„… mérges vagyok és feszült, azok miatt a dolgok miatt, ami körbevesz bennünket itthon, ahogyan élünk, bármerre nézek. Nem küzdünk, nem harcolunk magunkért és másokért. „Az nem az én dolgom” mondjuk sokszor. Nem fejlődünk, mindig másra mutogatunk, ahelyett, hogy tükörbe néznénk és őszinték mernénk lenni önmagunkhoz. A férfiak eltunyulnak, a nők nagyon férfiasak akarnak lenni, valahogy eltűnnek az archetípusaink. Western filmeken nőttem fel, szeretem ezt a műfajt, a hőseivel. Van a filmemnek egy mottója, hogy nem lehetsz az életedben menekülő állat, ez vezetett végig az előkészítés során. ” Kostyál Márk (magyar.film.hu)
Azt hiszem, a tavalyi év egyik legjobb magyar filmjét sikerült megnéznem a minap. A Kojot című akció/drámáról van szó, ami után azon kezdtem el gondolkodni, hogy most én lettem szentimentálisabb, vagy tényleg ennyire jók vagyunk már a filmgyártásban, hogy egyre minőségibb produkciók kerülnek a nézők elé?
Csak felsőfokon tudok a Kojotról nyilatkozni. Kostyál Márk hihetetlen munkát végzett: egy viszonylag alacsony költségvetés mellett hollywoodi produkciókat beérő mozit forgatott, ráadásul rendezője és vezető operatőre is volt a filmnek. Nagyon szimpatikus számomra az is, hogy a színészek kiválasztásakor az vezérelte, hogy ne legyenek benne itthon már rongyosra szerepeltetett művészek, ezért kifejezetten a nagyközönség számára ismeretlen, ám roppant tehetséges színészekre esett a választása (egy részük erdélyi és vajdasági).
A történet vidéken játszódik, egy Tűzkő nevű településen, ahol a főszereplő harmincas Misi egy darabka földet, és rajta egy erősen felújítandó épületet örököl nagyapjától. Úgy dönt, hogy otthagyja a zajos, nyomasztó fővárost, és párjával itt kezd új életet, itt alapít majd családot. Tervével akaratlanul is belepiszkít a helyi oligarha telekspekulációs ügyébe, és ezzel kezdetét veszi élete legszűrreálisabb eseménysorozata, ami maga a földi pokol. Testközelből tapasztalja meg a magyarországi kiskirályok mindenhatóságát, a hivatalok alárendeltségét, a nyíltan lejátszott visszaéléseket, melyek mellett simán el lehet felejteni a jogrendiséget. Nyers valójában láthatjuk megnyilvánulni az agressziót, szemtanúi lehetünk annak, hogy bárkiből ki lehet hozni az ösztönállatot. Misiből, az egyszerű banki hivatalnokból a küzdelmekkel tűzdelt hónapok során egy igazi prérifarkas lesz; az útkereső fiúból férfi válik. Olyan, aki nem hagyja magát eltaposni már. A kérdés csak az: megéri? A választ mindenki megtalálhatja a filmben.
Ilyen őszinte, másoknak megfelelni nem akaró magyar filmet rég nem láttam már, ami ráadásul rengeteg mondanivalóval is bír – mind magánéleti, társadalmi, és szociológiai vonatkozásban. Nagyon valóságos mozit készítettek Kostyál Márkék, ami tökéletesen mutatja be a mai hatalmi viszonyokat. Mindannyiunk lakókörnyezetében, régiójában élnek „Szojkák”, akik, mint a filmben, hátulról irányítják marionettbábuként még a polgármestereket is. Mondhatnám, hogy fájt viszontlátni a szomorú valóságot, de ellenkezőleg, nagyon eredetinek találtam minden tekintetben, végig fenn tudta tartani a figyelmemet fantasztikus képi világával, a történettel, a dialógusokkal. Külön kiemelendő, hogy azt a fajta, szokatlanul hitelesnek tetsző színészi játékokat is ritkán látni, mint amit a Kojotban szereplő művészek nyújtottak.
A Misit alakító Mészáros András egyszerűen szuper volt, egészen biztos vagyok benne, hogy sok főszerepet fog kapni a jövőben, fogunk még hallani róla bőven. A kőműves Lajost alakító Bocsárszky Attila is külön dicséretet érdemel tőlem zseniális átalakulásáért, de tulajdonképpen mindenkit egyesével megemlíthetnék a színészek közül. Imádtam, amit a stáb véghez vitt. Lovas Balázs és Lengyel Balázs forgatókönyvéből ajándék mozi készült, amiről sokkal többet kellene beszélni, olvasni, hallani.
Érthetetlen számomra, hogy egy ilyen film miért nem kapott több figyelmet, miért nem nevezték a Filmhétre, illetve miért vonták vissza, és ezáltal miért nem kaphatta meg méltó elismerését hivatalosan is. Pedig a nézők is, a kritikusok is imádták. Próbáltam kideríteni az üggyel kapcsolatban megjelent cikkek alapján az okokat, de azon kívül, hogy a producerek kétfelé húztak és a Filmalap is bekavart, nagyon homályosnak tűnik az egész dolog. Azért is szomorú ez, mert pontosan az aktuálpolitikai visszaélésekről szól a film. És mi ezzel a baj?- kérdezhetném naivan…
Kostyál Márk, a film rendezője február elején ezt írta ki Facebook oldalára:
„Pont egy éve. Lassan lekeverem a nosztalgiát, de van egy Filmhét, ahol a KOJOT nem szerepelhet, mert nem engedi a gyártó, és ezt minden magyar intézmény, aminek film van a nevében, hagyja. Éljen a magyar néző, éljen a magyar film!”
Mindenki döntse el maga, hogy mit hisz annak kapcsán, miért nem nevezhetett a film, és azt is, hogy vajon miért nem kell még ingyen se bizonyos moziknak.