JiidoAmikor az ember már sokadszorra hall lelkes szavakat egy konkrét dologról (legyen szó tárgyról, személyről, filmről, könyvről, helyről, bármiről), egy idő után kíváncsi lesz, saját tapasztalatokat szeretne gyűjteni, hogy meggyőződjön a hallottak igazáról. Ilyen volt nálam a JIAIDO (ejtsd: dzsíájdó) is, amiről egyik barátnőm mesélt csillogó szemekkel sokat. Őszintén szólva sokáig még a nevét sem bírtam megjegyezni, és össze sem tudtam rakni, hogy miről is van szó tulajdonképpen, hiába zúdult felém bőséges információáradat. Az lejött, hogy köze van a mozgáshoz, a meditációhoz, mégsem hasonlítható a jógához. Több és másabb annál. Muszáj volt hát utánajárnom a rejtélyes sport/filozófia tartalmú találkozók titkának, főleg, miután megtudtam, hogy Ajiit, a JIAIDO alapító mestere Magyarországra látogat és személyesen tart bemutató órát.
Mielőtt leírnám személyes tapasztalataimat, egy rövid ismertetőt fontosnak tartok átadni:
Mi is az a JIAIDO? A névből egy harcművészeti ágra következtethet az ember, amivel mellé is lő, meg nem is. Ajiit, az alapító ugyanis 25 éven keresztül gyakorolta és oktatta magas szinten a karatét (de otthon van a zen, a kínai és japán belső harcművészetek világában is), amihez hozzájött egy kis keleti filozófia, akupunktúra és pszichoterápiás képzés, valamint több éves tapasztalat a különböző típusú mentális és pszichés problémákban szenvedő betegek melletti ápolásban. 2007-es „spirituális ébredése” óta azon van, hogy mindenkinek, aki „keres” segítsen. Megalapította a JIAIDO-t, ami tulajdonképpen egy mozgásmeditációs rendszer, mely a testet és a lelket az egyensúly és a harmónia állapotába vezeti; tudatosságot fejleszt, és fizikai, mentális, érzelmi egyensúlyt teremt a mindennapi élethez.
A vágyott stabilitás felé vezető úton el kell tudni dobni félelmeinket, meg kell szüntetni a bennünk rejlő blokkokat, miközben fontos felismeréseket teszünk, egyre jobban ismerjük és szeretjük önvalónkat, és a tudatosság átszövi mindennapi magatartásunkat. Ha ez így túl töményen és elcsépelten hat, nem csodálkozom, hiszen mindenhol hasonlókat „árulnak”: instant megvilágosodást és boldogságot csupa szeretettel. Alapvetően nem kedvelem azokat a vállalkozásokat, könyveket, szektákat, amelyek hasonlókat ígérnek, de azzal is tisztában vagyok, hogy sok új van a nap alatt, amit nem ismerek és ami igenis jó lehet nekem. Nagyon örülök annak, hogy a barátnőm felhívta a figyelmemet egy ilyenre. A múltkoriban két óra alatt összegyűjtött élmények pont jókor, kedvező folyamatokat támogattak meg bennem; a JIAIDO mögött nem csak üres szavak állnak.
Szerencsére nem én voltam az egyedüli újonc érdeklődő, aki az Aranytíz egyik termében tartott nyílt órán megjelent. Tényleg nem tudtam, mire számíthatok, a nyitottságomon kívül nem sok mindennel készültem. Talán ez pont így volt jó. Ugyanis általam eddig nem gyakorolt mozdulatokat végeztünk (valóban a harcművészetek alapjaira hasonlítottak), miközben folyamatosan hallottuk, melyik mire szolgál, mit segít elő, mit fejleszthetünk általa.
A bemutató órán alkalmazott technikák a mozgás, a légzés és a figyelem hármasának összpontosítására irányultak a tudatosság fejlesztése és az önmegismerés érdekében.
Ami bennem nagyon megmaradt, a négy elembe való belekóstolás volt, azaz a TŰZ, a VÍZ, a FÖLD és a LEVEGŐ tulajdonságainak magunkban történő felfedezése, azok hiányosságainak felismerése. Ajiit a JIAIDO alappilléreiből 1-2 egyszerű mozdulattal mutatott rá minderre. Igyekeztem tudásom szerint a legjobbat kihoznom magamból, már ami a mozdulatokat illeti, de bevallom, tőlem nagyon idegen volt elsőre a fegyelmezettséget és összpontosítást igénylő feladatok értékelhető végrehajtása. Aki a játékosabb, vagy a természetben űzött egyszerűbb sportokhoz van hozzászokva, annak talán egy kicsit nagyobb kihívást tud okozni ez a mozgásmeditáció. De nyilván nem baj, ha az embert olykor kibillentik komfortzónájából. Valami ilyesmi történt nálam, amit – ha a fizikai részét veszem – roppant derűsen fogtam fel, másrészről nagyon érdekesnek találtam, amiket hallottam és éreztem. A négy elem intenzitásának mértékét vagy arányát rendkívül izgalmas volt felfedezni magamban.
Egy kis önismereti utazás-félén vettem részt, amikor például a gyors, erőteljes, harcias TŰZ mozdulatoknál, ahol kemény, koncentrált energiákkal dolgoztunk, figyeltem, mit érzek, vagy amikor a VÍZ tulajdonságait (áramlás, folytonosság) szimbolizáló mozdulatokat végeztem.
És ott volt még a FÖLD (szilárdság, keménység, erő) és a LEVEGŐ (rugalmasság, szellemi erő), amelyek szintén mind megjelentek egymást követően a gyakorlatokban. A négy elem működését és mindegyik tulajdonságait, jellemzőit, hatását felismerni magunkban, végül tudatosan kezelni őket, gyanítom, nem pár hónap alatt történik meg.
A légzéstechnikák fontosságáról talán fölösleges is szólnom, ami természetesen itt is fontos, kiemelt szerepet játszik. Továbbá alap volt testünket és agyunkat, figyelmünket összekötni, ami a jelenben tartott minket. Érdekes volt megfigyelni, mennyire ment könnyen vagy nehezen egy-egy gyakorlat, milyen szinten engedtem el magam a kiáltással is járó résznél, hogy a gyorsabb vagy lassabb, finomabb vagy erőteljesebb mozdulatoknál volt -e komfortosabb számomra a „játék”. A koncentráció, az összefüggések megértése, a kivitelezés minősége több magyarázatot is adhatott.
Nyilván vannak bonyolult mozdulatsorok, komolyabb koreográfiák, amelyek így elsőre nem lettek bevetve az újoncok miatt. Csak érdekességképpen: van a négy irányba mozdulás, ami arra szolgál, hogy az életünkben is megtaláljuk „az irányt”, hogy a kitűzött célon rajta tartsuk a figyelmünket és kitartóan végigvigyünk dolgokat. Ez mind belső munka, ami a JIAIDO esetében hozzá van kapcsolva különböző technikákhoz és mozdulatokhoz. Nagyon érdekes volt számomra, hogy bár próbáltam nagyon figyelni arra, amit a mester mond, és igyekeztem magamhoz mérten jól végezni a feladatokat, nem is az volt rám a legnagyobb hatással, ami az órán történt, hanem ami utána jött. Ennek oka, hogy annyi érdekes információt hallottam és annyi szokatlan hatás ért az ott töltött mintegy két óra alatt, hogy nagyon sokáig a fejemben volt minden – feldolgozás alatt van még most is.
Azt mondta a barátnőm, 3 hónap után elkezd összeállni a kép, ha valaki komolyan gondolja, és elmélyül a mozgásmeditáció rejtelmeiben. Már csak azt sajnálom, hogy ha úgy döntenék, hogy belevágok, nem tudnám kivitelezni tökéletesen, lévén, hogy egyelőre csak Budapesten van lehetőség erre. A nyílt órát követő beszélgetésen érdekes volt megfigyelnem, pontosabban nem tudtam nem észrevenni az Ajiit övező óriási tiszteletet és talán csodálatot, amire rá is kérdeztem barátnőmnél. A válasz a mester emberségéről, hatalmas tapasztalatáról, valós segítségnyújtásáról és nagy tudásáról szólt. Mint megtudtam, összeszokott kis csapat az övék akkor is, amikor nincs itt a mesterük, piknikeket szoktak tartani, gyakoriak a közös vacsik és külön alkalmakat szoktak teremteni arra, hogy mindenki elmondja, mi történt vele az utóbbi időben, milyen változásokat vett észre magán. Egy évben 1-2 alkalommal megszervezik az „elvonulást” Ajiit Balaton környékén található kis gazdasággal működő béke-szigetére. De ez már egy mélyebb spirituális lépés, más jelleggel bíró lehetősége és módszere az önismeretnek.
Szóval, ha most kérdeznétek meg tőlem, hogy mi az a JIAIDO, egyrészt rávágnám, hogy mozgásmeditáció, aztán hozzátenném, hogy egy lehetséges út befelé, önmagunk megismerésére, amihez kapunk vezetőt és magyarázatot is. Meg társakat, vagy valami hasonlót.
Hogy kinek ajánlanám? Elsősorban olyanoknak, akik már túl vannak néhány nagy rácsodálkozáson és kudarcélményen az élet minden területén, akiknek rengeteg kérdésük van. Akiknek káosz van a fejükben, a lelkükben, szintén hasznos foglalatosság lehet heti két alkalommal eljárni az órákra, ahol a kitűzött cél: megismerni, fejlődni, tudatosságot elérni, elfogadást gyakorolni, stabilitást és rendet teremteni belül. És szeretni. Feltétel nélkül. Magunkat és mindenki mást.
Mi más.
Borítókép: Ágoston Éva