A Béres név eddig nálam egyet jelentett az egyik legismertebb gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények, vitaminok hazai képviselőjével. Gyöngyössy Bence filmje után, mindezek mellett a leghosszabb (és minden bizonnyal a legköltségesebb) reklámfilm is eszembe fog jutni a termékcsaládról. A feltaláló, amire február 6-tól országszerte is jegyet válthatnak Magyarországon a nézők, a Magyar Örökség Díjjal, Széchenyi-díjjal és Magyar Köztársasági Érdemrenddel is elismert Béres József életének azt a drámai 10 évét mutatja be (a hatvanas évek derekától a hetvenes évek közepéig), ami a Béres Csepp felfedezéséhez kapcsolódik.
Az egész estés mozifilm a tudós születésének 100. évfordulójához köthető, Béres Klára: Cseppben az élet című könyve alapján íródott és az azonos című, nagy sikerű televíziós sorozat alapján készült. Hogy filmes szempontból mennyire született erős alkotás, arról inkább nem írnék hosszan, de azt feltétlenül muszáj megjegyeznem, hogy kilóg az utóbbi időben általam nagyra tartott magyar filmek sorából. Nemcsak azért, mert tévéfilmből továbbfejlesztett mozifilmről van szó (ami minden tekintetben erősen érződik), hanem, mert inkább hajaz egy imázsfilmre és inkább sejtet üzleti célú indíttatást a készítése, mint „szerelem mozit”. Biztosra veszem, hogy nem kis hasznot fog hozni a Béres cég konyhájára. Ha lenne most sok pénzem, gyorsan vennék Béres részvényeket, merthogy óriásit fog ugrani az értéke az elkövetkező hónapokban, abban egészen bizonyos vagyok. Aki eddig nem szedett Béres készítményeket, ezután tutira fog. Hiszen a rákos, daganatos betegségeket is minimum megállítja – legalábbis a film szerint, amiről tényleg nem tudom, mit gondoljak. Mindenesetre nagyon bátor húzásnak gondolom az üzenetet.
Filmművészeti szempontból tényleg hagynám is a mélyebb elemzést, bár nincs kétségem afelől, hogy a stáb minden tagja jó a szakmájában (Balázs Béla-díjasokat is találunk köztük). Azonban nem csupán az eredetiség, a különleges képi és dramaturgiai megoldások hiányoztak nekem a két óra alatt, hanem főhősünk hús-vér-szerűsége, az őszinteség, az érzelmek intenzitása, a technikai remeklés, de legfőképp: a mozi-szerű élmény. Ezzel a véleményemmel nem akarom kétségbe vonni azt, hogy Béres József egy nagyszerű ember, tisztes férj, odaadó testvér és kiváló szakember lett volna, csak azt sajnálom, hogy pont azzal fosztottak meg a hitelesség élménytől, hogy túl egyszerű képletet kaptam róla. Kicsit valamiért a Szomszédok című teleregényre emlékeztet A feltaláló hangulata, stílusa. Talán mert annyira – és azt hiszem, most találtam meg a ráillő jelzőt – mesterségesnek láttam az egészet. Ezt őszintén sajnálom.
Nagyon nem szeretek negatív véleményt írni, tényleg, de bánt, hogy nem egy jóféle film született valami fontos üzenettel – hacsak az nem, hogy „Vegyél Béres cseppet!”. Hiába szerepelnek benne igazán jó színészek és sikerült beleírni egy-két jó poént, nem az a kategória, mint amivel az utóbbi években a fantasztikus magyar filmek elkényeztettek. Még csak azt sem gondolom, hogy a költségvetésen múlt az, amit hiányoltam, hiszen a kreativitás sok lyukat képes kitömni, hanem inkább a szándékon.
Nyilván mégis többen lesznek azok, akik zabálni fogják az „átkosba” tett időutazást, ami nekem is bejött bizonyos tekintetben; a jelmezek, az elvtársi viszonyok, a rendszer felidézése mind szórakoztatóak voltak. Számomra ezek mentették meg a filmet. A film rendezőjét, Gyöngyössy Bencét idézve: „A feltaláló a Béres Csepp születésének eseményeit követve egyúttal látleletet ad a hatvanas-hetvenes évek Magyarországáról, a (nem)működő szocializmus visszásságairól, az akkori társadalmat átható hazugságokról, intrikákról. Úgy érzem, napjainkban különösen fontos, hogy felelevenítsük Béres József elkötelezettségét és azt a morális értékrendet, amelyet a kutató ránk hagyott”. Ebben egyetértünk.
A színészeket dicséret illeti, közül hármat ki is emelnék: a Hollósi elvtársat játszó Hatházi Andrást, a Nagy Lászlót alakító Trill Zsoltot, a feltaláló húgát életre keltő Für Anikót, illetve feltétlenül meg kell említenem a Zsuzsika szerepében feltűnt nagyon cuki, tehetséges kicsi lányt is. Azonban szerintem a karakterek nem lettek jól kibontva (az időt és fókuszt teljesen másra szánták), de szerencsére néhány kulcsfigura (úgymint a gondnok és Mátyus elvtárs, azaz Székely B. Miklós és Seress Zoltán) színészei remekül ráerősítettek karakterükre. A végére hagytam, pedig a feladatát tökéletesen elvégezte a Béres Józsefet alakító Gáspár Tibort: sikerült jól belebújnia a makulátlan jellemű, hibátlan, tökéletes emberfajta bőrébe. Szerencsés munka lehetett a becsület, igazság és jóság mintaszobrát alakítani, aki tűzön-vízen átkelve, a kommunizmus és az elvtársak zűrzavaros berkein belül is túlélt mindent. Tette mindezt végig mosolyogva, optimistán, teljes odaadással, hittel, egy szemernyi kétség vagy félelem nélkül….A forgatókönyvön sokan dolgoztak (lásd alább), talán ez volt a baj, nem tudnám behatárolni az „ízét”, stílusát annak, amit láttam, hallottam. Vagyis de, beugrik megint a tévéfilm sorozat, amiből született, és ez nemcsak a szövegben, képileg is érződött.
Nem azért mondom, mert a dráma a kedvenc műfajom (amúgy de), azért szívesebben ismertem volna meg Béres Józsefet, akinek ugyanúgy vannak gyengeségei, mint egy átlag halandónak. És persze az se lett volna rossz, ha egy igazi mozis élményt kapok. Sajnálom, de az van, hogy tényleg el lettem kényeztetve jobbnál jobb magyar filmekkel, amihez akaratlanul is viszonyít az ember.
Összességében azt mondanám, a Béres családnak minden oka megvan a boldogságra, az alkotók pedig bizonyára elégedettek lesznek a nézőszámmal.
Rendező: Gyöngyössy Bence
Főszereplők: Gáspár Tibor, Huszárik Kata, Für Anikó, Seress Zoltán, Székely B. Miklós, Hatházi András
Forgatókönyv: Petényi Katalin, Gyöngyössy Bence, Kabay Barna, Fonyódi Tiport, Czető Bernát László
Fényképezte: Csukás Sándor H.S.C
Producer: Kabay Barna
Design: Rácz Péter, Sós Eszter
Gyártásvezető: Cservenyi Tamás, Markó Judit
Jelmez: Breckl János
Zene: Csont István, Balázs Ádám
Vágó: Tusor Bálint, Mózes Gyula István
Művészeti konzulens: Petényi Katalin
Rendezőasszisztens: Bíró Judit
Borítókép: jelenetfotó/Pannonia Entertainment