Bergman 100
Jane Magnusson rendhagyó dokumentumfilmje Bergman sorsfordító évére, az 1957-es esztendőre koncentrál. Ekkor művészetében egy olyan intenzív időszak kezdődött, amelyben sorra születtek a filmművészet legnagyobb klasszikusai között számon tartott alkotások: a Hetedik pecsét után A nap vége és a Szűzforrás, majd a trilógiaként számontartott Tükör által homályosan, az Úrvacsora és a Csend. A filmben hozzátartozók, munkatársak, kutatók próbálják megfejteni e mágikus év és Bergman titkát, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó.
Az Úr hangja
Az egyik legjobban várt idei magyar film- legalábbis részünkről mindenképp. Pálfi György legújabb fipmje Stanislaw Lem regénye alapján készült, mely az eredeti mű gondolatvilágát adaptálja egy napjainkban játszódó, izgalmas családi krimi keretei közé. Az Úr hangja főhőse a harmincas éveinek végén járó Péter, egy titokzatos balesetekről szóló dokumentumfilmben felismerni véli a hetvenes években disszidált, azóta nem látott apját. Megpróbálja felkeresni őt Amerikában, majd kalandos nyomozás után végre rátalál az immár új családot alapított édesapára. A találkozás számtalan élményt, fordulatot és tanulságot hoz a fiatalember és apja életébe, és ennek a találkozásnak köszönhető az is, hogy a világ értesül arról: az univerzum megszólalt, nem vagyunk egyedül a világmindenségben.
Az Úr hangja a Szabadeséshez és a Taxidermiához hasonló szürreális, vizuálisan erőteljes alkotás, amely garantáltan meghökkenti a nézőt.
A művészet templomai: Klimt és Schiele
A művészet templomai ismeretterjesztő sorozat következő epizódja a 19. század végi – 20. század elejei Bécs virágzó kulturális életét és a szecesszió születésének páratlanul izgalmas időszakát mutatja be, amikor új eszmék röppentek fel, amikor Freud felfedezi az emberi psziché mozgatórugóit és amikor a nők és a nőiség, mint szimbólum új értelmezést nyer pszichológiában és a művészetben. A társadalmi, történelmi és művészeti szempontokra egyaránt rávilágító alkotás vezérfonalául Gustav Klimt és Egon Schiele művészetét és a szecesszió születését feldolgozó tematikus kiállítások szolgáltak, amelyeknek az Albertina és a Leopold Múzeum, a Belvedere kastély és a Bécsi Szépművészeti Múzeum adott otthont. A tárlatvezetések mellett a film ívét egy történelmi kávéházakból induló induló utazás adja, amely egyaránt érinti Klimt műtermét, Bécs kulturális nevezetességeit, Neulengbach városát, ahol Egon Schiele élt, a Klimt által gyakran látogatott Ravennát és a New York-i Neue Galerie-t is. A 4K minőségben forgatott filmet a szakértői narrációk mellett a sorozatnál megszokott módon a remekművek részletgazdag közeli felvételei is színesítik: a modern képalkotási megoldások segítségével lehetővé vált a rendkívüli vizuális erejű festmények mélyreható vizsgálata, Klimt munkáinak megigéző, aprólékos díszítéseitől Schiele magával ragadó aktjainak és nyakatekert figuráinak szokatlan körvonalaiig.
Én vagyok a Vihar
Marco Giallini a filmben Numa Tempesta pénzügyi szakembert alakítja, aki egy másfél milliárd eurós pénzügyi alapot kezel és egyedül lakik elhagyatott, hatalmas szállodájában, sok-sok szobával, melyek egyikében sem tudja álomra hajtani a fejét. Tempestának van pénze, karizmája, jó üzleti érzéke és kevés lelkiismereti kétség merül fel benne. Egyik nap azonban az élet neki is benyújtja a számlát: egy adócsalás miatt kiszabott régebbi ítélet értelmében egy évig egy befogadóközpont szociális ellátásában kell részt vállalnia. Így a befolyásos, nagyhatalmú Numa kénytelen a nincstelenek rendelkezésére állni, kiszolgálni a társadalom legalján lévőket, köztük Brunót (Elio Germano), aki pénzügyi nehézségei miatt jár fiával a központba. Úgy tűnik, ez a találkozás mindkettőjük számára lehetőséget ad az újjászületésre a jóság és a barátság jegyében, de közbeszól a pénz, és egy csapat hajléktalan, akiknél a mérleg nyelve az erkölccsel szemben inkább a pénz felé billen. A végén pedig, ahogy Daniele Lucchetti legjobb filmjeiből már megszokhattuk, fel kell tenni magunknak a kérdést: kik a jók, ha egyáltalán vannak?
Rossz versek
33 éves Merthner Tamás magánélete romokban, mert párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna éppen most szakított vele. Tamás önsajnálatában, a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs. Magánéleti problémáinak feldolgozása mellett, Tamás emlékeiből ébred rá a mai társadalom elveszettségére is, ezúton kapunk egy rendkívül szubjektív képet Magyarország jelenéről. Reisz Gábir filmje erősen ajánlott.
Párizs császára