„Feltételeztem, hogy embert akarok faragni magamból. Agyagembert…”
Mától látogatható Thury Levente (1941-2007) szobrászművész, keramikus Agyagtól lélekig című kiállítása a Műcsarnokban. A gondolati árnyalsággal alkotó keramikus a nyolcvanas évek közepétől, a családi hagyomány nyomán állította munkájának középpontjába a Gólem-mítoszt. Misztikus alakjainak először mindig a formáját alkotta meg, ezután következett a gondolat, a lélek beköltöztetése. Az apró gólemek egyre növekedtek, végül emberméretűvé váltak, majd, teljesítve küldetésüket, a készítő keze alatt darabokra hullottak, széttöredeztek és a melléjük rendelt szövegekkel együtt váltak teljessé. Mindezzel hangsúlyozta a gondolkodó ész és a cselekvő kéz egységét és jelentőségét, a felfelé és lefelé figyelés kettősségének fontosságát.
Amióta Isten agyagból és vízből megformálta az első embert, majd lelket lehelt belé, az ’új Ádámok’ folyamatosan homunculusokat, gólemeket és robotokat készítenek. A műemberek megalkotásának talán legnagyobb kérdése, hogy miért is hozzuk létre őket. A sumer és görög mitológiában ugyanúgy megtaláljuk a műemberekről szóló leírásokat, ahogyan a zsidó misztikában, a reneszánsz idején, vagy modern korunkban. Isten teremtése a születés csodájában újra és újra megismétlődik, mégis valamiért imitálni szeretnénk azt a gesztust, amikor életet lehelünk egy magunk alkotta tárgyba. („Engem az Isten teremtett, de művészként magam is teremtek” – mondta Thury Levente.) Talán a teremtény fölötti uralkodás vágya hajt bennünket, esetleg a hiábavaló munkák elvégzése alól szeretnénk kibújni. Elképzelhető, hogy a teremtő szó misztériuma vonz bennünket, hogy az isteni igét egy cédulán a teremtett lény szájába téve, vagy a homlokára írva, lelket adjunk az élettelen agyagtömbnek. Amikor meg kell védenünk magunkat és népünket a veszedelemtől, akkor szükség lehet egy emberfeletti szupererő beavatkozására. Olyankor folyamodunk tehát a misztikához, a csodához vagy a titkos tudományhoz, amikor a természetfelettitől kérünk segítséget helyzetünk, sorsunk jobbítása érdekében.
Thury Levente emberalakjainak mindig valamiféle lelkiséget kölcsönzött, ezzel fejezte ki mindazt, amit számára az agyagból való teremtés misztikuma és a lélekátadás gesztusa jelentett. Amerikában, az 1990-es évek végén készült gólemtorzóit a kabbalista misztika szféráiról nevezte el, az alkotások a Malkhut (Királyság), Chesed (Kegyelem), Tiferet (Szépség), Bináh (Megértés) és a Chochma (Bölcsesség) címeket kapták. Az emberi test és psziché egysége, valamint az önismeret bölcsessége, illetve az oda vezető út olvasható ki agyagszobraiból, amit az E-G-O-L-E-M című tárlat (Bálint Közösségi Ház, Budapest, 1996) címe is jelez. „Minden teremtmény tökéletlenebb, mint a teremtője. Magam is gólem vagyok és az általam készített gólemek nálam is tökéletlenebbek” – írja. Mintha azonosítaná a Gólemet a teremtőjével, és eldönthetetlenné, sőt lényegtelenné tenné a köztük lévő különbségeket.
A tárlat megnyitója online elérhető a YouTube-on, ahol Szegő György művészeti igazgató köszöntője után Sz. Szilágyi Gábor művészettörténész nyitotta meg a kiállítást Ágoston Béla szaxofonművész közreműködésével.
A kiállítás 2022. január 16-ig látogatható a Műcsarnokban.