A modern korok embereinek legrémisztőbb képessége nem az, hogy képes a boldogságra, hanem az, hogy el tudja azt játszani. Kitalált életek színészei vagyunk. Kollektív narcizmus, magányjárvány, fake life-jelenség, micro-cheating: Rényi Ádám legújabb novelláskötetében megmutatja a 21. századi ember különös kaméleonéletét, amelyben ösztönösen torzul a személyiség, izolálódik, és színjátékra kényszerül. A szerző különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy a hétköznapi ember esendőségét rajzolja meg rengeteg humorral, hanem abban is, hogy az elesett embert mondataival azonnal felemeli. A bezzeggyerek és más felnőttmesék szereplői iránt érzett empátiája ismét humoros kötetet eredményezett, csak mintha most mélyebb, érzelmesebb lenne a könyv.
Milyen ember veteti le a hozzá bekopogtató halállal a cipőjét, és kínálja meg kávéval-süteménnyel? Mi lesz a sorsa a mesés afrikai örökségnek? Hová lehet utazni a Märklin-vasúttal? Mi a legjobb módja annak, hogy az állandóan eltűnő, a munkával csak hitegető mesterember végre befejezze a lakásfelújítást? Milyen titkos élete lehet egy nagyvilági dámának? Hogyan reagál az idegtépően körülményes bürokrácia egy bombabejelentésre? Mi a csuda az a kurzusművészeti kurzus, a politikai nézet szerinti társkereső, és hogyan kerülhet valaki szingligettóba, ha nem hajlandó gyereket vállalni, és ezért kitelepítik? Rényi Ádám kötetében az összes kérdésre választ kapunk. Ő ugyanis mindent kimond helyettünk, megtörve hétköznapi elhallgatásaink hazug csöndjét. Teszi ezt rengeteg humorral, aztán még egy kis humorral, és persze sok-sok érzelemmel.
„Aki ismeri Rényi előző kötete, az Osztálytalálkozó novelláit, már tudja, hogy a szerző a meghökkentés mestere, de még meglepetéseiben sem kiszámítható. A jelen gyűjtemény, A bezeggyerek darabjai egy kicsit továbbmerészkednek ennél, mélyebbre hatolnak a történetekben felvonuló sorsok, karakterek ábrázolásában: a könnyed humoreszkek mellett felbukkannak itt drámaibb hangütésű szövegek vagy a groteszk egy árnyalatnyival sötétebb válfajai is. Pengessen azonban bármilyen húrokat is az író, sosem feledkezik meg a helyzetek többarcúságáról: hiszen nem törvényszerű-e, hogy míg egyik kezével elvesz az élet, a másikkal vigasztaló barackot nyom a fejünkre? Rényi Ádám novelláinak jellegzetes ismérvük a tömörségük – szerzőjük egy-két-három oldalba sűrít bele sorsokat úgy, hogy olvasójának meghagyja a következtetés, a gondolkodás és a ráismerés örömét. Márpedig nincs olyan történet ebben a könyvben, ami ne késztetne töprengésre.” – Laik Eszter, a kötet szerkesztője