köztük Péli Tamás csodálatos alkotását, amely a napfényes Barokk csarnokban vendégeskedik szeptember 26-ig.
A kiállítás kurátorai: György Eszter történész, Szász Anna Lujza szociológus és Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus
A kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum és az OFF-Biennále Budapest együttműködésében jött létre; a kiállítás része az OFF-Biennálé és az ERIAC (European Roma Institute for Arts and Culture) RomaMoMA-programjának.
Szakértők: Bak Árpád, Bernáth Gábor, Bogdán Mária, Csikós Marina, Daróczi Ágnes, Fedorkó Boglárka, Junghaus Tímea, Kalla Éva, Káli-Horváth Kálmán, Kovács Éva, Kőszegi Edit, Molnár István Gábor, Petrik Tímea, Raatzsch Jenő André, Révész Emese, Rézműves Melinda, Róka Enikő, Suha Nikolett, Szuhay Péter
Installáció: Kaszás Tamás képzőművész / Restaurátor: Springer Ferenc (BTM)
Támogatók: Az Európai Unió Kreatív Európa Programja, Budapest Főváros, Goethe Intézet I Partnerek: ERIAC (Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet)