Vannak ismert és kevésbé ismert, befutott vagy méltatlanul hanyagolt színészek, és vannak a karizmatikus, valami megmagyarázhatatlan kisugárzással emberek millióira ható művészek, akiknek mindezek mellett kivételesen tehetségesek is, ráadásként olyan orgánummal képesek megszólalni, amit ezer közül is felismer az ember. Ilyen volt Székhelyi József, aki tegnap az égi társulathoz csatlakozott.
Gyerekkorom egyik meghatározó hangja és arca volt, aki a nagy varázsdobozon keresztül elért otthonunkba. Mit tudtam én a színházi világról vagy a művészéletről? Vidéken főleg a televízióban sugárzott tévéjátékok és filmek adták meg a lehetőségét annak, hogy az ember lánya láthassa a magyar színészek játékát. A hazai műsor- és filmgyártás fénykorát élte a hetvenes-nyolcvanas években, én pedig imádtam mindent és mindenkit, ami és aki olyan különleges élménnyel ajándékozott meg, ami túlmutatott a hétköznapokon.
Számomra Székhelyi József egy volt azok közül, akik művészetükkel elvarázsoltak. A hangjára mindig fölkaptam a fejem, és amikor játszott, elhittem neki, hogy ő egy király vagy kobold, vagy bárki, akinek a bőrébe egy-két órára belebújt. Később, már anyaként a Simpson család Homérajént volt jó hallani a tévében, de bárhol, bármiben is szólalt meg, azt szerettem. Amit sajnálok, hogy egy darabot se tudtam megnézni a színházban, amiben ő játszott. Tény, hogy Szeged nincs közel Keszthelyhez…
Igaz, én csak egy egyszerű rajongója voltam, így sokáig mit sem tudtam szakmai életéről, sem arról, mikor melyik színházban játszik, vagy hogy milyen a kapcsolata a mindenkori vezetéssel, vagy hogyan gondolkodik az élet nagy dolgairól.
De azt hiszem, hogy egy ilyen művész esetében nem is kell feltétlenül ezeket tudni. Aki annyit adott játékával, aki képes volt úgy belopnia magát emberek millióinak otthonába és szívébe csupán a televízió képernyőjén keresztül, mint ő, annak sok minden megbocsájtható lenne. Székhelyi József esetében azonban nem volt szükség hasonlóra.
Tehetségén túl, szakmai alázata és rendkívüli egyénisége vitte őt előre. 1971-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, ami után a kecskeméti Katona József Színházba került. Itt kezdte meg pályáját. 1979-től a Nemzeti Színházba szerződött, amit 1983-ban a Madách, 1992 és 1994 között az Arizona Színház követett. 1994-től Sopronban játszott, 1998 óta pedig a Soproni Petőfi Színházban és a Pesti Magyar Színházban is dolgozott.
2003-ban került Szegedre, 2008-ig igazgatta a Szegedi Nemzeti Színházat, 2014-től a Veres 1 Színház társulatának tagja volt. A Szegedi Nemzeti Színháztól 2013 februárjában vonult nyugdíjba.
Imádott élni, tele volt tűzzel, de józanul élvezte mindazt, amit az Égiek adtak neki. Boldog lehetett, hogy olyan hivatása van, amiben kiteljesedhet, ahol ismerik és elismerik. Öt gyermeke és négy unokája szintén boldogságot adtak neki. Legidősebb és legfiatalabb gyermeke között harminchat év a korkülönbség. Első felesége Egri Márta színésznő volt, a második Neumann Ilona táncos, táncpedagógus. Harmadik feleségével, Bakó Emesével, aki harminc évvel volt fiatalabb nála, haláláig két kiskorú gyermeket neveltek. A legkisebb, Sára 2011-ben született. Bencét, felesége korábbi házasságából született fiát, nevére vette a színművész. Nem csak a közönsége, családja, hanem kollégái szeretetét is magáénak tudhatta. Amit pedig arról lehetett tudni, ahogyan az élet nagy dolgairól vélekedett, az nekem nagyon szimpatikus volt.
„Ha tehetném, megalapítanám a párton kívüliek pártját, bár oda sem lépnék be.” – mondta egyszer, ami tökéletesen mutatja, hogyan vélekedett a magyar politikáról.
Amikor pedig származása miatt bántották volna, nemes egyszerűséggel azt mondta:
„Engem nem lehet lezsidózni, csak felzsidózni.”
Ő tényleg egy szabad ember volt, amit kevesen mondhatnak el magukról.
2017 novemberében diagnosztizálták nála a tüdőrákot, emiatt kemoterápiás kezeléseket kapott, 2018 júliusában gerincoperáción esett át. Ehhez képest a Madáchban júliusban még játszott a Szerelmes Shakespeare című előadásban. Rengeteg anekdota látott napvilágot elhivatottsága, remek humora és szerethetősége kapcsán az elmúlt 24 órában, ami mind kivételes személyiségét bizonyítja. Minden egyes nyilatkozatából kitűnt életszeretete, „jóembersége”, jó meglátásai és legfőképpen végtelen szeretete a szakma irányába.
Hatalmas fegyelemmel, végtelen türelemmel várta a halált. Lánya nyilatkozata szerint fájdalom nélkül ment el.
Székhelyi József végső búcsúztatása augusztus 26-án, vasárnap 14 órakor lesz Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben.
Mi egy filmmel emlékezünk rá még.