9 könyv a Helikon Kiadó kínálatából
Romsics Ignác: Hetven év – Egotörténelem 1.
„Ezt a könyvet magamnak is írtam. Tisztázni akartam, miként lettem az, aki.”
Romsics Ignác rendhagyó könyvében saját élettörténetén keresztül azt mutatja be, hogy egy Kalocsa melletti faluból, a régi paraszti világból milyen út vezetett az egyetemi tanárságig és az akadémiai tagságig. Nem szokványos önéletrajzot vagy visszaemlékezést írt, hanem olyan szociográfiai leírásokkal gazdagított éntörténetet, amely alulnézetből, egy szülőfalujából kiszakadt s az értelmiségivé válás egymásra épülő stációin felfelé törekvő fiatalember perspektívájából mutatja be az ötvenes évek „szűrt levegőjét” és a Kádár-korszak „fellazult világát” egészen az 1980-as évek közepéig. Ebben az értelemben a kötet egész generációjáról és arról a korról is szól, amelybe beleszületett. Az önéletrajz második kötete 2023-ban jelenik meg.
A könyv oldala: https://bit.ly/Romsics_Ignac_Hetven_ev_Egotortenelem
Márai Ilona: Betűbe zárva – Napló 1948-1979
Márai Sándor 1986 márciusában jegyzi le naplójába, hogy elhunyt feleségétől, Lolától álmában – vagy ahogy ő írja, „hot line”-on keresztül – kapott egy üzenetet: „Te másoknak írtad a naplót, én neked.” Ekkor keresi meg a hajóládában az asszony 1948-tól írott naplóit, füzeteit, és elkezdi olvasni ezeket: olyan érzés ez neki, mintha mindennap kapna Lolától egy levelet. Márai újra átéli az együtt töltött napokat, heteket, hónapokat, éveket. Márai Sándorné Matzner Ilona huszonéves korától írt naplót. Három évtizednyi szorgalmasan írt bejegyzés maradt fenn férje hagyatékában. Éppen azok a füzetek, amelyek az önként vállalt emigrációjuk alatt teltek be nehezen olvasható, szálkás betűivel. A Helikon Kiadó gondozásában az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Betűbe zárva címmel Márai Ilona naplója két kötetben (1948–1964 és 1965–1979).
Sajtó alá rendezte, jegyzetek, utószó: Ötvös Anna
Kézirat-feldolgozás: Mészáros Tibor, Ötvös Anna
Válogatás, szerkesztés: Nagy Zsejke
A 296 füzetnyi feljegyzés alapján készült kötet mellé Ötvös Anna ad hátteret a Nyugati tér cikkében, ahol további részletek is elolvashatók: https://bit.ly/Betube_zarva_Nyugati_ter
Cserna-Szabó András: Zerkó – Attila törpéje
Az V. században járunk, Attila hun király idejében. Az emberiség éppen soron következő apokalipszise felé száguld. A világ lángol, ömlik a vér, birodalmak születnek és lesznek az enyészeté. Szerte a világban – Rómától Konstantinápolyig, Hippótól Mediolanumig, Catalaunumtól Zentesig – hunok, nyugat- és keletrómaiak, vandálok, gótok, szkírek, alánok, szarmaták, gepidák, zsidók, görögök (stb.) rohangálnak (vagy éppen tántorognak az erjesztett kancatejtől, a mézsörtől, az itáliai és galliai boroktól vagy a táltospipától), hogy a régi káoszból az újba taszítsák az emberiséget.
Az események krónikása Zerkó, a berber törpe, aki élete alkonyán korianderes bárányt falatozva, mellé jóféle Ikarion bort hörpölve meséli el kalandos történeteit a száját tátó kocsmai népségnek egy ciprusi tavernában. Zerkó élete során volt rabszolga és isten, udvari bohóc és börtöntöltelék, cirkuszi látványosság és hímringyó – legfőképpen pedig szemtanúja Róma, Bizánc és a hunok küzdelmének.
Cserna-Szabó András legújabb kötete ókori pikareszkregény, kumisz szagú, groteszk road movie, történelmi tabló és annak paródiája – a folyton porig égő és hamvaiból mindig újraéledő világ egy kisember szemszögéből.
Hamarosan érkezik a regény hangoskönyv változata is Nagy Zsolt felolvasásában.
Egressy Zoltán: Jolka harangja
Egressy Zoltán új regényének főhőse Jolka, a halálára készülő zalai parasztasszony. Kilencvennégy évet lehúzott már e világban, s ahogy az öregek szoktak, úgy beszél ő is az életéről: gyermekkoráról, a feleségként átélt évtizedekről és az utolsó életszakaszról, a több mint két évtizede tartó magányáról. S ahogy az öregek szokták, ő is mindegyre más fénytörésben meséli el életének öt-hat különösen fontos eseményét. De lassacskán azt érezzük: mintha valami krimi is megbújna ebben a dolgos, szép, becsületes életben.
Egressy Zoltán pedig Jolka alakjával, történetével részint elgondolkodtat kis és nagy bűnök mibenlétéről, s talán nem kevésbé fontos, hogy a kihalóban lévő zalai-somogyi tájnyelvet az irodalomba, a közös emlékezetbe emeli.
Benedek Szabolcs: Ez nem Amerika
Becsey Marci egy menő rockzenekar frontembere, ünnepelt sztár, akinek egy ország ismeri a nevét. Lassan lecseng a számtalan lezárással és korlátozással járó járvány, s ő másokhoz hasonlóan azt reméli, az élet mehet tovább ugyanúgy, ahogyan a pandémia előtt zajlott. A visszatérés azonban nem teljesen úgy sikerül, ahogyan azt Marci, a zenekar és a menedzserük eltervezte. Huszonöt sikeres év után Marci kénytelen egy testi tünetekkel is járó életközepi válsággal szembenézni, és miközben ennek okait kutatja, akár valami film, lepereg előtte családjának múltja. Benne a nagyszüleivel – a deklasszált jogásszal és az egykori dívával –, valamint nem utolsósorban az apjával, aki egykor irodalmi babérokra tört, de aztán meg kellett elégednie a megyei napilap főszerkesztői posztjával…
Hol a határ kicsi és nagy bűn, megbocsátható megalkuvás és elvtelen alkalmazkodás, emberi élet és puszta túlélés között? A háromgenerációs regény hősei – akik az 1940-es évektől keresik a boldogulás lehetőségét egy országban, ahol időről időre minden fenekestül felfordul – ritkán tesznek fel ilyen kérdéseket; és a történelem sem kérdezi, inkább csak sodorja őket.
Mátyás Győző: Szökevények
Mátyás Győző (1954–2021) író, szerkesztő, filmesztéta, egyetemi oktató. Tavaly bekövetkezett halála előtt fejezte be első regényét. A Szökevények ravaszul szőtt krimije bravúrosan idézi meg a hetvenes évek Budapestjét, a neonfények árnyékában megbúvó Kádár-kor bágyadt és fojtogató hangulatát.
Zsarnóth Attilát, a fiatal, tehetséges nyomozót nem érdekli a politika, de szereti a rendet. Igazából egy kicsit hálás is a „rendszernek”, amiért „intézetis” gyerekből rendőr válhatott belőle. Az 1970-es évek elején járunk: a gazdasági reform már lefulladt, a beatkultúra, legalábbis Magyarországon, viszont épp erőre kap – nem mintha Zsarnóthot ez az új, csörömpölő zene különösebben érdekelné. Őt most leginkább az érdekli, hogy hova tűnhetnek el egyre gyakrabban az intézetekből szökött lányok; meg az, hogy kiderítse az apja halálának titkát. Mert aligha hihető, hogy 1956-ban, amikor az „ellenforradalmárok” betörtek a börtönbe – ahol köztörvényes bűncselekmény miatt ült –, egyszerűen szívrohamot kapott a félelemtől. Egyszer csak a két nyomozás ugyanahhoz az emberhez vezet – és talán minden titokra fény derül. Mátyás Győző regénye ravaszul szőtt krimi – és egyben a hetvenes évek elejének bravúros felidézése.
Lackfi János: Bejgliköztársaság
Lackfi János író, költő, műfordító új elbeszéléskötete nem huszonegy, hanem sok-sok ilyen cérnaszálról szól. Felvillanó emberi sorsokról. Hol vicces, hol szomorú történetekről. Vagy egyszerre viccesekről és szomorúakról.
Hogy kerül egy maffiózó mobiltelefonja Jézus lábához? Milyen krimi az, amiben egy gumimatrac a gyilkos? Mi a csuda az a böngyörkefesztivál? Nem mindegy? Legyen zene, legyen tánc! Önök láttak már repülő macskát onlájn oktatás keretében? Vajon megöli D. Judit budai lakos a férjét ötvenhárom késszúrással? Hogy lehet egy embert lehúzni a vécén? Hogy kerül revolver, motor és vaskerítés a Duna mélyére? És ki szedi elő onnan? Ismersz olyan embert, akinek egy szempillaszálon múlott az élete? Ki az, aki élőben jelentkezik be apja temetéséről, és még az outfitje is illik a koporsóhoz? Ki nyeri a nagy bejgli-világbajnokságot? Ilyen és ehhez hasonló kérdések. Élő, húsbavágó sorsok. Férfisorsok, női sorsok. Szerelmek, csalódások, mániák, fóbiák, paranoiák, esküvők, gyászmisék, keresztelők. Bejgli, kocsonya, kávéhab, bogyiszlói paprika vodkával. Karanténon, vakcinán, járványon innen és túl. Zajlik a lájf!
Cselenyák Imre: Hej, Tinódi
Tinódi Lantos Sebestyén, a polgársorból származó, majd krónikási-énekmondói érdemei révén nemessé avanzsált deák 1555 novemberében Nádasdy Tamáshoz érkezik Sárvárra, hogy Cronica című művét felajánlja a nádornak. A vár ura azonban nem tartózkodik otthon, így rá várakozva a híres lantos belefog, hogy elmesélje kalandos élettörténetét egy Mári nevű szolgálólánynak. Tinódi száján életre kel a három részre szakított ország minden nyűge-baja, elbeszéléseiben, verses dalaiban megelevenednek az urak és jobbágyok hétköznapjai, a végvári kapitányok dicső győzelmei, a magyar vitézek törökverő portyái és párviadalai. Magyarhon históriáját felidézve Sebestyén deák személyes élményeit, a fehérnéppel való pajzán kalandjait is bele-beleszövi megemlékezéseibe – mindezt Cselenyák Imre a korabeli beszédmódhoz igazított, kifinomult stílusában.
James Joyce: Stephen Hero
Fordította. Kappanyos András
A Stephen Hero – az érdemben lefordíthatatlan Finnegans Wake kivételével – James Joyce egyetlen jelentős prózai műve, amely eddig nem jelent meg magyarul. A korai, töredékben maradt regény különösen érdekes lehet annak, aki már kiismeri magát a Dublini emberek, az Ifjúkori önarckép és az Ulysses által megteremtett, összefüggő narratív univerzumban; de természetesen akár első Joyce-élményünk is lehet – az átütő erejű tehetség első megcsillanásától haladhatunk az érett, nagy művek felé. Rengeteg olyan részlet feltárul a könyvben a fiatal Stephen Dedalus családjáról, barátairól, nézeteiről, rokon- és ellenszenveiről, amelyeket a későbbi művek elhallgatnak; itt közvetlen tanúi lehetünk olyan jeleneteknek, amelyekről máshol csak futó beszámolót olvashatunk (a legdrámaibb ezek közül az anyjával folytatott párbeszéd az egyház elhagyásáról), és szinte teljességében megismerhetjük az ifjú művész esztétikai rendszerét is.
