Lola naplója címmel rendeztek beszélgetést Márai Sándor kissé háttérbe szorult feleségéről, Matzner Loláról, akinek élete után Ötvös Anna kezdett kutatni, és amelynek az eredménye egy olyan érdekes könyv és beszélgetés lett, ami sok mítoszt dönt meg a titokzatos L. betű tulajdonosáról és Márairól.
Írófeleségek. Ha erre a szóra gondolunk, olyan nők juthatnak az eszünkbe, akik múzsák, társak vagy éppen sokszor megcsalt és férjük árnyékban élő asszonyok. A legtöbbjükről mégis él legalább valamilyen kép a fejünkben, legyen szó például Radnóti Fannijáról vagy Mészöly Miklós feleségéről, Polcz Alaineről.
A Vártkert Bazárban megrendezett beszélgetésen Juhász Anna irodalmár, Ötvös Anna, a Lola naplója könyv szerzője, Szilágyi Tibor színművész és Mészáros Tibor irodalomtörténész próbálták megfejteni a nőt, az embert az L. betű mögött.
Már a mű megszületése felér egy detektívregénnyel, hiszen a Lolához és Máraihoz hasonlóan Kassán élő Ötvös Anna teljesen egyedül kezdett el kutatni a 62 évig hű feleség után. Sok adathoz, történethez csupán a véletlen útján jutott hozzá, így például egy felbecsülhetetlen értékű személyes fotóalbumhoz, ami szó szerint a szemétből került elő, és sok intim pillanatot mutat be Lola és családja életéből.
Az est folyamán történetek, fotók és naplórészletek segítettek megeleveníteni Lolát, miközben kicsit jobban beleláthattunk a pár kapcsolatába is. Nem volt egyszerű együtt élni Máraival, még ha nem is szokás ilyet mondani a nagy írókról és alkotókról. Márai naplójából kiderül, mennyire nem volt könnyű dolga Lolának, mégis milyen magától értődő volt az ő összetartozásuk.
Nem volt mindennapi, buta, csak a saját férje műveit ismerő írófeleség. Nemcsak hogy művelt, jócsaládból való és nagyon okos nő volt, de igazi társa, sőt legelső olvasója, sokszor kritikusa is volt férjének. A kisebb-nagyobb kitérők, kalandok ellenére a pár együtt maradt, sőt 1948-ban együtt is emigráltak.
Gyönyörű sorok mutatják késői műveiben a már idős Márai szerelmét felesége iránt: a szemünk előtt lesz az L. betűből Lola, ahogy életében is az egyik, ha nem a legmeghatározóbb szereplővé vált a nő.
Nem azért hallgat verseiben és egyéb műveiben Márai Loláról, mert nem lett volna neki elég fontos vagy éppen a háttérbe kívánta volna szorítani, pont ellenkezőleg: az ember néha a számára legfontosabb dolgokról, személyekről nem beszél, mert ahhoz minden szó, leírt betű kevés lenne. Ilyen volt Márainak Lola.
Lola végül előbb ment el, nem sokkal utána az írói is követte, hiszen nem szerettek sokáig külön lenni. Igazi, őszinte szeretet volt köztük, még ha a legkevésbé sem nevezhető tökéletesnek a házasságuk – de melyik kapcsolat az?
A beszélgetés végül egy hangfelvétellel zárult: a már idős Lola olvassa fel férje egyik művét, aki persze a háttérben dirigál. A hangfelvételből is süt az összhang és elmond mindent a párról és a szerelemről, ami soha sem fekete és fehér, nem egyszerű, de az egyik legcsodálatosabb érzés, ami összeköt két embert.
Jó volt nézni az este során a közönséget, ahogy a párok egyre közelebb bújtak egymáshoz, sokszor össze-össze néztek, mosolyogtak a másikkal, egy kicsit szerelmesebben, mint előtte.
Ilyen 62 évet kívánok mindenkinek.
„Ma éjjel elmondta a „mindent”. Hosszú szerelmi vallomás a „minden”. Az a szerelmi vallomás, amit hatvankét éven át vártam, de közben mindig valahogy másról beszéltünk…Elmondja, hogy szeretett, csak engem szeretett, szerelemmel szeretett, hatvankét éven át.” Márai Sándor