Amióta kijöttem a Tenetről, azon gondolkodom, mi okosat tudnék írni a nyár legjobban várt filmjéről, ami mellett tény, hogy nem lehet elmenni szó nélkül – igaz, más értelemben, mint azt elsőre gondoltam volna. Mondjuk bennem leginkább kérdések fogalmazódtak meg, abból is jó sok. A legelsőt Christopher Nolanhez intézném, hogy mondja meg már nekem őszintén, miután végeztek a vágással és megnézte egyben a művét, mennyi esélyt látott arra, hogy a halandó néző érteni fogja a sztorit? Nem tudom elhinni, hogy egy ilyen vérprofi ne sejtette volna, hogy elszámolta az információ mennyisége-film hosszúsága-cselekmény arányának egészen elképesztő elcsúszását. Ilyen töménytelen háttértartalom (ami ráadásul még bonyolult is) lehet, inkább sorozatba kívánkozott volna, de hogy a 150 percbe nem passzolt, szerintem biztos.
Egyszerűen nem hiszem, hogy a két és fél óra agymenéssel élő ember sokadik nekifutás előtt magabiztosan képbe tudna kerülni. Voltak részek, amikor én azt éreztem, maga a forgatókönyvíró, rendező sem, pedig 5 évig (!) írta a scriptet. Azt hiszem, az is sokat elárul, hogy Robert Pattinson egy interjúban elmondta, hogy Christopher Nolan filmje annyira csavaros, hogy még ő maga sem értette, miről szól.
Bevallom, úgy háromnegyed óra után állandósult a vigyor a képemen. Volt, hogy hangosan fel is röhögtem. Nem azért, mert annyira vicces lett volna amit látok (mégiscsak a Föld megmentéséért küzdöttek), bár a humorral nem volt gond, hanem, mert roppant mód szórakoztatott a gondolat, hogy basszus, tényleg képes volt Nolan így megcsinálni, és tett rá, hogy ember nem fogja összerakni elsőre, de még harmadikra sem. Nem azért, mert annyira okos vagy mert sok szálon fut, hanem mert enyhén szólva is öncélúra sikerült a mutatvány, szerintem. (Egyesek ezt úgy fogalmazták meg: „zavaró volt a film cselekménye”.)
De mégis, mi a fenét láttam? Időutazós akciófilmet? Őszintén szólva, ezerszer jobbakat csináltak már a Tenetnél. (Például ezeket.) Amiért zavarban vagyok, hogy azt mondták a készítők, sőt, a főszereplő John David Washington (Denzel Washington fia) külön kiemelte egy tavaszi nyilatkozatában, hogy ez nem időutazós mozi, hanem „idővisszafordítós” sci-fi. Köszi.
Értelmező szótárt kellett segítségül hívnom, hogy pontosan beazonosítsam a legfontosabb kulcsszavakat. Hátha csupán tudatlanságomból ered a nem értés. A tenet egy palindrom szó, mely visszafelé olvasva is ugyanaz. Idegen-nyelvi jelentését – tenet, teneo – úgy fordították, hogy bezárva tart, míg máshol a vélemény, dogma, tan, elv szavakat dobta ki a net. Az inverzió szó más-más értelmezést nyer a különböző tudományágakban, így a matematikában, irodalomban, stb is más jelentéssel bír, de a megfordítás, elfordítás a hihető. Az entrópia, mint szintén sokszor elhangzó fogalom, mint egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemző mennyiség, rendezetlenségi mérték jelent meg az oldalakon.
Még ha be is vállalom (miért ne tenném?), hogy én vagyok még kicsi a hasonló alkotásokhoz, akkor sem értem az indíttatást. Egy olyan filmes zseni, mint az Eredet atyja, a Mementó, a Dunkirk és Batman-trilógia írója és rendezője vagy túlértékelte nézőit, vagy kicsit elszámolta magát. Én az utóbbira tippelek…
Anélkül, hogy lelőném a poént, azért röviden a filmről néhány szóban: egy szupertitkos szervezet feladata, hogy megakadályozza a harmadik világháború kitörését. Ehhez a legjobb embert találják meg főhősünk személyében, aki eszével és az idő áramlásának megfordításával kell hogy legyőzze a főgonoszt, aki nem mellesleg az asszonnyal is rosszul bánik. Ami nagyon érdekes, hogy egyszer sem hangzik el a főszereplő neve. Az viszont igen, hogy „kell a Tenet!”…
A karaktereket nem bonyolította túl Nolan. A legnagyobb alakítás a filmben kétség kívül Kenneth Branaghé volt, aki egyszerűen zseniális, jól tudjuk. A gonosz pszichopata időutazó szerepét is pazar módon oldotta meg, öröm volt nézni játékát. Mindig képes emlékeztetni arra, miért is olyan csodálatos, különleges tehetséget feltételező foglalkozás a színész szakma. Szerintem a ma élő egyik legjobb átalakuló művész az ír származású filmes talentum.
Ismét meglepett nagyszerű játékával, Robert Pattinson is, aki tavaly A világítótorony című psycho thrillerben fordított meg bennem minden korábbi előítéletet, ami a tehetsége kapcsán volt. A Tenetben elvileg az ő figurája testesítette meg Nolant.
A többi színész hozta, amit kellett. Washington cuki volt, szép arca, jellegzetes mozgása (ami lehetséges azért van, mert profi amerikaifutball-játékos volt), új színt hozott a főhősök sokszínű világába. Nyilván nem véletlenül választották ki a szerepre, én pedig tényleg nem is tudnék jobbat elképzelni helyette perpill. Tökéletesen játszotta az ügynököt, akinek egyszerre kell megküzdenie egy őrült pusztítóval és az Idővel. Abszolút pozitív figura, kicsit laza, tiszta szívű és fejű, és pont. A két főszereplőn kívül Aaron Taylor-Johnson, Elizabeth Debicki, Clémence Poésy és Michael Caine tűnt fel a vásznon. Utóbbin kívül lövésem sincs, mi alapján választotta ki őket Nolan a szerepekre. A Katet megformáló Debicki érdekes jelenség volt számomra, egyelőre nem tudom hova tenni, mekkora tehetséget láttam személyében.
Jobban koncentráltam a cselekményre: volt katonáskodás, amolyan férfias játékok effekt (amiről videojátékok jutottak eszembe), de a „megmenteni a világot”, mint a film gerince, a titkosügynök vonallal a James Bond mozikra hajazott, illetve Andrei Sator, a főgonosz emberfeletti képességei miatt a Marvel filmek is beugrottak. Ami inkább érdekesebbnek hatott, az olyan üzenetek felfedezése (amit persze lehet, hogy belemagyaráztam), mint India, a kétélű nagyhatalom, a filozófikus tanok egyik bölcsője, az ellentétek országa, ahol a női vezetőt, az emancipációt jól szimbolizálja Priya. Az ukrán atomkatasztrófa mint az emberiség elpusztításának fontos állomása, egyértelmű. A plutónium és a fegyveres téma viszont homály maradt bizonyos szint után, ahogy az alapkoncepció is az inverzzel eléggé zavarosnak, kiforratlannak tűnt. Pedig eléggé lényeges szál ugyebár.
A szájmaszk (oxigénmaszk) azonban nagyon aktuális kérdésekre emlékeztetett, ahogy a múlt-jelen-jövő, az emberiséggel egyidős örök nagy összefüggés halmaza is betalált volna, ha nem csupán néhány közhelyet puffogtattak volna el róla egy-egy akció-mentes pillanatban. Alapjában véve nem tudnék a filmről sok jót, de sok rosszat sem írni többet. Egyszerűen nem fogott meg, az a helyzet. Pedig nem pár millióból készült (200-225 millió dollárból) és nem akárkik szerepelnek a stáblistán, és több mint kiváló volt a hang, a zene, a vágás, a látvány, minden – is. „Csak” a sztori…az hibádzott nekem.
Akármennyire is ragaszkodott Nolan az eredeti bemutató időpontjához, akármilyen számokat is mutatnak, sajnos nem ez a szuperprodukció volt az, ami meg tudta menteni a mozikat ezen a nyáron.