Futnak a percek, az év odavan már,
fodrai néha az ágba akadnak,
jégcsapokon ma csupán csak a szél jár
nincs menedéke a gondolatodnak.
Fut, zakatol tova minden az elmén,
gyorsul a tánc, mit a lét vele jár ma,
fordul a légben az ördögi örvény,
húzza magával a földre, a sárba.
Tegnap, amit nehezen felemeltél,
dönti le romba, halomba ma újra,
szétszedi álmod e balga sietség,
elszalad élted a nagy zivatarba.
Ám, ha jövőre a tánc heve lassul,
lesz, aki áldja megint a türelmed,
hagyd el a nagy rohanást viharostul,
éld meg a szépet, a jót, a szerelmet!