„Homlokomon kettős aranypánt van. Az egyik a cigányságom, egyik pedig a magyarságom, és egyikről sem vagyok hajlandó lemondani.”
A nyolcvanas évek egyik kiemelkedő magyar képzőművészeti alkotásai közé sorolják Péli Tamás Születés című pannóját, melyet hosszú évek után először csodálhat meg újra a nagyközönség. „Közösen kihordani” címmel június 8-án nyílik az OFF Biennálé Budapest és a Budapesti Történeti Múzeum közös kiállítása.
A monumentális mű a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács megrendelésére készült, és az egykori tiszadobi Andrássy-kastélyban működő Gyermekváros ebédlőjének falára került 1983-ban. A kastély 2011-es felújításakor a pannót eltávolították, és négy darabra bontva a nyíregyházi Jósa András Múzeumba szállították. Ott állt egy évtizedig lefedve a cigányság és magyarság összefonódó történeteit csodálatos formában elmesélő jelenetsor, amelynek esszenciáját a roma hit és képi világ adja.
A mű kapcsolódik a magyar történelemhez (például az 1848-as szabadságharcban harcoló romák), és megjelenik benne a fájdalom, a bánat, az erőszakos katonák, az ördög és a hatalmi címerállat, a sas, és végül az egyetemes történelem legnagyobb szégyene, a holokauszt. S bár a műnek sok rétege van – az írástudó férfiak és nők központi szerepe –, a már-már oltárképi alkotásnak a legnagyobb és máig aktuális üzenete a gyerek. Péli hitte és vallotta, hogy az ő oktatásuk a jövő, amely majd felülírja az előítéleteket, a rasszizmust és a szegregációt – fogalmazott Moskovits Péter a Népszava cikkében még tavaly, amikor még méltó helyét kereste a Születés.
„Hollandiában mindig dédelgettem magamban egy nagy történetet. Azt, hogy itt Magyarországon hogyan és miképp élnek, vagy fognak élni a cigányok.”
– mondta Péli egy interjúban. A 46 éves korában elhunyt neves roma képzőművész a politikai közéletben is szerepet vállalt képviselőként.
A Vármúzeum oldalán bővebben olvashatunk a páratlan jelentőségű, hányatott sorsú alkotásről. „Egyrészt van egy, az identitás kialakulását elbeszélő, szimbolikus magja: egy képzelt-megálmodott fejlődéstörténet, amit egyfelől a magyarországi roma történelem emblematikus alakokon keresztül elbeszélt epizódjai, másfelől pedig egy újabb genezis – a formálódó magyar roma értelmiség – szereplői vesznek körbe. Ugyanakkor ez a születés egy közös születés, tehát ebben az aktusban a magyarok is (újjá)születnek. Ezeket a történeteket nem lehet a “másik” nélkül megírni. A magyar és a roma elbeszélések egymásba fonódnak, egymást feltételezik, és szükségük van egymásra, ahogy a pannón is megjelenik huszárviseletben a roma, vagy a birodalmi sas, ami romát és magyart egyaránt fenyeget. Másrészt a témaválasztással a valahova tartozás élményét kívánta átadni a művész a tiszadobi gyermekváros magukra hagyott, árva vagy szüleiktől elválasztott gyerekeinek. Harmadrészt a festő eltökélt célja volt, hogy megteremtse a roma képzőművészet alapjait, hogy elegendő muníciót biztosítson a felnövekvő generációk számára a kultúra ápolására, élvezetére és gyarapítására. A Születés ennek a teremtésnek is a pillanata.
A tervek szerint a kép bemutatásának híre teremtő erővel fog bírni. Gyújtópontjává válik a roma kortárs képzőművészeti diskurzusnak, behívja, becsalogatja a térbe azokat a hangokat, szereplőket, akik a roma és kortárs képzőművészetet alakító, meghatározó kérdésekben megszólalni vagy meghallgatni kívánnak. A kiállítás ugyanakkor elismeri a mű identitás- és narratíva-alkotásban betöltött szerepét és jelentőségét, illetve célja, hogy megmutassa azt a közös emlékezetvilágot, amin keresztül a roma közösség(ek) tagjai, illetve romák és nem-romák egymáshoz tudnak kapcsolódni.”
A kiállítás kurátorai: György Eszter, Szász Anna Lujza, Szűcs Teri
Facebook esemény: ITT