„Hadd vigyem a hitet,
hogy szétoszlassam a sötétséget,
s az örömöt vigyem oda,
ahol szenvedés az élet.”
Ma van Assisi Szent Ferenc, a ferences rend megalapítója, Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentjének ünnepe. Pontos születési időpontját illetően a történészek maguk sem tudták eldönteni, hogy 1181 vagy 1182 április 29, 1182 július 5, vagy szeptember 26-ra tehető -e, mindenesetre július 5. szerepel a naptárakban.
A gazdag kereskedő és földbirtokos család sarja, Giovanni di Pietro Bernadore, azaz Ferenc az itáliai Assisban született. Itt is élt és folytatta szerteágazó tanulmányait, tanult meg több nyelven és került nagyon közel a természethez, mígnem Assis városa harcba nem indult az ellenséges Perugia ellen, és Ferenc nem csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Egészen addig (kb. 19 éves koráig) egyes feljegyzések szerint: „Nagyvilági életet él, szülei pénzén könnyelműsködik. Ez a határtalan költekezés nyugtalanítja anyját és ingerli apját. Gondtalanul mulatozik barátaival.”
A harc alatt megsebesült és fogságba esett, ahonnan csak több mint egy év után tért haza – meggyötörve, kicserélődve. Lelkileg befelé fordult, súlyos betegséget szerzett. Felhagyva addigi életvitelét, magányos helyeken kezdett el imádkozni, majd zarándoklatra kelt Rómába. Útja során Krisztus megjelent előtte és szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.”
Ferenc szó szerint értelmezte az igét és apja pénzén nagy adományozásba kezdett, aki felháborodván fia cselekedetén, megpróbálta őt észhez téríteni. A vita kettejük között addig fajult, hogy Ferenc lemondott a családi vagyonról, az örökségről, s a nincstelenséget választotta. 27 évesen – Máté Evangéliuma sorainak hatására – csuhát vett fel, és elkezdett prédikálni. Hamarosan követői is akadtak, akikkel 2009-ben megalapította a Szerzetes Testvérek Rendjét, ami a későbbiekben a Ferencesek Rendjévé alakult.
Rá két évre, az arisztokrata Assisi Klára, bízva az apai és férji alárendeltség felszámoltatásában, valamint Ferenc szegénységet hirdető ideológiájának hatására megalapította a Klarisszák Rendjét. Innentől kezdve egyre nőtt mindkét rend követőinek száma.
Ferenc gyakran tett meg nagy utakat a kereszténységet hirdetve, távoli kontinenseken igyekezett megtéríteni az ősi vallások követőit – kisebb sikerekkel. Élete utolsó éveiben megpróbált a rend szabályain szigorítani, a szegénységre és az önmegtartóztatásra koncentrálva még több megvonást hirdetni, amit végül nem fogadott el a nagytöbbség.
1223-ban imádkozás közben megjelentek rajta a stigmák, nemsokára ezután egészsége rohamosan romlott, látása szinte vakságba ment át. 1226. október 3-án hunyt el, két évre rá pedig már szentté is avatták. 1229-ben, IX. Gergely pápa felkérésére Tommaso da Celano egyházi költő „Vita beati Francisci” címmel írta meg Ferenc élettörténetét
Hogy miért maradt meg ő a keresztény történelem egyik legszeretnivalóbb, legszimpatikusabb szereplőjeként, rejtély, de nyilván ez a róla szóló legendáknak is nagyban köszönhető. A jóságos, az állatok nyelvén is értő szerzetes, a szegénység, szerénység és előítéletek nélkül segítő Szent Ferenc több évszázados mondái a művészeket is megihlették; számos gyönyörű film, szépirodalmi mű, kép és szobor készült róla és az életéről.
Egyik ilyen a Napfivér, Holdnővér című Franco Zeffirelli filmes alkotás, ami, ha Assisi Szent Ferenc élete után érdeklődne valaki, mindenképpen ajánlanánk, még ha a kritikusok szerint túlzottan idealizálva is ábrázolta benne Ferencet.