Paloznak, 2017 augusztus 3-4-5.!
Hiszem, hogy minden zenének megvan a maga közönsége, ahogy minden egyes fesztiválra is jellemző egyfajta sajátos hangulat, ami csak ott érhető tetten, sehol máshol. Ha a Paloznaki Jazz Piknikre gondolok, akkor csupa színes, kellemes, egyszerre laza és pörgős ugyanakkor szexis képek bukkannak föl emlékezetemben – természetesen jazzes dallamok kíséretében. És van még egy szó, ami ide kívánkozik: profi.
Mert mi mást is lehetne rá mondani, amikor olyan világhírű bandák és muzsikusok jelennek meg kis országunk piciny Balaton-parti falujának színpadain, mint a Kool and the Gang, Incognito, Matt Bianco vagy Mario Biondi. De hihetetlen showt láthattam tavaly is az Earth, Wind and Fire előadásában, és az Incognito-ba is beleshettem egy picit, amíg el nem mosta őket az eső. Két évvel ezelőtt nem hittem a szememnek, amikor élőben élvezhetem a DePhazz zenéjét a színpad előtt 1 méterrel. A szerencsésebbek, akik több időt töltöttek Paloznakon, folytathatnák a felsorolást, nekem összesen ennyi jutott a nagyágyúkból.
A világsztárok mellett a hazai- és nemzetközi szinten is tündöklő formációkban is ugyanolyan nagy örömömet leltem a korábbi években: nem bírtam megállni, hogy ne táncoljak a Pankastic! koncertje alatt, és az akkor még létező Bin-Jip másodszor is ugyanúgy lenyűgözött a nagyszínpadon zenéjével, mint 3 éve. Az biztos, hogy idén nem szabad kihagyni Kéknyúl és Jónás Vera közös koncertjét, ahogy a Random Tripet sem Dés Lászlóval, Bigával és Herbert Shaw-val!
Szóval, én harmadszor veszek részt idén a háromnapos rendezvényen, ahol eddig az összes fellépő zenekartól hihetetlen profizmust, óriási szeretetet és örömzenét láttam, kaptam. Jó volna idén is minél több előadótól begyűjteni a boldogsághormonokat termelő impulzív élményeket, ami mellett bőven adódik lehetőség más jellegű élvezetekre is.
Hiszen, ha Paloznaki Jazz Piknik: bor, jazz, Balaton. Ezt mára az is tudja, akinek csupán sóvárgás jutott eddig osztályrészül. Pedig én azt mondom, hogy akinek szívébe belopta már egyszer a jazzes muzsika, annak nem szabad kihagynia ezt a rendezvényt!
Nyilván mindenkinek mást ad egy koncert, egy helyszín, és persze attól is függ sok minden, hogy kikkel, mi célból érkezünk, és hogy mennyi időt töltünk el a fesztiválon. Az biztos, hogy a Homola Pincészet borai tökéletesen kielégítik a „műfaj” kedvelőinek igényét, ahogy a fincsi ételek is arra hivatottak, hogy ne csak csillapítsák az ember éhségét, hanem gasztronómiai élvezetekkel is megajándékozzák közben őket. Az egyik koncerthelyszínről a másikra megtett laza séták lehetőséget teremtenek arra, hogy egy kicsit kinyújtóztassuk a pokrócokon, ücsörgős pózban túlpihent végtagjainkat, amit amúgy annyira de annyira élvezünk. Olyan hangokat hallhatunk még a kocsma előtt is, hogy egyszerűen meg kell állnunk előttük is. De a látványos dekorációs elemeket is külön dicséret illeti; plusz fílingért felelősek a világító lampionok, a gigavirágok és minden egyes díszítőelem a helyszíneken, amik láttán akkor is mosolygok, ha még nem is történt semmi.
Egy kis ingázás, egy kis borozgatás, pohárral a kezünkben ringatózás vagy őrültködés, egy kis összebújás, barátokkal furán vigyorgós parti, mind a paloznaki emlékeim részét képezik, amikre jó visszagondolni.
Hogy ezen a nyáron mivel távozom majd innen, még rejtély számomra is, mindenesetre kinéztem a nagy kedvenceket. A többi csak az időjáráson és rajtam múlik…
Ha Ti is jönnétek a fesztiválra, nézzetek körül a szervező Homola Pincészet honlapján, ahol a részletes programot is megtaláljátok és tudtok jegyet is rendelni: