Lehet utálni vagy imádni, de a cirkusz évezredek óta a szórakoztató műfaj tetején áll. A nagy hagyományokkal bíró előadó-művészeti ág rengeteg átalakuláson ment keresztül, mióta az első vándormutatványosok ámulatba ejtették közönségüket; a Circus Maximuson át, a moszkvai Bolsoj Cirkusz mentén, a Cirque du Soleilig, dinasztiák sora gondoskodott arról, hogy ne haljon ki az olykor emberfeletti teljesítményeket is megkövetelő, varázslatos hivatás. Míg korábban egész generációk élvezték a vásári komédiások fellépéseit, volt idő, amikor a cirkusz inkább a kisgyermekek mulattatásához kötődött. A mai modern cirkusz azonban, mintha újra minden korosztályt megtalálna. Hogy milyen belülről megélni a rivaldafényt, egy világjáró artistalánytól kérdeztem meg.
A szombathelyi születésű Hegedűs Noémi egészen apró kislányként cseppent bele az egyedülálló miliőbe. Évekig napi több órás edzéssel dolgozta be magát a budapesti Artistaképző Intézetbe. Viszonylag korán került el otthonról a fővárosba, azóta járja a világot különböző társulatokkal. Noémit a Karib-térségben, a Bahamákon érte a világjárvánnyal járó veszteglés. A karantént egy tengerparti szállodában, all inclusive ellátással vészelik át, miközben pihennek és edzenek a következő fellépésükre.
A jelenlegi járványhelyzetben hogyan élte meg a társulat a bezártságot?
A Bahama-szigeteken ért minket a járvány. Szerencsés helyzetben vagyunk hisz ez az all-inclusive szálloda, ahol dolgozunk, megengedte, hogy maradjunk, amíg veszélyhelyzet áll fenn. Itt is egy családként élünk. Nem unatkozunk, mindig van valami elfoglaltság. A legtöbb időt a tengerparton töltjük, és persze sokat edzünk.
Menjünk vissza egy kicsit az időben! Tízévesen a szüleid beírattak az artistaképzőbe. Mi volt az a meghatározó momentum, ami miatt ezt a pályát választották számodra?
Talán a szertorna miatt gondolták úgy a szüleim, hogy ez jó lehet nekem. Nagyon mozgékony voltam, a torna önmagában nem kötött le igazán, így azzal egyidejűleg táncoltam is több évig. 11 éves voltam, amikor tavasszal elmentünk Pestre a felvételire. A szertornának köszönhetően, nem volt nagy kihívás a megmérettetés, egyből felvették.
Hova szólított az első munkád az iskola befejezése után?
A legelső külföldi munkám Szicíliában és Tunéziában volt, összesen 9 hónapot töltöttem egy olasz utazó cirkusszal.
Ha neked kellene bemutatnod azt a különleges életformát és világot, amit a cirkusz világa jelent, mit mesélnél róla?
Ez egy nehéz kérdés, hiszen mindenki máshogy látja ezt a világot. Nekem személy szerint nagyon izgalmas, kalandokkal teli, bár sokszor nehezebb, mint azt sokan gondolják. Függetlennek, magabiztosnak és talpraesettnek kell lenni. Nem való mindenkinek ez az életforma, de nem csinálnám másképp. Minden nehézséget megér.
Milyen gyorsan lehet megszokni a vándorlással járó függetlenséget és többlakiságot? Mennyire okoz nehézséget az, hogy mindig távol vagy az otthontól?
Az egész világ az otthona egy artistának, szerintem. Minden szezonban nyersz egy új kis ‘családot’ a társulattal, így nem olyan nehéz a távollét. Segítjük egymást, amiben csak tudjuk.
Melyik műfajban jeleskedsz a cirkuszmesterségen belül?
Nekem is, mint majdnem minden artistának voltak, vannak korszakaim. Legelőször ugródeszka számmal kezdtem, most pedig levegő karika, duó trapeze es flying trapeze számot csinálom.
Mennyit kell gyakorolni egy produkcióhoz, hogy az tökéletes legyen?
A különböző számok, különböző mennyiségű edzést igényelnek. Például a karika számom nem kíván annyi gyakorlást és időt, mint a másik kettő, hiszen ott nem egyedül dolgozom, tehát az összhang is fontos, az pedig gyakorlással alakul ki.
Általában mennyi időt tölt a cirkusz egy városban és ott hány fellépést vállaltok?
Ez a programtól és a város lakosságától is függ, de ha egy átlagot kéne mondanom, akkor talán 1-2 hétig maradunk egy városban. A legtöbb cirkusznál a hétfő a szabadnap, néha a kedd is. A hétköznapokon napi egy, maximum két előadás szokott lenni, hétvégén pedig 3, vagy több, a nézettségtől függően.
Ki állítja össze a programot és van e saját „edződ”, vagy magatok találjátok ki a műsort és benne az elemeket?
Egy cirkuszi előadás több számból áll össze. Amikor egy cirkusz „megvásárol” egy produkciót, az már porondra készen érkezik. Nekem személy szerint nincs edzőm jelenleg, hanem a párommal közösen állítjuk össze a műsort.
A cirkuszigazgatónak milyen szerep marad?
A leggyakrabban ő mondja ki az utolsó szót egy produkcióra, illetve a programokat, városokat is ő választja ki.
Milyen egyéb feladatok hárulnak rátok az életmódotok kapcsán?
A lakókocsi takarítást mindenkinek magának kell végeznie. Ezen kívül sokszor előfordul, hogy jegyszedésnél, popcorn- és vattacukor árulásnál kell segíteni. A legtöbbször a sátorépítés és bontás is a feladatkörünkbe tartozik.
Milyen összetételű a társulat, milyen nyelven kommunikáltok egymással?
Ez változó. Dolgoztunk már kínai csoporttal, olasz artistákkal, portugál családdal. Tényleg minden nemzetiség megfordul egy cirkusznál. A legtöbbet használt nyelv az angol és spanyol, illetve Európában az olasz és német sem ritka.
Hány társulatnak voltál eddig a tagja és mikor döntesz arról, hogy esetleg máshol keresd tovább a boldogulásodat?
Dolgoztunk kétszer Kínában, Olaszországban, Angliában, Tunéziában. Viszont a párommal nem csak cirkusznál dolgozunk. Nagyon szeretünk tanítani is, így most már ez lesz a harmadik nyár, hogy gyerekeket dolgozunk flying trapezon New Yorkban, de foglalkoztunk már Franciaországban is fiatalokkal. Jelenleg a Bahama szigeteken tartunk oktatást.
Az életkort tekintve, meddig lehet fizikailag és mentálisan bírni a fellépéseket?
Szerintem ez teljes mértékben genetika és emberfüggő. Senki sem egyforma! Van, aki fizikailag harmincpár évesen már nem bírja igazán, de ismerek olyat is, aki 50-60 évesen jobb formában van, mint egy 20 éves. Egy artistánál szerintem nincs határ. Bármilyen őrültséget képesek vagyunk kipróbálni, hogy minél jobb legyen a produkció. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem még nem volt komoly sérülésem.
Hogyan képzeled az életedet 10 év múlva?
Remélem, hogy 10 év múlva már a családommal egy csodaszép házban fogok élni és egy szuper cirkusznál fogunk dolgozni vagy tanítani, és tervezni a kis stúdiónkat. Addig is szeretnék egy nevesebb társulat tagja lenni a közeljövőben. Sokat gondolkozom azon is, hogy ha minden jól alakul, talán egy kisebb artista stúdiót nyitnék Szombathelyen. Ez szuper lenne!
Mennyire lehet összehangolni a magánéletet ezzel a nem mindennapi munkával?
A barátommal együtt közösen dolgozunk, tehát nekünk ez nem probléma. Viszont sokszor a távolság miatt nem egyszerű párkapcsolatban élni. Előbb vagy utóbb, általában az egyik félnek fel kell adni a szakmáját, hogy a kapcsolat hosszú távon működhessen, hiszen egy artista rengeteget utazik. Van olyan ismerősöm, aki a párja miatt hagyta abba az artista szakmát és olyan is, akinél ez éppen fordítva történt.
Neked mi hiányozna legjobban, ha fel kellene adnod ezt a hivatást?
A legjobban az utazás hiányozna, hiszen egy év alatt akár több országot is megismerhetünk. Illetve az a megmagyarázhatatlan érzés, amit egy artista érez, amikor kiáll a közönség elé.
Melyik produkció a személyes kedvenced a cirkuszban?
Két kedvencem is van! Az egyik az az ugródeszkás szám, amivel a pályafutásomat kezdtem. Talán ez az egyik legnehezebb produkció. A másik a ’Flying trapeze’, amit a cirkusz királynőjének is hívnak, ami szintén a legnehezebb kategóriák közé tartozik a cirkuszban.
Mire vagy a legbüszkébb a teljesítményedet illetően?
Talán arra, hogy nem adtam fel akkor sem, amikor minden nehéznek tűnt. Sokan pár év munka utána feladják ezt az életformát a nyomás és távollét miatt.
Ha megjelenne a jó tündér, mit kívánnál tőle?
Egyelőre, nehéz erre a kérdésre konkrét választ adnom, mivel nagyon élvezem ezt az életet, a függetlenséget, a sok utazást. De mégis van egy: szeretném, hogy az emberek lássák és becsüljék meg a cirkuszi artisták munkáját! Jó lenne, ha még többen megismerkedhetnének a cirkusz világával és csodáival.
