Történelmi kalandregény a sámánok idejéből – Megjelent Kiss Attila Altináj című regényének átdolgozott kiadása. Az első alkalommal 2006-ban olvasók elé került könyv története ezúttal Herbszt László rajzaival jelenik meg.
A keszi törzs több mint ezer évvel ezelőtt a Don-Donyec vidéki pusztában élt, szövetségben hat másik törzzsel. Közöttük nő fel Csábán, a pásztorfiú. Apja egy kiscsikót ajándékoz neki, Altinájt, aki csodálatos paripává cseperedve megnyeri a Nagy Vásáron rendezett lovasversenyt. Az apa eladja a lovat, mire Csábán a keresésére indul. Egy öreg sámán óvja lépteit, egy boszorkány a szolgálatába fogadja, s Korkutáj, a medvekoponyás rémalak is többször keresztezi útját. Csábán végül lótolvajok fogságában akad rá Altinájra, és úgy tűnik, hiába tette meg a hosszú utat…
Részlet a könyvből
Mostanában sokat gondolkodom a régi időkről esténként, és még így, öreg fejjel is tisztán emlékszem azokra az évekre. Talán életem legszebb évei voltak.
Megpróbálok elmondani nektek mindent, amit fontosnak és érdekesnek tartok. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy ma is érthető legyen.
Hallgassátok olyan üzenetként a történetem, ami a múlt ködén átsejlik, de egyre tisztábban szól hozzátok, és ha figyeltek, visszaröppentek általa a múltba, ha a szívetekbe zárjátok, jövő lesz belőle.
Abban az időben a Kék Folyó, vagyis a Kök Etil partján éltünk, melynek vize olyan kék volt, mint az Ég vagy a tenger. A törzsünk Keszinek nevezte magát, és szövetségben élt hat másik törzzsel. Már kisgyerekként tudtam a törzsekről, de nem láttam őket, míg el nem jutottam a Nagy Vásárba, amelyet a téli szállásra költözés előtt rendeztek.
Erre a sokadalomra eljöttek más idegen népek is, fegyvereket, szöveteket, lovakat, rabszolgákat adtak-vettek.
Hétéves fejjel értettem meg, mit jelent a türk, az ugor és a szkíta. A nagyapám nem tudta, hogy az ugorok honnan származnak, szerinte a szkíták délről, a Nagy Havasokon túlról, a türkök keletről, a végtelen pusztákról. Azt is mesélte, hogy régen az öltözetükről is meg lehetett különböztetni őket, de az én gyermekkoromban már csak a nyelvük alapján. Sokat tanultam az én kedves nagyapámtól.
A Keszi törzsben sokan többféle nyelvet is beszéltek, és ez a világ legtermészetesebb dolga volt, soha senkit nem csúfoltak ezért. Mi egyre inkább e nyelvek sajátos keverékét használtuk, ami felnőtt koromra minden törzsben elterjedt, mostanában pedig mindenki csak ezt beszéli.
A legtöbben gyerekfejjel úgy gondoljuk, hogy a szüleink keveset törődnek velünk, esetleg nem szeretnek minket, csak azért, mert nem játszanak, nem beszélgetnek velünk akkor, amikor mi erre vágyunk. A felnőttek sok dologban másképp gondolkodnak, mint a gyermekek, mert ők bölcsebbek és tapasztaltabbak. Néha mégis tévednek… Előfordul, hogy hallgatnak, mikor a fiaik faggatják őket, de ez csak azért van, mert titkaik, gondjaik vannak.
Én is félreismertem az apámat, de rá kellett jönnöm, hogy ő az egyik legnagyszerűbb ember a világon.
Történetemben emléket szeretnék állítani első lovamnak. Most is nap mint nap lovon ülök; több száz csodálatos lovat lovagoltam életem során, de egyik sem volt olyan felejthetetlen és hűséges társam, mint Altináj, az Arany Hold, az én gyönyörű sárga lovam.
Most becsukom öreg szemem, gondolataim a múltba röpítenek. Gyertek, röpüljetek velem!
A könyv oldala: Móra könyvkiadó