Az utóbbi évtizedekben gombamód szaporodtak a fotósok, aminek köszönhetően a közösségi oldalak tele vannak egyformán beállított, tökéletes családokkal. Ugyanakkor, szerencsére, a tehetségesebbek olyan lenyűgöző, hangulatos képekkel is megajándékoznak bennünket, ami miatt az embernek rögtön kedve támad eladó fényképezőgépeket nézegetni. A fotósok egy jó része ennek kevésbé örül, de a képek szerelmeseinek nem kell ecsetelni az érzést. Mert bár a fotózás egy komoly szakma, nagyszerű örömforrást jelent minden lelkes amatőr számára is. Ennek igazságát Jamrik Vilmos, a Foto Art Magazin és Fotósiskola tulajdonosa is megerősítette.
Kis túlzással, ma már minden második ember fotózik valamilyen szinten. Ennyire könnyű lenne ez a szakma?
A digitális forradalomnak köszönhetően ma már sok mindennel lehet fotózni. A kompakt szériás fényképezőgépek tulajdonképpen majdhogynem megszűntek funkciójukban létezni, helyüket a mobiltelefonok vették át, amit napi szinten használnak az emberek: kísérletezgetnek vele, örülnek, ha valami jó kép születik. Aki viszont igényes képeket akar készíteni, ezekkel a mobil eszközökkel nyilván nem tud. Az emberek látják, hogy milyen szédületesen jó képeket lehet csinálni egy komolyabb bridge- vagy tükörreflexes digitális fényképezőgéppel, és kedvet kapnak a fotózáshoz. Ezeket már kedvező áron meg lehet vásárolni; 100-200 ezer forint között bárki hozzájuthat egy elég komoly alap felszereléshez. A kezdők problémája ott szokott kezdődni, amikor a kezébe veszi a gépet, és rájön, hogy a dolog mégsem olyan egyszerű. Egyre többen próbálnak meg fotózni, de nem hiszem, hogy annyira könnyű lenne.
Ha valakinek nincs meg a technikai tudása, viszont megfelelő érzéke van hozzá, amihez a grafikai programok ismerete is társul, ő mit tegyen?
Előbb utóbb mindenki eljut oda, hogy tudni szeretné, mit miért csinál, mert az elvárások egyre magasabbak. Nagyon felhígult ez az egész fotós világ, pont az által, hogy bárki hozzájuthat egy tükrös géphez. Ha valaki hivatásszerűen akarja végezni (amire elég szigorú törvényi rendelkezések is vannak, amiket nem lehet kikerülni), akkor nagyon komoly szakmai tudásbázis kell, hogy legyen mögötte. Akik ebből élnek, rengeteget gyakorolnak, hazai és külföldi workshopokra járnak, folyamatosan fejlesztik magukat. Attól még, hogy valaki elkattintja a képet, az nem lesz készen; ez a munkának csak az egyik, a kisebbik része; az utómunka az, ami igazából megadja a kép stílusát, hangulatát. Egy jó utómunka eléréséhez pedig sokat kell tanulni.
Sokféle fotós suliról lehet hallani. Milyen különbségek vannak ezen a téren a fotósok oktatásában?
Nagyon sokan szerveznek valamilyen fotós oktatást, de igazán jó tanfolyam kevés van. Sajnos, ha valaki nem elég körültekintően választ képzést, az lógó orral fog távozni, és talán a kedve is elmegy teljesen a fotózástól. Úgy érzi, nem elég tehetséges, nem fotósnak született. Pedig egy jó tanfolyamon biztosan megtanult volna fotózni; így sok örömöt szerzett volna saját magának és a környezetének a képeivel.
Milyen készségek, adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki megélhetésszerűen végezhesse ezt a munkát?
Szokták azt mondani, hogy jó dolog, ha valakinek van képi látása, de én azt mondom, hogy minden megtanulható. Fejleszthető a látásmód, kompozíciós készség.
Sokan vannak olyanok, akiknek nagyon jól fizető munkájuk van, viszont muszáj nekik valami levezetés, amivel felszabadítják a bennük rejlő könnyedséget, kreativitást, ami a napi monotonitást kompenzálja. Mindegy, hogy könyvelőről, ügyvédről, vagy épp kismamáról beszélünk, felér egy terápiával, amikor fényképezőgépet fognak a kezükben. A hobbiból aztán – ha valakiben a szenvedély kitartással és szorgalommal párosul – akár hivatás is válhat. Ahhoz azonban rengeteg gyakorlás, továbbképzés és jó pár workshop kell.
Egészen pontosan miket lehet elsajátítani egy fotósuliban?
Általában a fényképezőgép használatával kezdődik, a gépkezeléssel, hogy tisztában legyenek a tanulók azzal, hogy mi van a kezükben, és az mire való. Tanulnak kompozíciót, expozíciós dolgokat, ideális esetben megtanítják „vezetni a szemét”. Egy jó iskolában megtanulják a műtermi tárgyfotózás alapjait, portréfotózást, esti város- és hangulatképek készítését, épületek fotózását, különböző kompozíciós formák fényképezését, és egyáltalán, meglátni azokat a formákat, amiket, ha az utcán megy az ember, nem biztos, hogy észrevesz. Tulajdonképpen megtanítják látni az embereket ezeken a tanfolyamokon, mert onnantól kezdve már minden működik. A természet-, táj-, makrofotózás, a sportfotózás is jó, ha szerepel az oktatási programban. Ami még nagyon lényeges, az az utómunkák elsajátítása lépésről lépésre, a photoshop kezelése. A végeredménynél, a kész képnél nagyon sok múlik azon, mennyire tudja valaki jól használni a képszerkesztő programot. Tulajdonképpen már egy alaptanfolyamon is nagyon sok minden elsajátítható, ha megfelelő helyet választ az érdeklődő.
Meg lehet határozni, hogy körülbelül hány kattintás vagy fotózásra áldozott óraszám, workshop látogatás az, ami után az ember már elkezdi jól használni a gépet?
Ez tanítványtól is függ, de én azt mondom, hogy 6-8 hét elteltével már látszik a tudatos szerkesztés és a fényképezőgép biztos használata.
Ha valaki hivatásszerűen szeretne fotózni, annak milyen képesítésre van szüksége?
A követelmény a fotográfus OKJ-s bizonyítvány megléte, amit nappali-, esti-, vagy levelező tagozaton két év alatt lehet szerezni. Ezzel a bizonyítvánnyal már lehet egyéni vállalkozó, beveheti a cégbe a tevékenységek közé a fotós szolgáltatást, innentől kezdve működhet hivatalosan.
Az utómunkákhoz kapcsolódva, szerintem nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy nagyon sok fotós kicsit túlzásba viszi a különböző grafikai programok használatát. Gondolok itt elsősorban arra, amikor már annyira elmosódott, álomszerű a kép, hogy a valóságból már semmit nem érzékelek, hanem egy meseszerű valamit látok.
Ez a piac elvárása szerintem. Ez egy stílusirányzat, ami tetszik az embereknek, aztán egy pár év múlva már nevetségesnek tűnik. Egyszerűen változnak az elvárások, a trendek, az emberek dolgai. A jó fotósok kreativitásukkal új stílusokat hoznak létre. Szerintem egyre inkább színesedni fog ez a terület is, biztos vagyok benne, hogy sok változás lesz minden tekintetben. A technika is folyamatosan fejlődik, ami a fotográfiában és az utómunkában is meg fog jelenni.
Ha valaki azon törné a fejét, hogy a közeljövőben szeretne megtanulni fotózni, milyen költségvetésű felszereléssel számoljon a tanulási fázisban?
Akár egy használtan megvett 100ezer forintos fotósfelszereléssel is tökéletesen meg lehet tanulni fotózni, a lényeg, hogy cserélhető optikás gép legyen. Mi Canon vagy Nikon gépet ajánlunk, de természetesen Olympus és Sony gépekkel is tökéletesen lehet fotózni. Fontosabb talán az, hogy legyen legalább egy olyan optikája, amivel alap szinten tud fotózni; tehát olyan, ami egy nagyobb látószögtől egy kis tele tartományban tud dolgozni, mondjuk egy 18-140 mm-es vagy 24-105 mm-es tartományban tudja használni az optikát. Ezzel akár végig is tudja járni a tanfolyamot, hiszen lehet vele tájfotózni, portréfotózni, közgyűrű segítségével makrofotózni, szóval nagyon sok mindenbe bele tud kóstolni, és utána még mindig el tud fordulni egy konkrét irányba. Nem is igazából a fényképezőgép váza a fontos. Annak elsősorban az a lényege, hogy minél inkább éles és zajmentes képet tudjon készíteni, magas ISO tartományban tökéletes képe legyen. De ennél is fontosabb az optika. Aki fotózni szeretne, olyan optikát vegyen, ami a lehető legélesebb, torzításmentes, tűéles képet rajzol nagy fényerő mellett is. Ha az a kérdés, hogy egy új vázat vagy új optikát vegyen valaki, a válasz egyértelműen az, hogy inkább egy új, jó optikát.
Mit tanácsolsz azoknak, akik tervezik, hogy beiratkoznának egy fotósiskolába, de nem tudják, melyiket válasszák?
Ha valaki ténylegesen szeretne megtanulni fotózni, az keressen egy olyan iskolát, ahol komoly referenciák és garanciák vannak arra, hogy őt meg fogják tanítani fotózni. Legyen tanulmányi szerződése a képzéssel foglalkozónak, legyen előre meghatározott, tematikus oktatóanyag, jegyzetanyag. A legjobb iskolák pénz-visszafizetési garanciát vállalnak a képzésre, és komoly fotóseszköz parkkal rendelkeznek, amit a tanítványok rendelkezésére bocsátanak. Több oktató foglalkozzon a képzésen a diákokkal, és legalább annyi gyakorlat legyen, mint elmélet. De talán a legfontosabb, hogy az érdeklődő járjon utána az ismerősei körében, ők mit tapasztaltak, kit ajánlanak. Biztos talál olyat, aki már járt jó képzésen.
Milyen felszereléssel vágjon neki a fotósiskolának egy fotózni vágyó?
Ha valaki megvesz egy 100 ezer forintos optikás alapgépet, meg tud tanulni vele fotózni, és szinte ugyanannyiért eladhatja pár hónap múlva; vehet egy másik felszerelést, miután már megtudja, hogy mit akar. És akkor már csak a családi kassza határozza meg azt, hogy pontosan mibe ruház majd be. Határ a csillagos ég. Van is egy mondás erre: Tanítsd meg a gyereked fotózni, és sose lesz esélye arra, hogy alkoholra vagy drogokra költse a pénzét. Minden pénzéből optikákat, fotós felszerelést fog venni.
