Van egy régi magyar film, amit még azok is ismernek vagy legalább hallottak róla, akik amúgy rosszul vannak a focitól. A legendás szatírát, a Régi idők fociját – mert persze, hogy arról van szó – Sándor Pál vitte filmre. A Garas Dezső főszereplésével készült film alapja Mándy Iván A pálya szélén című műve, amiből Tóth Zsuzsa írt egy jó kis forgatókönyvet. Az alkotók összjátékának hála, igazi kultuszfilm született 1973-ban.
A „Kell egy csapat!” Minarik Ede szájából hangzott el úgy először, hogy abból szállóige lett.
Az első világháború után, de még a gazdasági világválság előtt járunk. A mosodásként dolgozó Minarik nem kicsit álmodozó. Megszállottan imádja a focit, és bár se pénze, se elég játékosa, kell neki egy csapat, aminek neve is van: Csabagyöngye. Minarik mindent feláldozna (ha tudna mit) azért, hogy bejussanak az első ligába. Igazi hazafi, szenvedélyes bolond, aki úgy tökéletes karakter, ahogy kitalálták. Na meg ahogy Garas eljátszotta! Emlékezetes alakításával jó mélyen bevéste magát a magyar filmtörténelembe.
A század eleji történethez a zene is tökéletesen passzol; a némafilmeket idéző zongorakíséret és a burleszk-szerű mozgások teszik hitelesen profivá a nevetések mellett sok mondanivalóval is megajándékozó filmet.