Az apai ágon bajor hivatalnokcsaládból származó Munkácsy Mihály (1844. február 20. – 1900. május 1.), eredeti nevén Lieb Mihály Leó, a valaha élt legnagyobb magyar festőművészek egyike, a 19. század magyar realista festészetének nemzetközileg is elismert mestereként vonult be a művészettörténelembe.
Szüleit nagyon fiatalon elveszítette. Az iskolában gyengébb tanuló volt, ezért nagybátyja tanácsára 11 éves korában asztalosinasnak állt. Békéscsabai tartózkodása alatt nagyon rossz körülmények között élt a fiatal Munkácsy, a műhelyben napi 10-12 dolgozott, s közben éhezett. A nélkülözések miatt gyakran betegeskedett, ami miatt 16 évesen kénytelen volt visszamenni unokabátyjához Gyulára. Rajztanárhoz kezdett el járni, ahol megismerkedett Szamossy Elek akadémiai képzettségű festővel, aki tanítványává fogadta. Ő ismertette meg a művészettörténet alapjaival, tőle tanulta meg azokat a technikákat, amelyek első, 1863-ban készült Levélolvasás című olajfestményén is fellelhetőek. Két évvel később felvették a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan tandíj nem fizetése miatt, fél év múlva kizárták. 1866-ban már a müncheni Képzőművészeti Akadémia lelkes hallgatója, ahol mestere Wagner Sándor volt. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Társulat támogatta. Ott töltött évei alatt készítette Árvíz, a Vihar a pusztán és a Dűlő szénásszekér című festményeit, amelyekkel neves művészek elismeréseit is kivívta.
1867-ben Eötvös József miniszter ösztöndíjat ítélt meg neki, így részt tudott venni a párizsi világkiállításon, ahol megismerkedett a francia festészet jeles pár képviselőjével, a legnagyobb hatással Gustave Courbet művei voltak rá. 1968-ban kapta meg az engedélyt nevének magyarosítására, s lett Liebből Munkácsy. Közben elhagyta az akadémiát, és még abban az évben megfestette az Ásító inast. Már Düsseldorfban lakott, amikor 3 évvel később, a Siralomház című alkotása elnyerte a párizsi Salon aranyérmét. Ezt a számára fontos képet 10 ezer frankért vette meg tőle egy amerikai milliomos. Munkácsyt ez a képe tette ismertté és elismertté itthon és külföldön. A díj elnyerése után Párizsba költözött, ahol műtermet bérelt.
Kételyek gyötörték tehetségét illetően, komoly depresszióba esett, és öngyilkosságot kísérelt meg: kiugrott az egyik emeleti ablakból. Miután nem esett komoly baja és felépült, az alkotói kedv is feltámadt benne. 1874-ben házasságot kötött De Marches báró özvegyével, az akkor 29 éves Cecile-lel. Nászútjuk során útba ejtették Békéscsabát is, ahol műtermet rendezett be. Mégis a francia fővárosba tért vissza feleségével, ahol sikert sikerre halmozott. Először Milton című művével nyert számos díjat, s szerzett rangos elismeréseket. Több mint egy éven keresztül dolgozott Krisztus Pilátus előtt című képén, amelynek készítése közben tragédiák nehezítették életét. Újszülött gyermeke meghalt, palotája kigyulladt, emellett folyamatos rosszullétek is akadályozták munkáját. 1884-ben készül el a Trilógia 2. részével, a Golgotával, aminek nagyon kedvező fogadtatása volt egész Európában. Munkácsy hírneve egyre szélesebb körben elterjedt, sorra keresték fel műtermében az amerikai milliomosok, főleg arcképeket és szalonképeket rendeltek tőle. 1893-ban fejezte be Honfoglalás című festményét, amit 3 évig festett az akkor épülő Parlament számára. A harmadik Krisztus-kép, az Ecce homo 1896-ban készült el, amit Budapesten mutatott be. az Andrássy út végén felállított pavilonban került kiállításra a mű, amit azon a nyáron 315 ezren csodálhattak meg.
Utolsó éveiben Munkácsyn kitörtek az elmeháborodottság jelei, 1897-ben idegei végleg felmondták a szolgálatot. Állapotán a szanatóriumi kezelések sem tudtak javítani, többé nem tért már magához. A fiatalkorában szerzett szifilisz által hordozott baktérium felemésztette szervezetét, 1900. május elsején, 56 éves korában az einenichi szanatóriumban halt meg.
Nézzétek meg a Szolnok Televízió tavaly készült filmjét is a festőzseniről:
Érdekesség:
A Krisztus-trilógia három képét sokáig senki, még az alkotó sem látta együtt. Erre először csak 1995-ben nyílt lehetősége a közönségnek a debreceni Déri Múzeumban.