Az ENSZ 1993 októberében hozott határozata alapján, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira, december 3-át a Fogyatékkal élő Emberek Nemzetközi Világnapjává nyilvánította. Ez alkalomból olyan nagy filmeket ajánlunk, amelyekben valamilyen testi fogyatékkal élő ember sorsát sikerült úgy vászonra vinni, amit mindenkinek látnia kell.
A bal lábam
A zseniális Daniel Day-Lewis remeklése a filmvásznon. A létező összes nemzetközi filmfeszten díjra jelölték, melyekből sokat be is gyűjtött Jim Sheriden 1989-es ír-angol filmdrámája. Röviden tartalma: Christy Brownt még saját szülei is gyógyíthatatlannak, mozgássérültnek és gyengeelméjűnek tartják. Egy szép napon azonban a családnak rá kell döbbennie, hogy Christy nemcsak ért, érez, de gondolkodik és iszonyú elszántsággal küzd szerettei elismeréséért. Segítségükkel emberfeletti harcot vív azért, hogy teljes értékű embernek tarthassák.
A kezelés
Szintén nagy sikert ért el Ben Lewin megható drámája, amiben John Hawkes és Helen Hunt játszák a főbb szerepeket. A nagyon szerethető történetben adott egy harmincnyolc éves férfi, Mark, aki bár túlélte a gyermekbénulási járványt, lebénult. Miközben a teste szinte teljes mozdulatlanságra van kárhoztatva, és egy vastüdő tartja életben, a szelleme szárnyal, diplomát szerzett és rajong a költészetért. Mark eltökélt szándéka, hogy mindent kipróbál az életben, amire csak képes, beleértve a szüzessége elvesztését. Elege volt a romantikus álmodozásokból, inkább felbérel egy szexterapeutát, hogy vezesse be a gyönyör birodalmába. A kezelés azonban alapjaiban megváltoztatja mindkettőjük életét.
Szkafander és pillangó
Érdekes, egyedi, igényes és gyönyörû, megdöbbentő, nagyszerű. A francia-amerikai életrajzi dráma olyan témát boncolgat, ami igencsak a kemény műfaj; a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzését úgy visszaadni, hogy az embert teljesen megfogja érzelmileg és mellette komolyan elgondolkodjon, de ne legyen giccses vagy közhelyszerű, kihívás. Jean-Dominique Bauby a francia Elle magazin főszerkesztője volt. Negyvenhárom éves korában, 1995 decemberében agyvérzést kapott, és kómába esett. Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult. Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Helyzete ellenére Jean-Do megőrizte humorérzékét, szexualitását, az élet szeretetét. Mindez arra ösztönözte, hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze érzéseit és gondolatait, a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről, az emberi fantázia szárnyalásáról.
A belső tenger
Alejandro Amenábar híresen szép filmje hasonló témát feszeget, mint a Szkafander és pillangó, csak más eszközökkel játszott a rendező. Javier Bardem fantasztikus, mint mindig, ezúttal Ramón Sampedro bőrébe bújt, aki egy fiatalkori balesete következményeként már csaknem harminc éve él ágyhoz kötötten. Azóta az egyetlen kapocs, ami a külvilághoz köti, a tengerre néző szobájának ablaka és egyetlen vágya, hogy méltósággal fejezhesse be életét. Napjait azonban megváltoztatja két nő érkezése. Julia, az ügyvédnő azért jön, hogy segítsen az eutanáziára irányuló kérelem megszerzésében. Rosa, egy nő a faluból, aki megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy mégis érdemes életben maradnia. Ramón rendkívüli személyisége mindkét nőt rabul ejti és arra készteti őket, hogy most először végiggondolják azokat az elveket, amelyek szerint saját életüket irányítják. Ramón tisztában van vele, hogy csak az képes segíteni neki az utolsó úton, aki igazából szereti őt.
Szörnyszülöttek
Horrorfilmek készült, de inkább művészfilmnek címkékznénk ezt az 1932-ben készült filmet, a szereplõk szinte mind testi fogyatékosok.Nagy hatású, nyomasztó, mégis megkérdőjelezhetetlenül kiváló alkotás Tod Browingtól. Gyilkosság egy bizarr cirkuszban, igazi csodabogarakkal. A filmet 30 évre betiltották Nagy Britanniában.
