Ha csak 1 film lesz, amit hétvégén megnéznél, a Némaság legyen. Martin Scorsese megrázó erejű alkotása csak 2 éve került a mozikba, de talán sokaknak kimaradt. Az amerikai-tajvani-mexikói történelmi dráma főszereplője Andrew Garfield, akinek alakítása megérdemelt volna egy Oscar-díjat, mégsem ő kapott jelölést 2017-ben, hanem Rodrigo Prieto, a film operatőre, akinek a munkája valóban hozzájárult ahhoz, hogy az ember a 161. perc után úgy érezze, minden tekintetben kimagasló filmművészeti alkotást látott.
A történet a 17. századi Japánban játszódik, ide kéri magát két fiatal portugál jezsuita szerzetes azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tanítójukat és mentorukat, Ferreira atyát megkeressék, akiről az a hír érkezett a távoli kontinensről, hogy áttért a zen buddhizmusra. A két tiszta szívű, lelkes pap ezt nem hajlandó elhinni, már csak ezért is kérik küldetésüket. Másik céljuk hitük terjesztése egy olyan országban, ahol a kereszténység tiltott, büntetendő dolognak számít. A két idegen kultúra és vallás találkozása több fájdalmat, gonoszságot és félelmet szül, mint azt bárki is gondolta volna, de arra egyikük se számít, ami a szigetországban történik.
Egy fantasztikus, csodálatos, mély és felkavaró filmet sikerült elkészíteni az alkotóknak, amit mindenkinek látnia kell. A zseniális forgatókönyv, a szép képek, a minden cselekményre kellő időt hagyó rendezés és a kiváló színészi alakítások maradandó nyomot hagynak a nézőben. Bátorságról, tartásról, felelősségről, szeretetről és legfőképp a hitről kapunk nagy dózisban olyan útravalót, gondolkodnivalót, ami garantáltan nemesíti lelkünket.
A filmre érdemes rákeresni a legnagyobb videómegosztókon (fent van), addig is egy kis előzetes itt: