Február 15-ig tart az UniFrance és a Francia Intézet szervezésében megvalósuló MyFrenchFilmFestival, amire most még érdemes jegyet vagy bérletet váltani. A válogatásba összesen 10 jatékfilm került be, amelyek egyenként 650 Ft-ért tekinthetők meg, illetve kedvezményes bérlet is váltható mind a tíz filmre 1500 Ft-ért. A járvány miatt kizárólag online nézhetjük meg a francia nyelvű, angol és magyar felirattal vetített filmeket a Cinego oldalán. A játékfilmeken kívül még ingyenesen nézhető 20 rövidfilm és animációs film a MyFrenchFilmFestival.com oldalon.
Első körben Aurélien Froment Josep című alkotását néztem meg, ami Josep Bartoli (1910–1995), a Franco-diktatúra ellen harcoló világhírű katalán grafikus, illusztrátor életének egy meghatározó korszakát mutatja be. A több idősíkon játszódó animációs történelmi filmdráma nem csupán egy szépen megrajzolt portré, hanem egy tanulságos történet, amely a második világháború kevésbé ismert mozzanatába enged betekintést.
1939 februárjában Barcelonából 500 000 spanyol menekült érkezett Franciaországba. Koncentrációs táborokba zsúfolták őket, embertelen körülmények között éltek férfiak, nők, gyerekek. A verések, megaláztatások mindennaposak voltak. Egyetlen bűnük az volt, hogy a fasizmus ellen harcoltak, majd az elöl menekültek. Gyógyszerek és orvos nélkül, először csak sátrakban, később saját maguk által felhúzott egyszerű faépítményekben éltek. Rühösség, scorbut, tífusz, éhség kínozta őket – és a francia csendőrök.
A szögesdrót egyik oldalán a menekültek, a másikon a franciák. Semmi okuk nem volt gyűlölni egymást, de így dobta nekik a történelem.
Ezen a telepen bontakozott egy különleges barátság az egyik csendőr és a táborlakó Bartoli között, amit napjainkban mesél el unokájának a megöregedett haldokló Serge. A fiatal őr emberségessége egy csepp vízként hatott az oázisban, amire már csak azért is nagy szükség volt, mert az illusztrátor nem szűnő kitartással hitte, hogy egyszer viszontlátja állapotos menyasszonyát. Hogy szellemileg és lelkileg se veszítse el önmagát, muszáj volt rajzolnia. Ehhez a legfontosabb kellékeket (egy füzetet és egy ceruzát) az új barát csente be neki a koncentrációs táborokra emlékeztető helyre.
A kalandos történet a második világháborúba és az azt követő években is tartogatott meglepetéseket és híres szereplőket. Mint például Mexikóban Frida Kahlo, akivel a valóságban is 3 évig volt szenvedélyes szerelmi viszonya Josep Bartolinak. Tőle származik a filmből az idézet:
„A vonalak mögé rejtőzöl. Távol maradsz a témádtól. Azért rajzolsz karikatúrákat, mert amit láttál, amire emlékszel, az megijeszt. Amikor végre elfogadod majd a színeket, az azt fogja jelenteni, hogy megtanultad kezelni a félelmed.”
Igazi, művészi módon tálalt filmet láthatunk, ha a Josep című alkotást választjuk, benne szépen kivitelezett részleteket a spanyol kultúrából, a háború kevésbé ismert mozzanataiból. A sztorit behálózza a szerelem, barátság és család misztériuma, tanulságként pedig ott a bátorság, a becsület, a minden körülmények között embernek maradás. A látvány minőségét professzionális szinten kiválasztott hanghatások, effektek támogatják, hogy úgy keljen életre a történelem egy személyes történeten keresztül, hogy biztosan meg is maradjon bennünk.
