„Rengeteg ámulatba ejtő hely van a Földön, de mindegyikből hiányzik valami…az a kicsi plusz, az érzés, ami miatt azt tudom mondani, hogy számomra ez a legszebb táj a világon.”
Virág András videóját néhány napja fedeztem fel a hírfolyamomban. Hívogatott a címe (Home), és a film megjelenített képkockája a posztban jól ismert tájat mutatott. Csupán 3 és fél percet vett el az életemből a ”mozi”, de őszintén szólva olyan sokat adott, hogy egyből rákerestem Andrásra a Facebookon. Az érezhetően szívből készített filmben látható Tapolcai-medence szépsége nemcsak a helyiek szemébe csalt szerintem könnyeket, én is elérzékenyültem keszthelyiként – igaz, földrajzilag egymáshoz nagyon közel fekvő helyekről van szó. A látvány azonban csak az egyik oka volt annak, hogy úgy éreztem, kérdeznem kell az ügyes operatőr-vágótól, aki 18 éves koráig élt Tapolcán. A jelenleg Angliában dolgozó fiatal narrátor szövege legalább annyira megérintett, mint amit láttam – és feltételezem, hogy rajtam kívül mindenki mást is -, ezért lettem kíváncsi a képek és szavak mögött meghúzódó emberre.
Mikor és miért mentél ki külföldre?
23 éves koromban jöttem ki Londonba, pusztán azért, hogy egy teljesen új környezetben próbálhassam ki magamat. Mondhatnám azt is, hogy kalandvágyból. Jelenleg személyi edzőként dolgozom.
Milyen suliba jártál? Szakirányú végzettséged a filmezéshez köthető?
A Testnevelési Egyetemen tanultam Rekreáció szervezés szakon, szóval semmi közöm a filmezéshez ilyen tekintetben.
Hogy jött ez a fajta alkotói tevékenység az életedbe?
Mindig is szerettem videókat nézni a neten, és mikor a feleségem (akkor még barátnőm) megvette első kameráját, rájöttem, hogy videót készíteni nagyon jó szórakozás. Mindig is vágytam arra, hogy valami kreatívat csináljak, és úgy érzem, a videózással meg is találtam.
Milyen gyakran fogsz kamerát a kezedben?
Sajnos nem olyan gyakran, mint szeretném, de folyamatosan próbálok valami témát keresni, amiből érdemes egy videót csinálni. Nyaralások során például le sem teszem a gépet.
Olvastam a bejegyzésednél, hogy a karácsonyi hazalátogatásod alkalmával készítetted a filmet. Mennyi ideig tartott a felvétel, és hány óráig vágtad az anyagot?
Két hetet töltöttem otthon, és abból körülbelül 4-5 nap mentem videózni 2-3 órákat. Mindig jött velem egy barátom vagy családtag, szóval a felvételt összekapcsoltuk egy jó hangulatú túrázással. A vágás pedig talán összesen 15 órát vett igénybe, de ezt nehéz megmondani, mert ezt munka mellett csináltam a szabadidőmben.
Milyen technikákat, eszközöket használtál?
A két fő eszköz amit használtam, egy Sony A7 III típusú kamera, illetve egy DJI Mavic 2 Pro drón volt. Emellett különböző lencséket és kamera stabilizátort is alkalmaztam, a végső anyagot pedig Final Cut Pro-n raktam össze.
A narrátorszöveget ki írta? Hogy jött?
Én írtam, már régen megfogalmazódott bennem, csak papírra kellett vetnem. Talán az volt a legegyszerűbb része, mert abszolút szívből jött.
Ami érződik is, nagyon. Hogy látod, hasonlóan éreznek a kint élő magyarok, akiket ismersz, akik távol vannak otthonuktól, mint Te? Vagy mindenkinek mást jelent a kintlét?
Szerintem nagyon befolyásolja az ember érzelmi állapotát az, hogy mennyire találja meg a számításait, illetve hogy egyedül él -e külföldön, vagy vele van a barátja/barátnője. Én szerencsésnek mondanám magunkat a feleségemmel, mivel mi együtt jöttünk ki, és az ittlét csak megerősítette a kapcsolatunkat. Másrészről a karrier szempontjából is elértünk oda, amit anno kitűztünk magunknak. Szóval, szerintem mindenki máshogy éli meg a távollétet.
Mi a tervetek, meddig tartózkodtok külföldön?
Ez egy nehéz kérdés. Most egy hosszabb utazás szerepel ugyanis a tervünkben, ahonnan Londonba térünk vissza. Hogy azután még mennyit élnénk itt, azt nem tudom megmondani, de egyszer mindenképpen szeretnénk hazaköltözni.
Addig is, lenne olyan filmed még, amit szívesen ajánlanál megnézésre?
Folyamatosan próbálok csinálni új videókat, egy párat fel is töltöttem az Instagramra illetve Facebook oldalamra, de eddig talán ez sikerült a legjobban. Mindegyik projektem fő célja, hogy gyakoroljak és fejlesszem magam, hogy minél jobb videókat tudjak csinálni.
Tervezel bármilyen megmérettetést ezzel a tapolcai filmmel?
Már a kérdés magában megtisztelő… Őszintén szólva ez meg sem fordult a fejemben. Úgy gondolom, hogy még rengeteget kell tanulnom és fejlődnöm ahhoz, hogy olyan minőséget tudjak csinálni, amit arra tartanék érdemesnek, hogy bármilyen versenyre nevezzek.
Alább a film, aminek a hangulatába mi teljesen beleszerettünk. Tőlünk mindenképpen jár egy képzeletbeli díj Andrásnak.