Mesék feleségekről és férjekről – Könyvajánló

1. A választás

A választással kezdődik minden. Van egy magyar népmese, amit először Luzsi Margótól, az egri gyerekkönyvtárostól hallottam. Ő a következőképpen meséli azt a részt, amikor a legény elindul feleséget keresni magának: „Azt mondták neki a szülei: jól van, fiam, menjél hát, aztán olyan lányt hozzál, aki neked is és nekünk is megfelel.” A legény meg is találja a boszorkány lányai között a lányt, aki neki is meg a szüleinek is megfelel. Egy szikrázó könnycseppben látja meg a csúf külső mögött jövendőbelijének valódi szépségét és jóságát.

De miért is kellene, hogy a szülőknek is megfeleljen a választott? Azért, mert olyan párral van esélyünk boldogan élni, aki neveltetésében, értékrendjében, a világhoz való hozzáállásában hasonló hozzánk. A halászsassal (A halászsas meg a lány című új-guineai mese) vagy a csillaglánnyal (A csillagleány című algonkin indián mese) kötött házasság kezdetben izgalmas és boldogító, de ahogy telik-múlik az idő, hiányozni kezd az elhagyott környezet. A teljesen idegen életforma az idő előrehaladtával már nem boldogít, hanem magányossá tesz, mert az ember a természete szerint igazi otthonra vágyik. Az otthon pedig az a hely, amit magunkénak érzünk, ahol ismerősek a dolgok, a helyzetek, a társak.

Felnőtt életünk egyik talán legfontosabb kérdése, hogy ha amellett döntünk, hogy szövetséget kötünk valakivel, ki legyen az. Ez pedig egyáltalán nem mindegy. Az elhatározás – legalábbis kezdetben – egy életre szól. A későbbiekben pedig befolyásolja egészségünket, a világhoz való hozzáállásunkat, saját életünk kiteljesítését, és nem utolsósorban a kapcsolatból született gyerekeink sorsát. Ha rosszul választunk – például azért, mert úgy érezzük, nincs idő a fontolgatásra és a várakozásra –, azt a gyerekek sínylik meg a legjobban. A kubai joruba mítosz (Egy férfinak egy asszony avagy honnan származik a házasság) szerint az asszonyok választanak. Ez a rövidke történet azt is bemutatja, mennyivel másképp gondolkodnak és cselekszenek a nők és a férfiak. Azonban a párválasztásnak szigorú törvényei vannak. Ha valaki ezeket – tudatlanságból vagy szándékosan –, semmibe veszi, a büntetés nem marad el. Erről szól A testvérházasság című kambodzsai mese.

Van úgy, hogy a férfi csak azért választja a nőt társául, mert szép. Egy páciensem egyszer ezt így fogalmazta meg: „Azért vettem őt feleségül, hogy mindig érezzem azt a jó érzést, hogy egy ilyen szép nő van mellettem.” A Rajta, furkó! című csuvas mese főhőse szintén így választja ki a párját, aminek aztán súlyos következményeit kell elviselnie. Többek között azt, hogy a felesége kutyává változtatja… Rögtön el is gondolkodhatunk ismerőseink során: vajon hány házaspárt ismerünk, ahol az egyik fél kutyaként szolgálja a másikat? Ennek a mesének még az is érdekessége, hogy viszonylag „fiatal”, hiszen már szerepel benne fényképész, és a főhős egy fénykép alapján dönt választottja mellett.

De a választásokat sokszor a várható gazdagság is befolyásolja. A szegény lány három ruhája című magyar népmese erről szól. Rezeda a zsiványkirályhoz megy feleségül – nem azért, mert beleszeretett, hanem azért, mert az udvarlás során bizonyította a gazdagságát. Boldogan élnek egy darabig, de a gazdagság nem elég: még több és még több kell. A telhetetlenség a zsiványkirály vesztét okozza, Rezeda pedig fogságba kerül. Innen pedig csak a falu legszegényebb legénye szabadíthatja ki, akinek nincs mása, csak önmaga, a bátorsága és Rezeda iránt érzett szerelme.

Rosszul jár az a szegény ember is, akinek olyan asszony kell – ugyancsak gazdasági megfontolásból –, aki nem eszik. (Az asszonyról, aki nem evett rizst című japán mese) Kívánsága teljesül, elveszi feleségül a nőt, aki azt állítja magáról, hogy nem eszik – persze később kiderül, hogy boszorkánnyal van dolga, és kis híján életével fizet a rossz döntéséért. Mind a három fent említett mesében a megbomlott egyensúly, ami a rossz választás következtében jön létre, csak úgy állhat helyre, ha a romboló, veszélyes kapcsolat megszakad.