1971. április 8. óta a romáknak is van zászlajuk, himnuszuk, egységes jelképük. Ekkor ülésezett először a Roma Világkongresszus, ahol a világban szétszórva élő cigány közösségek és szervezetek érdekeit szem előtt tartva született döntés a folyamatos együttműködésről, valamint kultúrájuk, hagyományaik, identitásuk megőrzését célzó lépésekről. Hivatalosan 1990-től nemzeti ünnepük április 8., akkor nyilvánította az ENSZ a Roma Kultúra Világnapjává ezt a napot.
Alábbi válogatásunkban személyes kedvenceink szerepelnek, akik különböző művészeti területeken közvetítenek értékeket, illetve néhány nem roma származású alkotó munkáiból is ajánlunk párat, aminek fókuszában szintén a cigányság áll.
ZENE
Ha igazán jó, autentikus roma zenét szeretnénk hallgatni, mi általában a Kalyi Jagot vesszük elő.
Kiemelten ajánljuk továbbá Snétberger Ferenc Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas gitárművész és zeneszerzőt. A zenész szólóban és triójával utazza be a világot, főleg jazz, flamenco, roma ritmusokkal varázsolja el közönségét. A Bobby McFerrinnel előadott Kiskece lányom feldolgozás számunkra megunhatatlanul gyönyörű, amit anno Veszprémben élőben is hallhattunk. Ezt választottuk a jeles világnapon tőle.
SZÉPIRODALOM
Ha szépirodalom, azon belül pedig költészet, akkor nekünk Jónás Tamás. Tőle már olvashattatok korábban is verseket a Füzetben, mára ezt találtuk:
TÁNC
öröm az én űröm
vidámságom kozmosz
boldogsággal tűröm
késlekedj és meghozz
kóstolóm az élet
bátorságból félek
én akartam élni halni
becsületes szívvel csalni
megtudjam
mint roggyan
meg a fény
a tömény
harcomban
véget ha ér minden
mosolyog a nincsen
könnyű lesz elhinnem:
bármim van és ingyen
bőséges a világ
hófehér az ingem
nem viszek el semmit nekem
nem kell semmi innen
szememen hányom
ki a hiányom
Forrás: Irodalmi Jelen
Ha pedig próza, 1976-ban jelent meg Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok című könyve, ami ezen az oldalon teljes terjedelmében el tudtok olvasni. Előtte egy kis ízelítő:
„Nízem a tévét – de nem mindég szeretem. Most is ami megy, az a címe hogy Gyökerek – má ÚGY meguntam, má látni se bírom! Má tisztára felkavarta az idegrendszeremet! Mer, hogy fekete, néger – hát most mir kell azír üldözni?! Hát tulajdonkípp nem tehet ű arrul! Jó van : fekete – de hát az is csak eggy ember! Meg ha egyszer van néger ország, akkor kell hogy emberek is legyenek benne – na ezír vannak négerek, nem?! – Óó, már ha csak mondja be hogy Gyökerek, én OLLYAN ideges leszek!
Most mir kell ezt mutatni a níp-nek?! Én má nízni alig bírom!
Inkább óvások akkor. Van itt minden féle, Nők Lapja, Tükör, Ország Világ, Anikó hordja űket – a Tükör, az nem ollyan jó; az Ország Világot szeretem, azt mindenníl jobban! Ez gyönyörű! Mer teli van kíppel! Ebbe van a poén! Amabba nemannyira van kíp. De ebbe mindenütt kíp van, rengeteg csudaszíp kíp!
Ebbe valamellyikbe óvastam nemríg, hogy vót eggy ember. Megnősült, oszt hat gyereke lett.
Azután meg megoperálták – oszt asszon lett belüle! MÉG ILLYET! Hát ezt még sose hallottam! De nem is hiszem el, hiába, nem hiszem! Mer ollyan van hogy csíra. Ollyat én is ismertem: a Ferust.
Hogy felesíge-gyereke vót, de azír a fiukat is szerette, oszt gyött velünk tippant szedni mint az asszonyok – íllyen van! De hogy megoperálják, ászt ASSZON lessz – ááá! Hát akármit azír nem hisz el az ember!
Én azt se hiszem, hogy felmennek a holdba. Mondják pedig, meg írják az újságba is – de én nem hiszek benne. Mondják csak, de nem igaz! Hiába, az íllyesmikbe én nem hiszek!
Én aszondom: íllyen jó világ soha nem vót! Meg nem is lessz íllyen még másik!
De viszont íllyen hazug világ se vót még soha.
Mer ma annyit tud a níp hazunni, amennyi csak belefér! Jaj istenem – –
Ezelőtt nem hazudott ennyit az emberisig. Például én is: csak akkor hazudtam, hogyha hasznom vót benne. Ha nem vót benne hasznom, akkor én feleslegesnek láttam! Hát ha hasznom vót benne, jó, akkor igen. De AMÚGY– –?”
KÉPZŐMŰVÉSZET
Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész jól felismerhető képi világa közel áll hozzánk. Erőteljes színek, jelképek, expresszív stílus jellemzi munkáit, témáját tekintve pedig legtöbbször balladisztikus formában jeleníti meg a cigányság ősi hagyományait.
Még több képet találni hivatalos oldalán a szentandrassy.hu honlapon.
FILM
Nagy kedvencünk a A vörös hegedű című film, amiben gyönyörű hegedűmuzsikák szólnak. A több minitörténetből álló mozi egyik részében egy cigány muzsikushoz kerül a címben jelölt hegedű. Elsőre ez jutott eszünkbe a roma nap kapcsán. Íme egy kis ízelítő a filmből és a zenéből:
Természetesen, ha film, akkor Kusturica Macskajaja vagy a „Cigányok ideje” is az elsők között. Ám érdemes egy kicsit jobban is körülnézni a roma kultúra lényegét bemutatni próbáló filmek között. Sára Sándor „Cigányok” című dokufilmje az egyik erősen ajánlott, de itt van például a „Találkoztam boldog cigányokkal is” című jugoszláv film még a hatvanas évekből, vagy az újak közül a teljesen más műfajban készült magyar „Brazilok” illetve a „Lajkó cigány az űrben”. Ha pedig egy kicsit komolyabb témában gondolkodunk, akkor Fliegauf Benedek „Csak a szél” című, nemzetközi szinten is sikereket elért filmje jut az eszünkbe.
HUMOR
De hogy mégiscsak vidám hangulattal zárjuk válogatásunkat, az általunk csak nemrégen felfedezett Lakatos László humorista egyik videóját ajánljuk megnézésre.