„A hit tulajdonképpen, egész szimplán az, hogy, mondjuk, az ember elkezd egy regényt írni. Nyilván újra a semmittudásra törekszik, állandóan, hogy semmit se tudjon; bízik a keletkezésben; és bízik abban, hogy ebből a dolog egy lesz. Egy darab. Bizalom az áttekinthetetlenben. Az eleve áttekinthetetlenre tervezettben. Azt merném mondani, hogy ha ezt mondod, akkor itt van a bizalmam. A legvégén azt mondanám, hogy bízom abban, hogy meg fogok halni, mert idáig mindenkinek sikerült. Nem tudom elképzelni. De bízom, hogy nekem is fog sikerülni.”
100 éve született Pilinszky János Kossuth- és József Attila-díjas költő, a 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A költő születésének centenáriumán egész évben színes irodalmi- és zenés programokkal készültek országszerte.
Amit mi ajánlunk a jeles alkalomból, az Maár Gyula portréfilmje, ami Hűség a labirintushoz – Beszélgetés Pilinszky Jánossal címmel került adásba 1978-ban a televízióban.
Rendező: Maár Gyula, szerkesztő: Ascher Gabriella; operatőr: Koltai Lajos; gyártásvezető: Bodonyi István; közreműködik: Pilinszky János, 62 min., eredeti kiadása: Budapest: MTV, 1978, adásidő: 1978. július 22.
Pilinszky János Budapesten született, a piarista gimnáziumban már költőnek készült. Az egyetemen előbb jogot, majd művészettörténetet hallgatott, de diplomát nem szerzett. Első verseit a Napkelet, a Vigilia és az Élet közölte, ez utóbbinak segédszerkesztője is volt.
1946-tól az Újhold című folyóirat társszerkesztője volt, de szoros szellemi és személyes kapcsolat fűzte a Vigiliához és a Válaszhoz is. Első kötete, a Trapéz és korlát a Szent István Társulat kiadásában jelent meg, és elnyerte érte a Baumgarten-díjat. 1947-48-ban ösztöndíjasként Rómában tartózkodott.
Hazatérve „pesszimizmusa” miatt kiszorították az irodalmi életből, éveken keresztül kiadói korrektorként dolgozott, az irodalomba az 1957-es Aranymadár című kötetével tért vissza, és ekkor lett az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa is. Haláláig nagyrészt itt jelentek meg tárcái, művészetkritikai írásai, filozófiai mélységű vallásos és bölcseleti elmélkedései.
A hetvenes évektől itthoni népszerűsége is nőtt, 1971-ben József Attila-, 1980-ban Kossuth-díjat kapott. Sorra jelentek meg kötetei.
Utolsó évei nagy részét Velemben és Székesfehérváron töltötte. Halála váratlan volt, szívinfarktusban hunyt el Budapesten 1981. május 27-én. Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve, 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja lett.