Luis Buñuel spanyol születésű filmrendező 1900. február 22-én, az aragóniai Calandában elsőként született egy hétgyerekes családba. Jó tanuló, jó sportoló volt, és tehetséges szinte mindenben, amibe belekezdett. Felsőfokú tanulmányait Madridban végezte, itt kötött barátságot Salvador Dalíval és Federici Garcia Lorcával. A mérnöki pályáról bölcsészre átnyargaló Buñuel lelkes filmrajongó volt, már az egyetemi évei alatt megalapította első filmklubját. 25 évesen Párizsba költözött, ahol egy kísérleti filmes iskolában végzett tanulmányokat, miközben rendszeresen írt filmkritikákat spanyol és francia lapokba.
A regényes életű alkotót már első filmje világhírűvé tette. Ez volt Az andalúziai kutya (1929), amit Salvador Dali a szürrealizmus egyik kiemelkedő alakjával készített, és állítólag édesanyja finanszírozta a gyártási költségeket. A 16 perces némafilm filmtörténeti jelentőségű, melyet hivatalosan is az első szürreális filmes alkotásként szoktak emlegetni, kultikussá vált. A horrorjeleneteket tartalmazó mű „emberi álmokat és a vele azonos szinten ábrázolandó őrültséggel vegyülő normál éberségi állapotot” volt hivatott megjeleníteni. Buñuel első verseskötete alapján készült.
Következő filmje, az Aranykor – amit szintén Dalíval közösen álmodtak meg – még nagyobb botrányt keltett, azt be is tiltották. Egy ideig visszatért hazájába, közben feleségül vette Jeanne Rucart, akinek személyében egy életre társra talált, akitől két gyermeke is született. Spanyolországban készíti el Föld kenyér nélkül című meghatározó dokufilmjét, amiben a népet és az ő nyomorát helyezi középpontba.
A Franco győzelmét jósló polgárháború távozásra késztette a rendezőt, 1936-ban Amerikába emigrál, ahol a Hollywood stúdiói tárt karokkal várják – tehetséges filmest látnak benne. Több dokumentumfilmet is készített itt, de kiábrándult az USA-ban tapasztaltak láttán – igaz, ettől függetlenül viszonylag sokáig bírta a szabadság földjén – és 1947-ben Mexikóba költözött családjával, ahol sokkal otthonosabban érezte magát. Két év múlva már az állampolgárságot is megkapta. S bár első filmje (Gran Casino) nagy bukás lett, itt forgatta le az Elhagyottakat 1950-ben, ami viszont szintén filmtörténeti jelentőségű mozi. A szürrealizmus atyja egy nagyon is realista filmet adott nézőinek, amit elsőként választották be az UNESCO által „megőrzésre hivatott” fontos alkotások sorába, elnyerve vele a legjobb rendező díját Cannes-ban. A megérdemelt dicsőség végleg Mexikóban tartotta, ahol élete végéig alkothatott. Közben vissza-visszatért Európába is filmezni, ahol újabb sikerek és kudarcok várták felváltva. Utolsó filmje, a A vágy titokzatos tárgya után visszavonult Mexikóba, hogy megírja önéletrajzát. 1983. július 29-én hunyt el májzsugorban.
Elhagyottak film: A Mexikóváros nyomornegyedében játszódó film egy csapat utcagyerekről szól, akik megjárják a poklot. A szegényebb kerületekben és a javítóintézetben játszódó történet rávilágít az „elhagyottak” kilátástalan életére, de közben sokkal többet nyújt ennél.