Volnál csak te is
Tűz.
Égnél énvelem,
Kettőnk forrósága
Megolvasztaná a
Fagyott szíveket.
Hideg vagy mégis,
Jég.
Hogy is szerethetnélek
Én tégedet.
Kedvese volna tán
Meleg a hidegnek.
De gondoljunk picit a
Hóra.
Meleg kezed a hideg
Paplan alatt fázik, majd
Az idő telik, s szépen
Lassan felmelegszik.
De igaz tán, vagy csak
Illúzió,
Mi elmémet kergeti,
Hiszen lángom a
Hóviharod mellett
Azonnal eloltatik.
Igazából nem is
Szeretnélek,
Ha nem lennél
Fagyos, hisz kék
Jeged fénye élteti
Fáklyáját szívemnek.
Így hát fájdalommal
Elengedlek.
Mert nem jó senkinek,
Ha hideggé válik a
Nyár, meleggé
Pedig a tél.
Nem lesz jó senkinek.