A pandémia alatt – amíg a színházak zárva voltak és a fesztiválok sorra elmaradtak – a kulturális berkekben jártas Ernhaft Attila és Fekete Mária megalapította az Art-Színtér elnevezésű produkciós irodát. A kultúra népszerűsítése érdekében az ország különböző rendezvényeit járják, illetve olyan településekre is elviszik a színházi élményt, ahol nem található kőszínház. Színdarabjaik már jártak Egerben az Agria Nyári Játékokon, és legutóbb Taliándörögdön, a Művészetek Völgye összművészeti fesztivál keretein belül. Itt ültem be Molnár Ferenc egyik klasszikusára, A testőr című darabra.
Taliándörögdi Művelődési Házba kitelepült, csendes környezetben elhelyezett alkalmi színház teltházas produkciója emlékezteti a nézőt, miért is lehet annyira szeretni a színházat. Molnár Ferenc „karmestere volt a színpadnak” – a megállapítás most is él. Az 1910-ben első ízben bemutatott A testőr című mű számomra alátámasztja az állítást. A színpadi történet egy színészházaspárról szól, akik fél évvel az esküvő után kezdenek elhidegülni egymástól. A férj úgy érzi, hogy felesége, az ünnepelt Színésznő már nem szereti őt, és alkalomadtán képes lenne őt megcsalni vagy akár elhagyni. Gyanúja nem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy próbára teszi felesége hűségét. Hivatásos színész lévén pedig adott a terv: magát testőrnek kiadva, parókába és egyenruhába bújva, akcentusos nyelvezetre váltva elkezd udvarolni saját nejének. „Élete legjobb alakítása” megmentheti, de akár tönkre is teheti a házasságát.
A sztori alapból talán nem lenne elég ahhoz, hogy két és fél órán keresztül lebilincselje a nézőközönséget. De Molnár Ferenc egy kellemes, humoros, a színészi szakmára nézve szatirikus alapanyagot írt, amihez a rendező, Vass György is méltóképpen hű marad. A színdarab bővelkedik a hosszú monológokban és frappáns dialógusokban, amit a színészek láthatóan nagyon élveznek, szinte lubickolnak a rájuk osztott szerepekben. Debreczeny Csabát hétről hétre láthattuk a televízió képernyőjén, mint A mi kis falunk Szifonja, mégis eltelt vagy egy óra, mire ráeszméltem, hogy ugyanazt a színészt látom a színpadon, mint Pajkaszegen. A felesége szerelmében kételkedő férjként, és álruhás testőrként is zseniális alakítást nyújt, általuk két teljesen új arcát is megmutathatta. Járó Zsuzsa alakítása, a férjét irányító, kissé manipulatív, és rendkívül tehetséges Színésznőként szintén megragad a néző emlékezetében. Dolmány Attila a házaspár legjobb barátjának, a Kritikusnak a szerepében az egysoros csattanóival a színdarab egyik legüdébb színfoltja. De még a kisebb szerephez jutó Mama (Kútvölgyi Erzsébet), a színházrajongó hitelező (Koleszár Bazil Péter) és a bohókás, szerethető, minden jelenetben más frizurával bevonuló szobalány (Kakasy Dóra) is tökéletes választásnak bizonyultak.
Örülhetünk, hogy végre van színház és ilyen kellemes kikapcsolódásokban részesülhetünk. Reméljük, hogy A testőr, és az Art-Színtér tarsolyában lévő további előadások még sokáig járják az országot, hogy a fesztiválok és a kis települések tereit megtölthessék kultúrával.
Fotók: Art Színtér Facebook oldala