A napokban került sor a Mi történt Vegasban című előadás hazai ősbemutatójára a budapesti Centrál Színházban. A Broadwayn nagy sikerrel futó darab a média világában játszódik, és azt a nagyon aktuális kérdést boncolgatja, vajon mennyire sérül az igazság a tények ártatlannak tűnő elferdítése mellett; hol a határ a tévedés, a hazugság és a vélemény között? Az Ujj Mészáros Károly rendezte színmű egy keménykezű főszerkesztőnő (Balsai Móni), egy picit arrogáns, a tényeket szabadon kezelő, nagy író (László Zsolt) és a precíz, igazi „kocka”, pályakezdő újságíró (Rada Bálint) kálváriáját mutatja be, ami egy fantasztikus, ám csupa téves adattal megírt esszé körül forog. Az előadás után Balsai Mónival beszélgetett Meszlényi Márk.
A darab egy megtörtént esetet dolgoz fel, aminek középpontjában egy szépen megírt esszé áll. Volt lehetőségetek esetleg az eredetit elolvasni?
Igen, a próbák alatt megkaptuk, illetve a színház is megkapta az engedélyt, hogy miután a fordítás teljesen elkészül és mindent leellenőriztek benne, megjelenhessen az eredeti esszé a színház oldalán, és amíg megy a darab, elérhető.
A karaktered mit adott neked, mennyire tudtál vele azonosulni?
Sajnos én nem vagyok egy határozott, erős nő, úgyhogy távol áll tőlem Emily karaktere, de pont emiatt, nagyon szeretem, amikor egy ilyen távoli ember bőrébe kell bújnom. Ez egy nagyon izgalmas dolog. Az, hogy mit ad a szerep, általában egy picit később cseng le bennem; egy-két hétre rá ülepedik le, akkor érzem azt, hogy belém költözött egy-két dolog a viselkedéséből, vagy egy-két olyan mondat, ami még kísér egy darabig. Azután nyilván visszaváltozik az ember saját magává, mert egy szereptől nem lehet megváltozni.
Balsai Móni szokott kiabálni?
Szokott. Nem így, meg nem ilyen formában, ilyen állatias módon, de azért szoktam néha én is, persze. Minden ember kiabál – bár Emily egy jóval erőteljesebb és határozottabb karakter nálam.
A darabban egy népszerű lap főszerkesztőjének a bőrébe bújsz. Te mennyire vagy hírfogyasztó?
Borzasztóan befolyásol, ami a médiából jön, ezért nagyon csínján bánok a hírekkel. Iszonyatosan tudnak nyomasztani. Meg kell az idejét találnom, mikor vagyok kész azokat a helyükön kezelni. Én nem vagyok az az ember, aki minden reggel le tud ülni, és végigböngészi a híreket, mert nagyon megviselnek. Ha tudom, hogy most befogadóképes vagyok, nem kell dolgozni, nem kell feladatot teljesíteni, nem kell magamból adni, csak akkor foglalkozom a témával. Inkább nem borítom ki magam, ha nem muszáj, mert nehéz lenne úgy dolgozni vagy alkotni. Ha eljött az ideje, akkor szépen mindennek utánanézek vagy elolvasom azt, amiről tudom, hogy beszéltek mások, és engem is érdekel.
Előfordult már, hogy nagyon elferdítettek rólad valamit?
Nem szeretek interjút adni, éppen az előbb említett okokból kifolyólag. Igen, volt már olyanra példa, hogy elferdítettek rólam dolgokat. Emiatt is védem a magánéletemet, aminek nem is szabadna, hogy fontos legyen az emberek számára. Én nem azért lettem színész, hogy magamat mutogassam, hanem üzenetet szeretnék átadni, és ez a lényeg: az, ami a színházban vagy a filmen látható. Én se turkálok senkinek a lelkében, zsebében, meg zsákjában.
Összehasonlítva a darabban játszott karakteredre: mennyire vagy részletekbe hajló?
Nagyon alapos és részletekbe hajló vagyok, és szeretem, hogyha más is ilyen, akivel dolgoznom kell. Legyen pontos, fegyelmezett. Sportoltam gyerekkoromban, biztosan onnan hoztam magammal, és nyilván a neveltetésből is ered, hogy szeretek rendet tartani magam körül.
Ragaszkodsz az igazsághoz?
Nagyon fontos számomra az igazság. Gyűlölöm a hazugságot.
És a kegyes hazugságról mi a véleményed?
Hát igen, az egy másik ügy, de inkább ebbe ne menjünk bele. Nyilván létezik és kell, de nem mindegy, hogy hogyan és mikor.
Nagyon érdekelne, hogy milyen az, amikor a férjed rendez téged?
Előbb volt munkakapcsolat közöttünk, mielőtt egy pár lettünk volna. Egyikünk sem akart kollégával kezdeni, de így alakult. Három évig tartott, amíg végül is engedtünk egymásnak. Úgyhogy én hamarabb tanultam meg vele dolgozni, mint együtt élni. Nyilván nagyon sok előnye és hátránya is van a dolognak; hamarabb értjük egymást, könnyebben tudom az ő félmondatait értelmezni, de sokat el is vár tőlem. Épp olyan szigorú velem is, mint mással, de ez nem feltétlenül nehezebb.
Borítókép: Sárosi Zoltán