Woody Allen (eredeti nevén Allen Stewart Konigsberg) 1935. december elsején született New Yorkban. A világhírű rendező egy Németországból bevándorló zsidócsalád „kis vöröskéjeként” Brooklyn mélyéről került a legek közé. Az önértékelési zavarokkal küzdő fiúnak már nagyon fiatalon megnyilvánult kiváló humorérzéke, eredeti stílusának és intelligenciájának köszönhetően alig 16 évesen már abból szerezte magának a zsebpénzt, hogy vicceket írt. 19 évesen már darabjait játszották, három évvel később pedig már egy Emmy-díjat is bezsebelt. A filmezéssel 1965-ben kezdett el foglalkozni, akkor kérték föl egy forgatókönyv (Mi újság, cicababa?) megírására, ami olyan jól sikerült, hogy Allen maga is kedvet kapott a rendezéshez. Az első nagyobb durranás a Fogd a pénzt és fuss című krimivígjátéka volt, amit James Bond paródiának szánt. Ebben a moziban már nem csak rendezett, hanem szerepelt is. Ezután sorra kerültek ki a keze közül a fergeteges, sajátos humorú vígjátékok, mint az Amit még tudni akarsz a szexről, Annie Hall, ami Oscart is kapott. Filmjeiben rendszeresen visszatérő figura a saját maga által alakított neurotikus entellektüell, aki nagyon nem találja a helyét a világban, akinek örökös témája a szex, szerelem, származása: zsidóság, halál, pánik, depresszió, és egyáltalán: az élet értelme.
Ha három különböző személyből össze lehetne gyúrni a tökéletes FÉRFIT, ő az eszével és humorával mindig, mint egyik fontos összetevő szokott szerepelni. Intelligenciáját, tudását nem kérdőjelezheti meg senki, ám a „kis vörös” (így becézték régen) külseje több mint tragédia, de szerencsére ezzel ő is tisztában van, és kiapadhatatlan poénforrásként kezelte. Ritka tehetségről van szó, még ha erkölcsileg megkérdőjelezhető is maga az ember. Nagy port kavart a kilencvenes évek elején kipattant botránya, amikor volt élettársa, Mia Farrow, akivel egy fél tucat gyereket (közöset és örökbe fogadottat) neveltek, megvádolta, hogy két nevelt lányukat is molesztálta. Az ügy kimenetele végül az lett, hogy a Woody Allen felvállalta kapcsolatát Soon Yi-vel, akit később elvett feleségül, azóta két gyereket nevelnek. A másik lány máig néha még oda-oda szúrogat a nagy rendezőnek, aki általában nem reagálja le a kompromittáló megjegyzéseket.
Tény, hogy nagyon szomorú és kiábrándító már maga a tudat is, hogy ilyen ügy felmerülhetett a világ egyik legtehetségesebb, legegyénibb hangon megszólaló filmes alkotójával kapcsolatban. Milliók nőttek fel filmjein és élt a képzeletükben egy kép a Allenről, ami egy időben teljesen összedőlni látszott. Mindenesetre barátai és korábbi partnerei kiálltak a filmes óriás mögött, mi, halandók pedig bele kell törődjünk, hogy az igazságot sosem fogjuk megtudni. Allen se könnyíti meg a dolgunkat, aki ehhez hasonló nagy bölcsességeit évtizedek óta szórja ránk:
„Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.”
Allenről köztudomású, hogy imádja a jazzt, klarinéton játszik, hétfőnként a New York-i Carlyle kávéházban fel is szokott lépni Eddie Davis New Orleans Jazz Bandjével. Lévén, hogy születésnapja egybeesik a magyar rádiózás napjával, az általa rendezett A rádió aranykora című fantasztikus filmjének online vetítési helyét is érdemes felkutatni.
Közel félszáz filmet rendezett Woody Allen, mindet felsorolni nehéz lenne, de a legnagyobb kedvenceket nem hagyhatjuk ki:
Minden, amit tudni akarsz a szexről, de sosem merted megkérdezni (1972)
Hétalvó (1973)
Manhattan (1979)
Hannah és nővérei (1986)
A rádió aranykora (1987)
Hatalmas Aphrodité (1995)
Kasszandra álma (2007)
Vicky Cristina Barcelona (2008)
Éjfélkor Párizsban (2011)