A háromfa hölgye nyerte el a Prae Kiadó krimipályázatának első díját 2021-ben.Gráczer L. Tamás május végén megjelent regénye A budai hóhér sorozat első kötete.
1464, Buda. Fiatal nő holtteste függ a vesztőhelyen emelkedő háromfán. Külseje előkelő származást sejtet, kilétét és halálának körülményeit azonban homály fedi. Öngyilkos lett? Megölték? Ha az utóbbi, akkor miért tették közszemlére az ismeretlen szépséget, felakasztva a háromfára? Miért nem ásták el, vagy hagyták vadak prédájának? Marcus, a kíváncsi hóhér minden kérdésre tudni szeretné a választ, ezért napi teendői közepette, saját szakállára nyomozni kezd. Minél mélyebbre ássa magát az ügyben, annál több lesz a halott, annál jobban összekuszálódnak a szálak. Ám a hóhért sem Isten, sem ember nem tántoríthatja el céljától: eltökélt szándéka, hogy megtalálja a bűnöst, és vérpadra juttatja, igazságot szolgáltatva ezzel a háromfa hölgyének.
Az izgalmas történelmi krimiben kín és gyönyör, bűn és bűnhődés kéz a kézben jár. Gráczer L. Tamás regényében a Mátyás koronázására készülő, középkor végi Buda elevenedik meg zsibongó piacaival és utcáival, ragyogásával és nyomorával, bűnre csábító nőivel, ügyeskedő politikusaival, a társadalom megannyi kitaszítottjával és a korszak számos, közismert alakjával.
A szerzőről
(1978) történelemtanári és könyvtárosdiplomával rendelkezik. Korábban G. L. Thompson (Kossuth Kiadó) és Gál Dorina (Ventus Libro) álnéven jelentek meg a könyvei.
Részlet a könyvből
Az ólmozott kocka úgy készül, hogy tulajdonosa az egyik lapja felől megfúrja, és ólmot önt bele, nehezebbé téve ezzel a kocka adott oldalát. Ha nem bukik le: jól jár. Ha igen, akkor rosszul. Nemcsak az ebül szerzett pénzt veszik el tőle, de a kockát is átverik a tenyerén.
A törvény viszont nem számolt azzal, hogy a kockák csontból vagy fából voltak, és előbb széttörtek a hóhér kalapácsának ütése alatt, semmint átmentek az elítélt kézfején. Legfeljebb néhány szilánkjuk fúródott a bőr alá, de ezt a bűnös aligha érezte: kezének csontjai előbb törtek apró darabokra az ütések alatt, mint a hamis játékszer.
Marcus, hogy a törvény betűje jobban érvényesülhessen, és a bűnös se szenvedjen a felesleges tortúra miatt, egy kováccsal olyan vasszöget készíttetett, amely egy sarkára állított kockában végződött.
A kockát vörös izzásig hevítette a serpenyőben (hogy rögtön kiégesse a sebet), és így ütötte át az elítélt tenyerén. A sikerhez az is kellett, hogy a bűnös ne rántsa el a kezét. Ebben Caspar és Menyhért volt a segítségére: a néma cseh hátulról térdre kényszerítette és nyakát átkarolva leszorította az áldozatot, Menyhért pedig, aki egykor ökröket fogott le, a tönkhöz préselte a kézfejet tenyerével felfelé, olyan erővel, hogy satu sem tarthatta volna erősebben.
Attól a pillanattól kezdve, hogy az elítélt keze leszorítva feszült a tönkön, odáig, hogy Menyhért elengedte az átütött kézfejet, majd Marcus felmutatta a piac népének, általában egy perc sem telt el. Ezúttal is simán ment minden. A parázs izzott, a kocka vöröslött, a hamiskockás ordított a fájdalomtól. Balthasar gyolcsot tekert a kezére, s miközben a poroszlók elvezették, a nézőközönség zajos éljenzéssel tapsolta meg Marcust. Elégedettek voltak a látottakkal meg az általa kiváltott kellemes borzongással. A bűnös meglakolt, igazság szolgáltatott, a világ rendje helyreállt.
Ez az ítélet volt a nap legvéresebb momentuma.
A könyv oldala: Prae Kiadó