Szalay Imre fazekas, cserépkályha- és kemenceépítő népi iparművész munka közben
Négy éve nyitotta meg kapuit a Kályhák Háza Keszthelyen, közvetlenül a Festetics-kastély főbejáratának szomszédságában. A három egységből álló, látványosságokra épülő műemlék jellegű épületben Magyarország különböző tájegységeinek kályhás hagyományaiba nyerhet betekintést a látogató. A történelmi és földrajzi vonatkozású néprajzi érdekességeket maga Szalay Imre fazekasmester, a létesítmény kiötlője adja át az érdeklődőknek, akit – ha szerencsénk van – korongolás közben is elcsíphetünk műhelyében, rálátva ez által a kályhacsempe készítésének egyes mozzanataira. Az egyedi hangulatú Kályhák Házában található makett kiállítás, kerámia élménytár és a fazekas műhely hármas egysége tartalmas programot ígér még azok számára is, akik amúgy ódzkodnának a kiállításoktól. Mert ez egy kicsit más, egy kicsit több.
Eltelt pár év, mióta utoljára itt jártam. Egyrészt, úgy látom, a lényeg változatlan, de mintha mégis más lenne egy kicsit.
A 19-20. század fordulójának különböző tájegységeinek kályháit és kemencéit bemutató kiállítás – még, ha nem is olyan mértékben, mint szeretném, de – folyamatosan gyarapodik. Jelenleg olyan 90 körül van a makettek száma, de már így is alig férnek el a helyiségben. Jövőre viszont megutaztatom őket: van egy konkrét meghívásom a győri Kályhamúzeumba, ahol időszakos kiállítása lesz a kályha maketteknek.
Amikor belépnek a látogatók a Kályhák Házába, mi szokott lenni az általános reakció?
Én úgy vettem észre, hogy a kályha mindig mindenhol egy jóízű beszélgetés alapja tud lenni, itt pedig nyilván különösen igaz. Az emberekből kihozza a saját kályhájukhoz kapcsolódó emlékeiket, élményeiket, amiket egy olyan helyen tudnak elmondani, ahol minden a kályhákról szól. Láthatóan nagyon sokan szeretik a fatüzelést, és nem csak azért, mert meleget ad, hanem, mert a fával személyes kapcsolatba kerülnek: megveszik, felvágják, bekészítik, meggyújtják, figyelnek a kályhára, utána pedig érzik a kályha melegét. Ez a fajta meleg másféle, mint amit egy konvektor, egy radiátor, vagy bármilyen központi fűtés adhat. Nem biztos, hogy hatékonyabb, de jóval kellemesebb, komfortosabb. A radiátornak vagy konvektornak nincs mögöttes tartalma, de a kályhának mindig is volt. A négy alapelem: a tűz, víz, föld, levegő közül az egyik elemet az ember bezárja a lakásába, és együtt él vele. Mondhatjuk azt, hogy használja, de inkább a társa.
Minderre és még sok szép dologra is rá tud csodálkozni a kiállításon a látogató, ahol rengeteg gyönyörű, régi tárgyat is látni. Mindez tényleg egyfajta bensőséges érzést tud előidézni az emberben, amikor ide belép. Nagyon eltalált kellékek – többek között – ezek a század eleji tárgyak és békebeli újságok, amelyekkel mindegyik helyiségben találkozunk.
Pedig ebben csupán annyi tudatosság volt, hogy a legelejétől azt mondtam, hogy egy olyan helyet akarok csinálni, ahol én jól érzem magamat. Hiszen sokat vagyok itt, dolgozok, szeretném jól érezni magamat munka közben. Tehát – talán kicsit önzőnek tűnhet – azért van így berendezve minden, hogy nekem tetsszen, és jól érezzem magam benne. A látogatók egy része is fel szokta tenni a kérdést, hogy miért lett így kialakítva a létesítmény, én pedig mindig meglepem őket az iménti válasszal. Erre többen mondták már azt, hogy ez látszik, észrevehető, ezért mi is jól érezzük magunkat. Egyébként erre fogékonynak kell lenni. Ez nem tömegigény, nem tömegízlés, viszont aki erre fogékony, az azzal megy el, hogy itt nagyon jól érezte magát.
Észrevetted már a látogatókon, hogy olyannyira jól érezték magukat, hogy leültek a kiállító szobában a padra, és elolvasgattak párat a kihelyezett szépirodalmi kötetekből vagy régi folyóiratokból?
Igen, sokszor előfordul, szeretik. Az ablak felé fordítottam a padot, ahonnan a kastélykapura lehet látni. Nyugodtan lehet itt olvasni, beszélgetni. Nagyon sok évfolyama megvan az Új Idők folyóiratnak, és amikor nem felejtem el, kiteszem az aktuális ünnepi, havi számokat. Egy-két régi könyvnek is nagy sikere van. Nekem Kosztolányi a kedvenc íróm, nagyon szeretem a novelláit, azokból is találnak a gyűjteményben. A közelmúltban gyarapítottam azt: Olcsó könyvtár könyvekkel gazdagítottam, a klasszikus barna borítós kiadásúakkal, tegnap rendeztük be velük a polcot a műhelyben. Ha valakinek tetszik, kiválaszt egyet, leülhet, és beleolvashat nyugodtan. Már van vagy 100-120 db kötet.
A különböző kerámiatárgyak és egyéb ajándéktárgyak a második helyiségben kaptak helyet, itt vannak kiállítva, ahova tulajdonképpen a látogató először megérkezik. Változatlanul sikerük van?
Egy réteget változatlanul érdekel, és a siker olyan tekintetben töretlen, hogy egyre többen térnek vissza. Ugye ide rengeteg ember jár. Miközben én a műhelyben dolgozok, jönnek-mennek a látogatók, kedvükre nézelődhetnek, járkálhatnak, olvashatnak. Nincs is mindenkivel közvetlen, beszédes kapcsolatom, de egyre több látogatóról derül ki, hogy ő már évek óta jár ide. Ez mindenképpen pozitív visszajelzés.
Szokták mondani, hogy kapolcsi fílingre emlékeztet, amit itt látunk.
Igen, én is hallottam már ezt. Lehet, hogy így van, de én mégsem szeretem. Ez az én fílingem, még ha hasonlít is a kapolcsira, nem ez volt a cél. Sérteni persze nem sért a párhuzam, mert én is látom a hasonlóságot. A vezérelv itt is az, hogy ami nekem tetszik, az van kint. Én olyan kerámiákat csinálok, ami kályhacsempékkel, kályhákkal kapcsolatos: van hűtőmágnes, falra akasztható képek kályhacsempe mintával, vannak pólók mintával, illetve könyvek. Minél többféle dolgot szeretnék, ami kályhákhoz kapcsolódik – merthogy ez a Kályhák Háza.
Szinte az egész napodat itt töltöd, azon belül is legtöbbet a műhelyben dolgozol, ahol legtöbbször kályhacsempéket készítesz. Ezekből hányfélét, milyen stílusban láthatunk?
Még mielőtt válaszolnék, fontosnak tartanám elmondani, hogy a Kályhák Háza létrehozásának előzménye az volt, hogy én már régóta kályhacsempéket csináltam. A kiállítás is azt mutatja be, amelyik korszak alapján én dolgozok. Tehát, tulajdonképpen, ami a kiállítás szövegeiben olvasható, hogy hogyan készültek a csempék, miket építettek belőlük, az zajlik nálam a műhelyben, azokat csinálom, csak mai használatra. Mai anyagokból, de a régi technológiával, amit csak lehet, kézzel készítek. Elsősorban azért, mert így esik jól. Lehetne gyorsabban, meg hatékonyabban is kályhacsempéket készíteni, de az nem érdekel annyira engem, én így szeretem csinálni. A dunántúli szemes kályhákat tekintem mintának, főleg olyanokat csinálok. Ezek korongolt csempék, lábbal rúgom a korongot, kívülről ugyanúgy néznek ki, mint a régi kályhák, csak most máshogy építik meg, máshogy használják, mint a 19. században. Ezért a csempe hátulját máshogy kell csinálnom, hogy fel lehessen építeni a mostani technológiával. A kályha belső szerkezete is más, mint a kiállításban bemutatott daraboké. Van egy Népi cserépkályhák című könyv, amit Sabján Tibor írt 21-22 éve, ami a kiállításnak és az én munkámnak is a fő forrása volt. Az első csempéket a könyv szövege és fotója alapján készítettem el, csak az előbb említett okok miatt egy kis változtatással.
Mintázatban és formában számtalan variáció ötlik fel bennem, ha a kályhacsempékre gondolok. A Kályhák Házában kifejezetten a hagyományőrző vonalat képviseled, vagy az egyedi igényeket és csempéket is bevállalod?
Én tudatosan a hagyományos stílust képviselem, és mert az tetszik, az érdekel: a kinézete és készítése egyformán. Ezen belül viszont óriási az alkotói szabadság. Ha szemes kályhát kér valaki, akkor azért ragaszkodom hozzá, hogy a csempe mindig félcsempe eltolással, kötésben legyen. Egy-két szabály van, amihez ragaszkodom, mert az attól dunántúli szemes kályha. Ha valaki azt mondja, hogy ő ebből vagy abból a csempéből szeretne szemes kályhát egy adott stílusú helyre, akkor a csempéket szabadon használom föl. Onnantól ez viszont már nem hagyományos szemes kályha forma, hanem egy egyedi forma, amit a megrendelővel közösen kitalálunk. Előfordul néha az is, hogy teljesen modern lesz. Egy klasszikus kályhának van alsó lábazata, középrésze, párkánya, illetve párkány fölötti része. Van olyan, hogy ettől teljesen elrugaszkodunk, amikor a kályha teljesen fantázia alapján készül. Rengeteg változatban lehetne gondolkodni, de annyi minden nem érdekelhet, meg nem is kell mindent tudni. Úgy néz ki, hogy annak se fogok a végére jutni, ami engem érdekel.
Mennyi ideig tart egy csempe elkészítése és egy kályha felépítése? Merthogy Te nem csak csempéket készítesz, de olykor rakod is őket.
Egy csempe kb. egy órai munka, de ez több részletben, napok alatt zajlik. Az agyag, amivel dolgozunk, egy élő anyag: képlékeny, puha, munka közben folyamatosan szikkad, figyelni kell, nehogy kiszáradjon. Egy csempe gyakorlatilag 4-5-6 hozzányúlással egy óra, egy egész kályhára való csempe mondjuk 3-4 hét – de ebben a száradás nincsen benne. Amikor egyedül építek kályhát, az időben 8-10 napot vesz igénybe, vagy egy kicsit többet, de van olyan kollégám, aki segéddel megy, néha kettővel, így 4 nap alatt bármit felépítenek.
Nagy keletje van a cserépkályháknak, vagy a szemes kályháknak napjainkban?
Szerintem azóta, hogy a szocreál szekrénykályhákon kívül mást is lehet kérni, mást is csinálnak keramikusok meg fazekasok, úgy 20-25 éve egyértelműen divatját éli. Az új házakba egy cserépkályha vagy kandalló biztos, hogy bekerül, de a régiekben is van, a kidobott kályha helyére 20-25 év múlva biztos, hogy építenek. Olyan értelemben hullámzik a dolog, hogy volt egy nagy válság, ezért volt egy borulás, változó volt a munkák száma. Azt tudom mondani, hogy az utóbbi 5-6 évben erősen hullámzik a piac. Mivel van rá igény, ember is kell, aki megrakja ezeket a kályhákat. A legbiztatóbb az – tudom, hülyén hangzik -, hogy bár ebből élek, mégsem elsősorban a pénzért csinálom, hanem, mert szeretem. Aki azért csinálja, mert valamiből meg kell élni, ha nem megy, abbahagyja. Én viszont nem akarom abbahagyni, mert szeretem csinálni.
Mikor ideális cserépkályhát építeni?
A közhiedelemmel ellentétben nem lehet azt mondani, hogy csak tavasztól őszig. Egy zárható, központi fűtéses házban decemberben is lehet ott dolgozni, eszerint bármikor lehet építeni. Nekem több olyan évem volt, hogy karácsony előtt befejeztem az utolsót, és januárban elkezdtem az elsőt.
Itt a műhelyben viszont másfajta látványosságra számíthat a látogató – már, ha látványos ez egyáltalán kívülről.
Én, belülről nézve, azt gondolom, hogy itt minden mozzanat érdekes. De ha bejön egy látogató, és azt látja, hogy én csempéket csiszolok, és az alatt a negyedóra alatt, amíg ő itt van, 6 csempét lecsiszolok, nem fogja azt mondani, hogy hú, ez izgalmas volt. Nekem viszont ez is érdekes, mert, ha rosszul csinálom, akkor az építésnél csak szenvedek. Ez amolyan odafigyelős, izgalmas munka. A korongolás a leglátványosabb része a kályhacsempe készítésnek, amit nagyon szeretnek nézni a vendégeim.
Vannak olyan napok vagy akár tematikus hétvégék, amikor kifejezetten hasonló, műhelymunkás programokra lehet számítani a Kályhák Házában?
Ha valaki nyitvatartási időben jön, azt tudja megnézni, ami éppen a műhelyben zajlik. Azonnali jelleggel nem tudok programot biztosítani, viszont szerintem alapból érdekes az, ami itt van. Ha bejelentkeznek, az más. Akkor megnézzük együtt a kiállítást, ők kérdeznek, én válaszolok; amit fontosnak tartok, azt elmondom, és a műhelyben olyan látványos, érdekes munkafolyamatokat is megmutatok, amit nem feltétlenül érnek tetten spontán érkezésnél. Van, amit ki is lehet próbálni, be tudnak ők is kapcsolódni a folyamatba. Egy kötetlenebb, jó hangulatú találkozó szokott általában ilyenkor kialakulni a családokkal vagy kisebb csoportokkal. Ha valakinek hasonló mókához lenne kedve, hívjon vagy írjon, megbeszéljük.
Fotók: Czigóth Sándor
Bővebb infó és bejelentkezés a www.kalyhakhaza.hu oldalon!