Mielőtt még divatba jöttek volna a különböző ezoterikus tanok, az emberek már akkor is gyakran emlegették a sorsszerűséget, döntéseink súlytalanságát. A végzet misztériuma még azoknak a lelkét is megérintette (és megérinti ma is), akik alapvetően racionális beállítottságúnak vallja magát. A sors vagy szabad akarat kérdéséhez kapcsolódóan ott lebeg az örök talány: vajon, ha egy találkozás vagy egy történés meg van írva, az mindenképpen be fog következni még akkor is, ha döntésünk (szabad akaratunk) vagy a külső körülmények, lehetőségek éppen akadályozzák a jelenben, hogy az megtörténjen? És létezik olyan, hogy véletlen, vagy az is a nagy forgatókönyv egyik alkotóeleme? Vajon mindig ott vagyunk, ahol lennünk kell?
Nagyjából hasonló témákat feszeget A nő kétszer című brit-amerikai film, amit még az ezredforduló előtt láttam, de annyira beégett a sztorija, hogy évek múltán is gyakran eszembe jutottak belőle képkockák, de főleg az üzente: ha nem most, akkor később, de akivel dolgod van az életedben, azzal előbb-utóbb biztosan összeköt az élet, és amivé válnod kell, az leszel, még ha nagy kitérőket is teszel az utad során.
Nem tudom, hogy miért pont most, de eszembe jutott, hogy újra megnézzem a Gwyneth Paltrow főszereplésével készült romantikus mozit. A részletek már elmosódtak az emlékezetemben, az egyik férfi főszereplőre rá is csodálkoztam, hogy jé, nem is rémlett, hogy ő játsza a jófiút, de a végén ismét konstatálhattam, hogy ez egy jó kis film. Peter Howitt jó munkát végzett.
A történetben szerepel egy jókislány (naná, hogy ő Gwyneth), aki ügyes, okos, szép, szorgalmas, odaadó, jó humorú, de valahogy mégsem értékelik kellőképpen a pasik. Aztán ott van a művész csávó, aki igényli, de minimum elnézi, hogy eltartsa a párja, ráadásként még hűtlen is. Az a típusú nő is megjelenik a filmben, aki talán örökös másodiknak született, és ott van még az idegesítően szószátyár férfi, akiről kiderülhet, akár tökéletes társnak is alkalmas.
Nem mondom, hogy hibátlan a film, néhány karaktert szívem szerint átgondolnék benne, ahogy az is érződik, hogy 20 éve mennyire más világ volt még, de alapvetően szerethető és aktuális témákat érint. A két idősíkon (vagy még inkább lehetséges életekben) játszódó történet alapkoncepciójának lényege, hogy eltűnődjünk azon: mennyi múlhat egy pillanaton, egy mozdulaton, akár csak néhány másodpercen? Egy egész élet? Vagy mégsem, mert úgyis minden sorsszerűen bekövetkezik?
Az Európai Filmdíjat is kiérdemelt forgatókönyvből készült filmet jó minőségben sajnos nem lehet elérni online a videómegosztókon (vagy csak mi nem találtuk), de aki tudja, töltse le. Megéri.