A kiállítás Tót Endre nyomdai eljárásokkal létrehozott, illetve azokhoz szorosan kapcsolódó – nyomtatványokat kisajátító és eltérítő, vagy tipográfiai jellegű – alkotásaiból mutat be válogatást. Ezek a művek őrzik Tót Endre festészettől a konceptuális művészet, illetve új médiumok (mail art, xerox, akció, bélyeg, pecsét) irányába való elfordulását és elköteleződését, az életművet meghatározó „ideák” – Örömök, zer0, Esők – megjelenését, és a művész nemzetközi networkbe való bekapcsolódását is követhetővé teszik. Az ebben a folyamatban meghatározó szöveges közlések, konceptművek közül olyan darabok szerepelnek a kiállításon, mint az Örülök, hogy ezt a mondatot lenyomtathattam 1971-ből, vagy a Valahol itt a mosoly 1972-ből. Előbbi Tót első, a korabeli cenzurális viszonyok miatt illegálisan létrehozott nyomdai munkája, egyúttal az első Öröm-darab. Utóbbi a Tót számára meghatározóvá vált hiány-probléma korai megnyilvánulása, ahogy első művészkönyve, a My Unpainted Canvases (1971), illetve az 1974-es Night Visit to the National Gallery esetében is a jelenlét és a távollét kérdése a meghatározó. A mára a műfaj klasszikusainak számító két kiadvány mellett a kiállítás bő és széles körű merítést mutat be az alkotó művészkönyveiből a Magyarországon szerzői kiadásban, szamizdatként készült, számozott nyomtatványoktól a hetvenes évek közepére egyre inkább meghatározó nemzetközi avantgárd kiadóknál megjelent könyvekig, egészen a Rainer Verlagnál 1981-ben megjelent két kiadványig (Book of an Extremely Glad Artist, illetve Very Special Drawings). A könyvek között a kiállítás olyan, egyedi darabokat is szerepeltet, mint amilyen az alkotó 1971 és 1976 között készült művészpecsétjeit őrző füzet.
„Tót Endre zéró-kód darabjai diszkréten és különleges hangon szólaltatják meg a semmi ürességét. Nincs még egy olyan művész, aki ugyanígy fogalmazott volna. Ez a Tót géniusza és jelentősége. (…) Tót a csenddel birkózott, rejtjelezett költészet láncaival kötve azt, kényszerítve a semmit, hogy felfedje titkát és szörnyű neveit. Tót darabjait elegáns, szellemes minőségük miatt csodálták, és olyan ismert mail art művészekkel állították egy sorba, mint Ray Johnson és Ben Vautier.” (Ken Friedman)
Nézzétek meg Tót kiállítását az ISBN Galériában!
