Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
Latinovits háromszor - Interjú, film, vers - aFüzet

Latinovits háromszor – Interjú, film, vers

Ma lenne 90 éves Latinovits Zoltán, a magyar színház- és filmművészet legendás alakja. A színpadon és filmvásznon, színészként a tehetségéről, magánemberként és kollégaként kritikus alkatáról, öntörvényű, magának való természetéről volt híres.

A színész rendkívül összetett ember. Sokféle ‘én-gén’ rejtőzik benne, és szangvinikusabban, nagyobb lázzal, nagyobb hőfokon ég és él, mint a többi ember.”

Latinovits, a fennmaradt emlékek és beszámolók alapján, hatalmas küzdelmeket vívott belső démonjaival. Depressziója miatt rendszeresen járt kezelésekre, gyógyszereket szedett.

 

AZ INTERJÚ

Baló Júlia a Völgy utcai szanatóriumban beszélgetett vele, ahol halála előtt kezelték. Az interjú teljes felvétele itt hallható:

FILM

Latinovits Zoltán születési évfordulóján egy filmet is ajánlunk, amiben, ha nem is a főszerepet játszotta, mind a történet, mind a játéka sokáig megmarad a mezőben.

Németh László öt éven át írta Iszony című regényét, ami 1942-ben készült el. A lélektani drámát Hintsch György filmesítette meg a hatvanas években, ami komoly vállalás volt a fiatal rendező részéről. A Drahota Andrea főszereplésével készült, az 1920-as években játszódó történet egy fiatal nő kálváriáját mutatja be. Egy tanyán él szüleivel az eladósorban lévő lány, akinek egy olyan ember udvarol, aki taszítja őt, helyette inkább az öccsét választaná. Apja halála után azonban kénytelen elfogadni a módos ember házassági ajánlatát, hogy megmentse özvegy édesanyját és magát az elszegényedéstől….”

Kép forrása: NFI

Latinovits Zoltánról nem lehet írni anélkül, hogy ne emlékeznénk meg a Ruttkai Évához fűződő viszonyáról, mely híresen szenvedélyes, fájdalmas szerelem volt. A színész halála után előkerült, a család tulajdonában lévő szerelmeslevél 1966. júliusában íródott.

Az élet szép, Neked hiába magyarázom, Tőled tudom. Strandon ülök egy elhagyott asztalnál, ugyanaz a nap süt rám, mint rád Szegeden és az égetô csókú és tûzforró szerelmû tûhegyes napsugarakban én ölellek, én csókollak, én akarlak égetni. A nappal üzeni a föld, hogy kívánja ráborulj. Rámborítsd lányos lágyságod és férfiszenvedélyed.”

VERS

A Magyar költők sikolya a XX. Században című összeállítás Latinovits hangjával szintén méltó megemlékezés a tragikus módon, 45. évében elhunyt színészről.