Végre újra mozizhatunk! Mi az alábbi filmekre ülnénk be májusban:
A nomádok földje
A kínai származású rendező kortárs amerikai westerndrámája minden létező filmdíjat bezsebelt, beleértve az Oscar-t is, A nomádok földje egy 2017-ben megjelent könyv alapján készült. Frances McDormand a történetben egy nevadai vidéki város gazdasági összeomlása után összepakol, és kisteherautóját útra kel, hogy modern nomádként tárja fel a hagyományos társadalmon kívüli életet. Chloé Zhao rendező harmadik játékfilmje, a Nomadland valódi nomádokat is felvonultat, akik Fernt, a hősnőt mentoraiként és bajtársaiként segítik az amerikai nyugat végeláthatatlan tájain tett felfedezése során.
Honeyland
A Balkán kellős közepén, Bulgária, Görögország, Albánia és Koszovó által körülhatárolt Észak-Macedónia hegyes vidékén, Szkopje közelében él egy 55 év körüli, organikus méhészetből élő török nemzetiségű hajadon nő, Hatidze, aki méhészete mellett a fél fülére süket, fél szemére vak és ráadásul négy éve ágyban fekvő 85 éves anyját ápolja kitartóan. A természettel csodálatos összhangban sziklába, fatörzsbe, régi épületmaradványokba rejtett odúkban megbúvó kaptárjai megdöbbentő esztétikai erővel szimbolizálják azt az összhangot, amiben több ezer évig éltek őseink a fogyasztói társadalom térhódítása előtt. A természet indusztrializált mértéket öltött kizsákmányolása akkor rondít bele ebbe a méltósággal viselt, hiszen a szenvedést is magába foglaló idilli természeti egyensúlyba, amikor egy utánfutós lakókocsival megérkezik a tucatnyi pulyát (”egy év, egy gyerek”) és hatalmas tehéncsordát is magával hajtó nomád állattartó életformát folytató Hussein Sam családja. A fejetlenség és káosz szembetűnő, a szakértelem nélküli kapkodás sajnos Hatidze kaptárait is veszélybe sodorja, hiszen amikor a szomszéd család megtudja, hogy jó pénz van a méhészetben, ők is vállalkoznak. De mivel a természeti egyensúlyt biztosító “csak a fele mézt vedd el a méhektől” túlélési szabályt a nagyobb mértékű haszonszerzés reményében nem tartják be, óhatatlanul pusztulást hoznak nem csak a saját, de Hatidze méhcsaládjaira is.
Tamara Kotevska és Ljubomir Stefanov egy csendes és varázslatos világú esztétikai felkiáltójelet tett nekünk okulásunk érdekében mozivászonra, ami jelzi, újra meg kell tanulnunk a természettel együtt élni. A filmesek erőfeszítését a Sundance Film Festival 2019-ben több díjjal jutalmazta és 2020-ban Oscarra is nominálták a legjobb dokumentumfilm kategóriában.
Lufi
Tibet legendás krónikásának – Pema Tsedennek – filmjei a tibeti kultúra eddig ismeretlen arcát mutatják meg. Művei az A-kategóriás filmfesztiválok ünnepelt kedvencei. A Lufi egy költői, filozófikus meditáció a kínai egykepolitikáról, a modern és tradicionális értékek konfliktusáról egy fiatal tibeti pár szexuális életén keresztül. Pema Tsedent egyedi ábrázolásmódja, indirekt humora, gazdag szimbólumvilága a slow cinema kifinomult képviselőjévé teszi. A Lufi a 76-ik Velencei Filmfesztivál Orizzonti szekciójában debütált és elnyerte a Sfera 1932 díjat, majd Shanghaiban, Tokióban, Lisszabonban és Chicagóban is díjazták. A magyarhangya büszkén mutatja be a magyar közönségnek a tibeti kultúra e megkerülhetetlen nagykövetét és hetedik nagyjátékfilmjét, a Lufit.
A fészek
Rory ambiciózus vállalkozó, aki amerikai feleségét és gyermekeit szülőföldjére, Angliába hozza, hogy új üzleti lehetőségeket fedezzen fel. Miután elhagyta biztonságos amerikai külvárosi környezetük szentélyét, egy brit udvarházban élik szerénynek cseppet sem nevezhető életüket. Ahogy egyre többre és többre vágynak, a családi egység egyre inkább megbomlik.
Lelki ismeretek
Tűnődtél már azon, honnan erednek a szenvedélyeid, az álmaid, az érdeklődéseid? Mitől vagy te… TE?
2020-ban a Pixar Animation Studios New York City utcáiról egy különleges, kozmikus világba repít, hogy megismerd a válaszokat a legnagyobb kérdésekre.