„Az élet néha rákényszerít, hogy olyanok legyünk, amilyenek nem akartunk lenni. Ilyenkor próbálunk belekapaszkodni régi énünk egy kis darabkájába. Mondjuk egy tetoválásba, vagy egy ékszerbe, egy aprócska emlékbe, ami felidézi, hogy ez vagyok én valójában.”
A test díszítése, egy törzsi hovatartozás jelzése, esetleg egyfajta azonosítás is lehet a testen fellelhető tetoválás, aminek legrégebbi viselője egy kb. 5000 évvel ezelőtt született ember, akinek mumifikált holttestére az Alpokban találtak rá még a múlt évszázad végén.
A görög korban az előkelőség jele volt, de a rómaiaknál például már csak a bűnözőket és rabszolgákat jelölték meg bőrbe karcolt jelekkel. Japánban viszont nagyon színes a tetoválás múltja, a modern időkben is ismert, szinte a teljes testet befedő ábrák „viselete” az 1700-as években alakult ki, mivel színes ruhát csak a királyi család hordhatott, a közemberek testüket színes tetoválással ékesítették. Afrikában és Óceániában egyértelműen díszítették vele a testet, minden törzsnek más motívum ékesítette tagjait (az ábrákkal borított bőrfelület nagysága társadalmi állás, rang szerint változott; különböző életkorokban más és más mintákat vittek a bőr más és más részére), de maga a szó például Tahitiből terjedt el, ahol szintén nagy hagyománya van a tetoválásnak. Európában először az 1600-as években ütötte fel a fejét a különös hóbort, Polinéziából „hozta haza” magán egy angol férfi. Akkor még valószínű nem is sejtette, hogy néhány évszázaddal később a börtönben bűnözők különös ismertetőjelei fognak megszületni belőle.
Ha pedig a jelenről beszélünk: ma már teljesen természetes, ha valaki kisebb-nagyobb tetoválást visel bőrén. Mindenkinek más a célja és motivációja, amikor belép a különös hangulatú, olykor komoly művészi tehetséggel alkotó tetoválók birodalmába. Egy közös azonban van bennük: a kért alakzattal, ábrával üzenetet akarnak átadni a külvilág számára, a „rajzolt” képeknek jelentése van.
Mi most művészi értéküket, (vélt) finom mondanivalójukat értékeltük ezek közül is azoknak, amelyeken egy kicsit hosszabban időzött tekintetünk. Válogatásunkat galériában mutatjuk, bízva abban, hogy néhányuk akár ötletadóként is szolgálhat: